Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-538

538. országos ülés 1900. február 24-én, szombaton. 5gQ nek talán más tekintetben más a meggyőződésük, nekem azonban az a meggyőződésem, a mit mondtam, és talán be fog következni az idő, mikor majd rámutatok arra, hogy milyen jogtalanul mosolyogtak a t. képviselő urak. Az kétségtelen, hogy ez tényleg így fog bekövetkezni, mert egy ember, többet, mint egy ember, nem végezhet el. Ez az, a mit el akartam mondani. Széll Kálmán miniszterelnöki T. kép viselőház! (Halljuk! Halljuk!) Én kö szonettel quietálotn azokat, a miket a t. képviselő úr reám nézve hízelgőén és jóakarattal mondott, hanem hogy félreértés köztünk ne legyen, egy megjegyzést kell tennem. (Halljuk! Halljuk!) A. t. képviselő úr által felállított kérdés formájában és formulázásában legalább benn volt az a vád, hogy a kis dolgokkal itt kötelességszerűleg, úgy, a mint beismerte, eltöltőm az időmet és a nagy dolgokra nincsen időm. Polónyi Géza: Ez az én nézetem! Széll Kálmán miniszterelnök: Én annyit teljesítek, a mennyire engem az én gyenge erőm képesít és alkalmassá tesz, és igenis, mióta itt ülök, azt tartottam szem előtt., hogy első kötelességem azokkal a nagy politikai és gazdasági kérdésekkel foglalkoznom, a melyek az ország általános politikájának és gazdasági érdekeinek vezetésében döntők. Ezt én meg is tettem . . . Polónyi Géza: Nem látok semmit! Széll Kálmán miniszterelnök: Legyen nyugodt a képviselő úr, ezek a kérdések nem maradnak gondozás nélkül, és ha a t. képviselő úr most nem lát semmit, engedelmet kérek, ne hunyja be a szemét, és akkor látni fog. Hivatkozhatom arra, hogy a kora tavasz óta, április, vagy márezius óta, az egész őszig egyebet sem csináltam és ez a ház is egyebet sem csinált, mint az ország nagy gazdasági és politikai kérdéseit tárgyalta. (Ugyvan! Ügy van! a jobboldalon. Mozgás a szélsőbalon.) Ha én azokkal nem foglalkoztam volna és nem foglalkoztam volna egész erőmmel és teljes odaadással, nem tudtam volna megcsinálni azt a kiegyezést, a melyet a képviselő úr itt velem szemben ugyan támadólag tárgyalt, de kénytelen volt elismerni azt, hogy a magam álláspontjából jól van konstruálva, nem lettem volna képes elvégezni a politikai és közgazdasági kérdéseknek egész sorozatát, kezdve az Ausztria és Magyarország között fen forgó gazdasági viszonyok rendezésén, azután a delegáczió tárgyalásain és a quótakérdésen folytatva, hogyha azokkal nem foglalkoztam volna. Hát ennyit a múltra; többet nem mondok. Már most ez feljogosítja a t. képviselő urat arra a következtetésre, hogy ezután nem foglalkozom azokkal ? (Tetszés jobbfelől) Most nem kell foglalkozKÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. XXVI. KÖTET. nom velük extern irányban, hanem, hogy mit dolgozunk mi magunkban, a mit még nem hozhatunk ide, azt a t. képviselő úr nem tudja. Számot fogunk adni róla, mikor rákerül a sor. (Élénk te'szés jobbfelől.) Egyről biztosítom a képviselő urat és a házat: hogy mi 1901-ben készen leszünk minden tekintetben. Meg kellett, hogy engedjem magamnak ezt a pár szót, annak bizonyítására, hogy mit tesz az: ex totó nihil. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.). Elnök: Visontai Soma képviselő úr személyes kérdésben kér szót. (Halljuk! Malijuk!) Visontai Soma: T. ház! Bocsánatot kérek, hogy csak most kerííl rám a sor, hogy a t miniszterelnök úr által félreértett szavaimat megmagyarázzam. Én teljes tudatában vagyok felelősségemnek, mikor itt felszólalok, és nagyon jól tudom azt is, hogy különösen nagy társadalmi kérdéseket érintő dolgoknál helyesen kell megválasztani minden szót, nehogy ott künn félreértésre szolgáltasson okot. Azonban bocsánatot kérek, ha ez így áll is, ez nem kötelez arra, hogy én itt, midőn ily kérdések a képviselőház elé kerülnek, kellő igazságszeretettel ne mutassak reá azokra a bajokra, a melyek orvoslást igényelnek, ínég akkor is, ha talán nem jóakarattal, hanem esetleg rosszakarattal, félremagyarázni igyekeznék valaki szavaimat. A t. miniszterelnök úr, mikor magyarázatát adta annak, hogy miért kell Hódmezővásárhelyen a csendőrséget szaporítani, elismerte azt, hogy e magyarázatnak már a költségvetésben meg kellett volna lenni, és e tekintetben igazat adnak nekem az eíőbbeni költségvetések, mert ott meg íogja találni azt például, hogy Magyarország keleti részén a bevándorlások miatt, vagy máshol, a munkászavargások miatt kellett a csendőrséget szaporítani. Különben teljesen félreértette a t. miniszterelnök úr az én felszólalásomat, a mikor azt mondta, hogy én sokalom a csendőrség szaporítását. Én nemcsak nem sokalom, hanem beszédemnek egyik részében egyenesen rámutattam, hogy elismeréssel vagyok azon érdemek iránt, a melyeket a csendőrség magának a közbiztonság terén szerzett; csakis azt kifogásoltam, hogy a törvényhozó testületnek tagjai homályban Nagyatnak azon czél iránt, a mely miatt a csendőrséget szaporítják, hogy talán veszélyes agitácziók ellen tartják azt szükségesnek. Én nem mondom, hogy a csendőrséget ne szaporítsák, csakis azt kifogásolom, mire nézve a t. miniszterelnök úr azt mondja, hogy gúnyos megjegyzés kíséretében mondtam, hogy csakis erőhatalommal és a Maciit geht vor Recht elve alapján igyekeznek megoldani a kérdéseket. Mert nagyon jól tudjuk, hogy felizgatni csak az elé72