Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-516

516. országos ülés 1900, január 22-én, hétfőn. m lázad ezen merénylet ellen, melyet, a bizottság elkövetett, és készen vagyunk arra, hogy ezt a kiegyezést leszavazzuk, akkor, t. ház, jön egy felségleirat, a mely elnapolja a mi üléseinket. Január elseje bekövetkezvén, ennek alapján felségdöntéssel állapíttatik meg a quóta 50 perczentre, mert a két quótabizottság kiegyezett egymással és ez adatnak tekintetik! (Úgy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! A mi jogos és helyes nekünk, az jogos és helyes az osztrákoknak is. Ezt az eljárást és ezt a praxist sem a magyaialkotmány, sem az osztrák alkotmány szerint verifikálni és szankczionáíni engedni nem szabad, mert különben a magyar törvényhozás a quótaaránynak megállapításához való minden jogáról egyszersmindenkorra lemondott és átjátszotta azt a felségdöntésnek olyan kathegóriájába, a melyet semmiféle törvényhozás saját szuverenitásának megsértése nélkül megengedhetővé nem tehetett és nem is tesz. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Maga az osztrák kormány a deczember 21-iki törvénynek 3. §-ában minden kétségen kivííl helyezi, hogy a mint más kérdésekben divergál az osztrák alkotmány a miénktől, de ebben a kérdésben különben is tiszta és világos, hogy nem a quótadeputácziók azok, a melyek döntenek, hanem — a mint a kezemben lévő törvény 3. §-a a .Staatsgrundgesetz mondja, — a két alkotmányos képviselőtestület határoz. Ha már én előttem alkotmányjogi szempontból tisztán és kétségtelenül világosan áll, hogy ez nemcsak elméletileg, de gyakorlatilag is egyedül helyes és törvényes, úgy vitatni kell ezt a kérdést még a törvényhozás intencziói szempontjából és az 1867 : XII. törvényczikk 21. §-ában lefektetett nagy elvek szempontjából is. Van-e, t. képviselőház, nemcsak Magyarországon, hanem Európában, vagy Amerikában olyan jogtudós . . . Széll Kálmán miniszterelnök : Transvalban! Polónyi Géza: . . . Transvalban! Azok a derék emberek megtanítják a miniszterelnök urat arra, hogy DÍIICS szükség közös hadseregre. (Tetszés és derültség a szélső baloldalon.) Két kis szabad és független nemzet hadserege mérkőzik meg dicsőségesen egy nagyhatalommal, és az egész müveit világ örül dicsőségüknek. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Nagyon szeretem, hogy a t. miniszterelnök úr a búrokról vesz példát, bár venne róluk példát a közös hadsereg kérdésében is! (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Van-e a művelt nagy világon jogász, vagy államtudós, a ki vitatná azt, hogy nem helyes az az álláspont, midőn azt KÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. XXVI. KÖTIT. mondom, hogy az 1867 : XII. törvényczikk 21. §-a, akkor, a mikor a felségdöntést, mint ultima ráeziót veszi törvénybe, ezzel a magyar királytól elveszi azt a nagy polczot, a melyet hódolatteljes tisztelettel biztosítottunk neki, és azt a felséges helyet, a mely őt, mint független és pártatlan választott birót illeti meg. Igaz-e, t. képviselőház, hogy a magyar törvényhozás akkor, a mikor az 1867 : XII. törvényczikkbe ezt a szakaszt beiktatta, tette azt azzal a reményteljes és biztos hittel, hogy a nemzet sorsa és alkotmányának jövendője a magyar király személyében olyan választott biró kezében van, melyre bölcsen és biztosan bizhatja sorsának intézését? T. képviselőház! Választott biró! Mikor legyen az a választott biró választott biró? Akkor, midőn a két parlament maga már kimondta azt, hogy »megegyezni nem tudtunk*. Mihelyest más alapra helyezkedünk, t. képviselőház, akkor ő Felségéből nem választott bírót csinálunk, hanem leszállítjuk őt arról a magas piedesztalról és csinálunk belőle alkotmányjogi szurrogátumot, egy oktrojált birót! Mert micsoda választott biró legyen az? Megfelel-e az a magyar király méltóságának, megfelel-e annak a dignitásnak, a melyet mindnyájan tisztelettel emelünk arra a polczra, mely azt méltán megérdemli, megfelel-e az, hogy akkor, midőn parlamentek még nem is tanácskoztak ezen kérdés felett, én a király és a császár elnapolom az országgyűlést, hogy én biráskodbassam? Bocsánatot kérek, ez nem a választott birák elmélete, ez az oktroyált biró, a ki magát oktroyálja a döntésre. Mert, hogy kormányzati úton egyszerűen a felségjog alapján elnapoljam a parlamentet akkor, a mikor nekem tetszik, csak azért, hogy dönthessék a quótában, ez nem az az anteczedenczia, a melyet 1867: XII. törvényczikk a döntés elé szab, hanem egy kormányzati úton végrehajtott oktroy, mely nem a választott birót állítja elénk, hanem a parlamenti szurrogátumot. Már pedig sem Deák Ferencz, sem önök a magyar királynak ezt a szerepet az alkotmány történetébe juttatni nem akarták, nem is akarhatták. Mindezen indokokból, a törvényesség szempontjából kétségtelen, és világos, hogy mihelyest a két parlament maga nem határozott, és annál inkább, mert a határozathozatalban kormányzati aktussal megakadályoztatott, a felség döntésének törvényes alapja fenn nem forgott és az be nem következett; ha pedig mégis bekövetkezett, az tiszteletteljes meggyőződésem szerint nem felel meg a magyar alkotmányosságnak. De kegyeskedjenek megengedni —- nem sokáig alkalmatlankodom (Halljuk!Halljuk!) — még egy, nézetem szerint igen fontos, talán döntő szempontot kell felhoznom arra, hogy az itt követett eljárás egyáltalában n<;m felel meg az alkot-