Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-538

566 538. országos ülés 1900. február 24-én, szombaton. az ottani őrsvezető, nem a parancsnokság s nem a hatóságok, ha bizonyos szaporítás nem történik. De nem azért, a mit a t. képviselő úr mond, hogy vele megoldjuk a szocziálista kérdést, hanem azért, hogy védelmet nyújtsunk a felbujtogatott és tévútra vezetett szocziálisták által támasztható zavarok ellen az ottani lakosságnak, s emlékeztetem a t. házat, mennyi panaszra adott ez alkalmat a múlt esztendőben és hány ember kért deputácziókban segélyt és védelmet. (Élénk helyeslés jobbról és balfeíól.) És ezért igenis felelős vagyok, hogyha nincsen elégséges személyzet, ha esetleg izgatások folytán rendzavarások történnének, azok megelőztessenek. (Élénk helyeslés.) És egész objective mondom és ha feleslegesnek tartják is beszédemet, nem tartom én feleslegesnek, hogy a képviselő urat arra figyelmeztessem, hogy az ilyen floszkulusz, melyet használni méltóztatott, tudniillik, hogy azért szapo rífjuk a esendőrséget, hogy a szoeziális kérdést ezzel megoldjuk, nem használ a kérdésnek. Ezt innen kiviszik más értelemben és nem abban az értelemben használják, a melyben a t. képviselő úr használta. Akármilyen felfogásban legyen a t. képviselő úr a szoeziális kérdés tekintetében, én azt respektálom; akármilyen felfogása legyen annak megoldásában, — nem tudom milyen, mert hiszen nem tárgyaltuk a kérdést részletesen ; talán lesznek köztünk eltérések, talán nem, — de nem szabad egy a közbiztonság czéljából tett intézkedést bizonyos gúnyoló adjek tivummal kisériii, és úgy dobni oda, hogy ez a szoeziális kérdés megoldására szükséges. Megmondom a t. képviselő úrnak, ott egy igen veszélyes agitátor, a ki Szegeden két évet leült, visszaszabadúlt. Hódmezővásárhelyre költözött vissza a fogság letelte után és már előre hallatszott és tapasztalva lett bizonyos izgatás, a mely az ő beérkeztét volt bevárandó, tudniillik, hogy akkor így és így fognak fellépni és rendzavarást csinálni. Mikor ilyen jelek vannak, mikor ezt mindenki különbség nélkül hatósági személyek és nemhatósági személyek jelentik és a kormány tudomására hozzák, akkor igenis a kormány kötelessége gondoskodni arról, hogy eleje vétessék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A mi a t. képviselő úr felszólalásának másik részét illeti, azt akarja, és határozati javaslatába oda konkludál, hogy a csendőrök fegyelmi ügye és az eljárás a csendőrök ellen, mikor visszaéléseket követnek el és utasítások ellen járnak el a bíínnyomozásban, vétessék ki a katonai eljárás fegyelmi hatósága alól és tétessék át a czivilis eljárásba. Visontai Soma: A büntető is. f Széll Kálmán miniszterelnök: Ugy értem, az is. Mindenekelőtt köszönetemet kell, hogy kifejezzem a t. képviselő úrnak aziránt, hogy szives volt elismerni, hogy az általam már a rendőrséghez kibocsátott rendelet 54-ik szakasza minden tekintetben megfelel azon követelményeknek, melyeket iránta támasztani lehet . . . Visontai Soma: Az egész rendelet! Széll Kálmán miniszterelnök:... és teljesen a jogállam nívóján áll. (Élénk helyeslés!) Én ezt csak köszönettel veszem, és azt is, hogy kiterjeszti elismerését az egész rendeletre. De épen ilyen rendelet lesz kibocsátva a csendőrök számára is,'ugyanazon szellemben, a melyet szives elismerésével ime most honorált. Ez a rendelet nem bocsáttatott ki eddig azért, mert ezt igen hosszas tárgyalások előzték meg, a melyek folytak köztem és az igazságügy miniszter között a büntetőtörvény életbeléptetése alkalmából. Azt a rendeletet könnyebb volt megcsinálni, nem volt olyan komplikált, de itt a honvédelmi miniszter urnak és a katonai szempontoknak is bizonyos tere van. Olay Lajos: Itt a baj! Széll Kálmán miniszterelnök: Tessék bevárni, oda konkludálok. Mondom, gondosan kellett elkészíteni, épen azért, hogy azokat a tekinteteket, a melyeket az állami jogrend szempontjából én fentartandóknak tartok, semmiféle katonai tekintetek juguma alá ne tegyük; de viszont azokat a fegyelmi és katonai tekinteteket, a melyeket megint a szolgálat érdekében fenn kell tartani, ne áldozzuk fel a kelletén túl, hanem egyeztessük a kettőt össze. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Mert konkordaneziából áll az élet és csak mindkét tekintet konkordancziájának fogja hasznát venni a szolgálat s a közbiztonság kérdése. És erről van szó, arról van szó, a mi édes mindnyájunké, a személy- és vagyonbiztosságról, és ez nagyon kényes dolog. Tehát ne méltóztassék azt a skrupulozitást, a melylyel ez a kérdés előkészíttetett, hibául felróni, mert itt igen fontos tekinteteket kell egyeztetni. Tessék csak Polónyi Géza képviselő úrnak is bevárni a csendőrségi utasítást; abban a szellemben lesz elkészítve, máiéi is készült, csak kiadva nincsen és úgy van csinálva, hogy az a megdicsért paragrafus majdnem szószerint benne van. Ha történik aztán visszaélés ez ellen, a mint mindig történt és történhetik, az a legszigorúbban fog megbüntettetni, és fegyelmi büntetés és esetleg birói büntetés alá fognak az illetők vétetni. Legyen arról megggyőződve, hogy akárhányszor eddig is fordult elő eset, hogy kínzás történt, vagy pedig, hogy a nyomozásnál a csendőr hatalmával visszaélt és utasítás és rendelet ellenére járt el, valahányszor annak tudomására jutott a kormány, a megtorló intézkedés el nem maradt és az illetők meg lettek büntetve. És nem is áll az, hogy ezek az esetek oly nagyon gyakoriak lennének és kivált az utóbbi időben épen nem