Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-516

äo 516. országos fllés 1900. január 33-én, hétfőn. mánynak. Mit mond a törvény? Azt mondja, hogy: »ő Felsége akkor a kérdést az előterjesztett adatok alapján fogja eldönteni.* Csak röviden érintem — mert nem ez a lényegesebb része okoskodásomnak, — hogy, a mint Komjáthy Béla t. barátom is magáévá tette én már a quótavita alkalmával kiemeltem, hogy az akkor előttünk fekvő törvényjavaslattal szemben egy felségdöntést azért tartottam volna előnyöeebbnek, mert a Felség kötve van ahhoz, hogy adatok alapján kell döntenie. Miután pedig az adatok alapján a 34°/o-os quóta nem állapítható meg, csak politikai indokok segítségül vétele mellett, ő Felsége pedig politikai indokok alapján semmi körülmények közt nem dönthet, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) ennek folytán ma csak utalok arra, hogy a quóta jelenlegi arányának megállapítása, miután a preezipuumról szóló törvény nincs hatályon kivfíí helyezve, természetesen számokkal, a preczipuum hozzávételével tartalmazza azt a 34

,

4°/o-ot, a melyről a magyar kormány és a bizottság hivatalosan elismerték, hogy az végösszegében és teljes számában csak politikai indokok segítségül vétele mellett lett javaslatba hozható. Azon részében tehát a Felség döntése, a mely ezen politikai indokokat is a quóta döntés alapjául vette, már azért is törvénytelen, mert ez nem adatokra támaszkodó felségdöntés. De nézetem szerint fontos és ezen kérdés szempontjából talán a legfontosabb érvhez jutottam el. (Ralijuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Ha én most azt kérdezném a mélyen tisztelt lúloldalon ülő bármelyik képviselőtársamtól, hogy legyen oly kegyes nekem megmondani, miután a törvény azt mondja, hogy a Felség az elébe terjesztett adatok alapján dönti el a quótát, hogy minő adatok alapján döntötte el ő Felsége ezt a quótát? Ugyebár velem együtt azt mondaná, hogy biz ezt én nem tudom, csak sejtem. Mert azt még csak sejteni lehet, hogy a magyar kormány mily adatokat bocsátott ő Felségének rendelkezésére, de hogy az osztrák kormány milyeneket terjesztett elő, arrói még csak sejtelmünk sem lehet, nem pedig azért, mert a kérdés az osztrák patlamentben nem is tárgy a Itatván, csakis az osztrák kormány és a quótabizottság által előterjesztett adatokról van tudomásunk. Már most, t. képviselőház, miután ez a felségdöntés most már nem kivételes ultima ráczió, hanem alkotmányos rendszerré kezd válni, talán fontos dolog, hogy e kérdések tekintetében tisztán lássunk és a magyar parlament e tekintetben megállapodásra jusson. Mely adatok azok, t. képviselőház, a melyek alapján ő Felsége dönthet, ez a kérdés. Nos melyek? A miniszterelnök úr azt fogja mendani, hogy ő Felsége elé terjesztette azon adatokat . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Hátha nem azt mondom ? (Derültség a jobboldalon.) Polónyi Géza: . . . Nem tudom, hogy mit fog mondani, de ha mást mond, eo ipso roszsznl fog beszélni, mert olyan dolgokat, a melyekről senkinek tudomása nincsen, a miniszterelnök úrnak nem is szabad előterjesztenie, Eu azt hiszem, hogy a t. miniszterelnök úrnak kiváló józanságát tisztelem meg leginkább, ha felteszem róla, bogy azt fogja mondani, hogy a quótabizottság által öszeállított adatokat, a melyeket a magyar kormány magáévá tett és a parlamentnek beterjesztett, ezen adatokat terjesztettem én ő Felsége elé, és ő Felsége ezek alapján döntött. Ezt kell hinnem, mert minden második, vagy harmadik esetet kizártnak kell tekintenem. Meglehet, hogy a t. miniszterelnök úrnak van valami más politikai arkánuma, a melyet én még nem ismerek; majd meghalljak, hogy mit fog erre mondani; de bármily más adatokat terjesztett a miniszterelnök úr a Felség elé, a Felség azon adatok alapján meggyőződésem szerint nem dönthetett. Mert, t. képviselőház, nem ok nélkül fejtegettem én az előbb, hogy a quótakérdésben úgy Ausztriában, mint Magyarországon a döntés — nemcsak a hozzájárulás, — de a döntés kifejezetten és világosan a parlamentnek van fentartva. No már most, t. képviselőház, az a quótabizottság — nem a parlament, — nem képviseli a magyar törvényhozást, a magyar kormány pedig a magyar parlamentnek tudomásom és minden alkotmányjog szerint csak végrehajtó közege és nem törvényhozó testülete. Sem a quótabizottság, sem a kormány egyenkint, sem a kettő együttvéve, nincsenek jogosítva ő Felsége elé a nemzet nevében adatokat terjeszteni, hogy azok alapján ő Felsége dönthessen. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezt a nemzetet nem képviselheti és nem képviseli más, mint egyedül a parlament, (Helyeslés a szélső baloldalon.) mert ez a népképviseleti alkotmány mellett szervezett parlament. A t. miniszterelnök úr beterjeszthet adatokat a parlament elé, beterjeszthet a quótabizottság is, de addig, a míg ezen adatokat maga a parlament magáévá nem tette, senkinek a világon nincsen joga ahhoz, hogy a magyar népképviselet nevében úgy beszéljen ő Felsége előtt, hogy ezen adatokat a magyar törvényhozás nevében terjeszti elő. Sőt, t. képviselőház, ha ezen önök által annyira dédelgetett és megalkotott 1867: XII. törvényczikknek egyáltalában van valami jelentősége, úgy kétségtelen csak az lehet, hogy akkor, a mikor a két parlament egymással "megegyezésre jutni nem képes, vagy nem tud, legyen erre bármiféle oka a parlamentnek, az ö Felségéhez intézett felirat alakjában kell felterjeszteni azon adató-