Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.
Ülésnapok - 1896-539
572 889. országos ülés 1900. märctíus 1-én, csütörtökén. Molnár Antal jegyző (olvassa): Fő- és székvárosi magyar királyi államrendőrség. Rendes kiadások, XVII. fejezet, 10. czím. Rendkívüli kiadások : Átmeneti kiadások, VII. fejezet, 7. czím. Kiadás. Rendes kiadások. Fő- és székvárosi magyar királyi államrendőrség 3,476.507 korona Tóth János jegyző: Kálmán Károly! Kálmán Károly: A rendőri költség, mint ezt az előttünk fekvő költségvetés is igazolja, az utóbbi időkben mindegyre növekszik. A mennyiben az ilynemű költség a társadalmi rend föntartására okvetlenül szükséges, az ellen itten — azt hiszem, — komoly kifogást nem tesz senkisem. De egyrészt az állami rendőrköltség folytonos emelkedése, másrészt a társadalmi erkölcsi rend folytonos sülyedése, annak az igazságnak a megfontolására hívja fel figyelmünket, hogy szoros viszony van a rendőri költség és az erkölcsi rend között. És én épen azon viszony mérlegelésére bátorkodom pár pillanatra fölkérni becses figyelmüket, a mely viszony a rendőri költség emelkedése és az erkölcsi rend sülyedése között létezik. Minél kisebb a társadalomban az erkölcsi rend, annál nagyobb szükség van rendőrségre és annak költségeire. És megfordítva, minél nagyobb az erkölcsi rend uralma, annál kisebb szükség van rendőri közegekre és költségekre. Ha az erkölcsi rendnek uralma tetőfokon állna, rendőri költségekre úgyszólván semmi szükség sem lenne. (Igaz! a haloldalon.) De ha az erkölcsi rendnek dekadencziája zérus fokra sülyed, akkor tetőfokra emelkedik a tisztán rendőri állam az ő felette költséges s úgyszólván mindent fölemésztő fegyvereivel, szuronyjaival. Ámde a szuronyok hatalma magában, még ha az állam minden egyes ember háta mögé egyegy szuronyos rendőrt állítana is, a fegyver élével elérheti ugyan a bűnöst, elveheti életét, de nem képes elvenni a bűnt és fentartani az erkölcsi létet. Sokkal nagyobb hatalom az, magasztos és imádatos, a mely egyedül képes elvenni az emberiség bűneit és föntartani az erkölcsi rendet, életet: A vallás hatalma az. Ismétlem: A vallás hatalma, mert vallás nélküli erkölcsi rend, az csak egy álliberális képzelmény, olyan mint a vas nélküli vashíd, olyan mint az ok nélküli okozat, merő egy képtelenség. És örökké igaz marad, hogy: Ha csak az Úr nem épiti a házat, A kőműves hiában épít, Ha csak az Úr nem őrzi rendben a házad, Á rendőrök hiában őrzik, Ha csak az Úr nem védi meg hazádat, Á honvédek hiában védik. Az államnak tehát neroesak költségkímélés szempontjából, hanem a saját jól felfogott létérdekéből is kímélnie, sőt erö'sbbítenie kellene az erkölcsi rendet, a vallást. E helyett azonban mit láttunk legközlebbi korunkban ? Azt, hogy nem rég bukott s tán ép azért bukott kormányaink, utánozva a külföldet a rosszban, intézményeket létesítettek, a melyek lazítják az erkölcsi rendet, sőt a felekezetlenség behozatala által — hogy csak ez egyet említsem — egé«z a zérusig, a vallásbeli nihilizmusig engedték sülyedni a társadalmat és egészen szabadjára Nagyták az erkölcstelen, szeméremsértő üzelmeket. És mind e mai napig vájjon javúlt-e a helyzet? Teljes elismeréssel vagyok azon igen tisztelt képviselőtársaim iránt, a kik oly nemes hévvel szólaltak fel itt e napokban a tisztább erkölcsi irányzat föl lendítése érdekében. Elismerem, örömmel ismerem el, hogy immár tisztább szél lengedez. Vajha elég erős lenne, hogy mielőbb kiszáríthatná az erkölcstelenség szerte poshadt vizenyőit s hazánkra keltené az őserények, a tiszta erkölcsök virulatát. Vajha mind, a kik oly mohón követték a külföldet a rosszban, megelőznék, vagy legalább követnék ma a jóban, az erkölcsi rend föllendítésében, a teljes rendszerjavításban. E tekintetből kérem, méltóztassanak megengedni, hogy becses figyelmöket felhívjam újonnan arra a korszerű s a mi viszonyainknak igen megfelelő törvényjavaslatra, a mely Berlinben a német birodalmi gyűlésen még e legszabadelvűbb honatyák által is elfogadtatván, most került szentesítés alá s a mely szerint: »Egy évi fogházzal és ezer korona pénzbüntetéssel vagy ezek egyikével büntettetik az, a ki: 1. erkölcstelen nyomtatványokat, képeket, vagy ábrázolatokat árúi, elad, osztogat, kiállít, falra ragaszt, vagy bármi módon a közönségre hozzáférhető helyen terjeszt, ilyeneket a terjesztés czéljából készít, vagy ezen czélra készletben tart, hirdet, vagy kínál. 2. Erkölcstelen nyomtatványokat, képeket, vagy ábrázolatokat 18 éven alul levő egyéneknek pénzért átenged vagy kínál. 3. Erkölcstelen használatra való tárgyakat a közönségre hozzáférhető helyen kiállít, hirdet, vagy kinál. 4. Nyilvános hirdetéseket kibocsát a végből, hogy erkölcstelen érintkezést létesítsen. A fogházbüntetés mellett a polgári becsület elvesztése s a rendőri felügyelet elrendelése is megítélhető.« Nos, hát igen tisztelt uraim, a mi fő- és székvárosunk s általán honunk, mint áll e tekintetben ? Nem akarom hosszan jelezni itt a közismert állapotokat, bűnök és botrányok tárgyait, az erkölcstelen nyomtatványokat, képeket, ábrázolatokat, boltkirakatokban, színpadokon, könyvekben, laphirdetésekben, úton útfélen mindenütt.
