Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-515

34 515. országos ülés 1900. január 19-én, pénteken. Rátkay László: Ha így nézzük, hogy a belrend fogalmát megtartja-e a közös hadsereg, nagyon hamar tisztában vagyunk vele, hogy még az önök törvényei alapján sem tesz eleget a közös hadsereg ama kötelezettségeinek, mely kötelezettségeket az önök törvényei eléje szabnak. Mégis, midőn felvetik önök a kérdést, hogy az újonczokat szavazzuk meg, mint bagatell dolgot tekintik! Miért? Mert nem vagyon, csak anyag,emberi anyag, a mely születik minden állami költség nélkül és van. Jellemző, hogy midőn ily fontos törvényjavaslatról van szó, a t, honvédelmi miniszter űr beadja tői vényjavaslatát minden indokolás nélkül, hogy ennyi és ennyi újonczra van szükség. Hiszen minek is indokolná? Magától értetődik, hogy az újonczot meg kell adni. E törvényjavaslat indokolásában különben nem az az érdekes, a mi benne elmondva van, hanem az, a mi el van hallgatva. (Igaz! TJgy van! a szélső haloldalon.) Az az érdekes, hogy a sorok közt látszik, hogy ez igazában nem is törvényjavaslat, hanem napiparancs, melyet meg kell tartani, mert ha meg nem adjuk az újonczot, akkor is beszedik, a mint azt a történelem, a múlt bizonyig Nemcsak ezért tagadom én meg az újonczjutalék megszavazását, hanem egyéb kisebb okokból is, mert ha azt nézem, vájjon teljesítik-e önök a törvény kötelezettségeit, nemmel kell felelnem. íme, egy sérelmet hozok fel, t. ház. Szerintem az újoncz attól a pillanattól kezdve, midőn a haza, azaz hogy a véderőtörvény értelmében a terület megvédéséért berukkol, állami kötelezettségnek tesz eleget. Méltányos-e, hogy az újoncznak mégis a saját költségén kell utaznia? Tanúja voltam annak a jelenetnek, hogy garaeonkint kellett összeszedni az újoncznak a berukkolási költséget, s ugyanakkor robogott el előttem a különvonat, mely a magyar minisztert vitte. Ha van ennek az államnak pénze arra, hogy a magyar miniszterek külön vonaton járjanak, talán méltányos volna arról is gondoskodni, hogy az az újoncz, a ki állami kötelezettség végett megy be, ne a saját, hanem az állam költségén menjen be,(Helyeslés a szélső baloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Mikor mentem én különvonaton? Rátkay László: A véderőtörvényben gondoskodtunk arról, hogy bizonyos kivételes esetekben az újoncz fel legyen mentve a hadkötelezettség alól. Elég szigorú feltételek vannak, és felhívom a t. ház figyelmét arra, hogy minő rettenti* sérelmek fordulnak elő magában az eleven életben. A törvény azt mondja, hogy keresetképtelen anyának, vagy apának egyetlen gyermeke mentesül. Ha most keresetképtelen apának három gyermeke van, már, ugyebár, nem érvényesül ez a jog? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ha három felnőtt fia van! Rátkay László: A t. honvédelmi miniszter úrnak majd a saját tapasztalataim alapján, az eleven életből vett példát hozok fel. Órákon és órákon jártam egy oly uradalomban, a mely majdnem mértföldekre terjedt, melynek gazdája és ura nem is magyar állampolgár, tehát a terület megvédésének kérdése nem is érdekli, mert katonakötelezettséget nem teljesít, ég ugyanazon uradalomból egy nyomorult erdőcsősznek három gyermekét vitték el, úgy, hogy élni is alig tudott. Igazság ez? Igaz, hogy az a rendelet, melyet a t. honvédelmi miniszter úr kiadott, világosan megmondja, hogy különös figyelmet érdemlő családi eseteknél és körülményeknél folyamodni lehet. Tapasztalásból mondhatom, hogy igen sokszor beadtuk ezt a folyamodványt, igazoltuk, hogy különös figyelembe vételt érdemlő családi esetek vannak, de a minisztériumban harmadfokban elutasítottak bennünket. Felsoroljak még részleteket? (Halljuk !) Fel vessem- e azt a'kérdést, mely már a delegáczióban is fel volt vetve, hogy vájjon azért-a pénzért, melyíyel hozzájárulunk a közös hadsereg fentartásához, mennyi jő vissza az országba? A legutóbbi kimutatások szerint l4°/b- E kérdést a delegáczió évek óta fel-fel veti, a hadügyminiszter imrael-ámmal felel is rá, de a vége mindig az, hogy a zárülésen a delegáczió hálás köszönetét fejezi ki a miniszternek. Felvessem a katonai bíráskodás kérdését? Ki az az újoncz, kit katonának visznek? idegen? Nem magyar fiú? Nem a mi vérünk? Nincs jogunk ellenőrizni, hogy ha mint katona vétket követ el, az igazságnak megfelelően ítélnek-e felette, méltóan, már nem a 19., hanem a 20. század szelleméhez? Evenkint mondogatja a hadügyminiszter, hogy majd Je*z valami, de a vége az, hogy a delegáczió felveszi a jegyzőkönyvet és hálás köszönetet mond neki. A ki figyelemmel kiséri a birósági tárgyalásokat, olvashatja, hogy ha a bíróság előtt egy katona jelenik meg, komikus jelenet fejlődik ki. Az elnök, hivatkozván arra, hogy magyar földön vagyunk, hogy a biróság a magyar király nevében ítél, hogy a magyar törvény előtt mindenki egyenlő: felszólítja, vegye le'csákóját, vagy sapkáját. S akkor a magyar katona azt mondja: nekem arról tudomásom nincg, hogy van független magyar állam, független bíróság stb., nekem az a rendeletem, hogy fejemen tartsam a csákót. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Rendezve van! Rátkay László: Van már intézkedés? Mert a hadügyminisztérium előtt e kérdést is felvetették, de a vége az lett, hogy hálás köszönetet szavaztak neki.