Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-523

B2S. országos fllés 1900. február 7-án, szerdán. 209 tehát nincs ok a jövőről aggódni és teljesen meg lehetünk nyugodva. Én akkor jelen voltam és láttam ezeket a deríílt pillantásokat, és az örömtől neki gömbölyödött ábrázatukat; másnap utólagosan hallottam sokféle nyilatkozatot abból a táborból, és olvastam hírlapjaiknak kommentárjait, a melyek mondhatom, egyhangúlag mind csak örömüket fejezték ki afelett, hogy a pénzügyminiszter úr ilyen előirányzatokat készít, mert ezekkel olyan nagyon kellemes meglepetéseket tud szerezni az országnak. Például a mi kedves képviselőtársunk, ennek a mostani »új rendszernek« egyik fő szócsöve, Vészi József úr, az ő lapjának másnapi vezérezikkében, a melyet azt hiszem méltán úgy tekinthetünk, mintha beszéd alakjában itt mondotta volna el, a következőket irta; (olvassa): »A Lukács László költségvetései pesszimista költségvetések. Az országra nézve tehát mindig kellemes meglepetést tartogatnak. Most is a közigazgatási szervezet fejlesztésére hét milliá koronát látunk előirányozva, a kiadásoknak egész többlete pedig negyvenhat millió koronát képvisel. A költségvetésnek végeredménye mégis tekintélyes fölösleg: kerek számban egy millió nyolczázázezer korona. Persze, hogy senki nem vár ilyen fölösleget. Jól tudja ország-világ, hogy a valódi eredmény a legrosszabb esetben is tízszer is akkora lesz legalább. Csupán egyetlenegy adattal kívánjuk ezt a várakozást megokolni. A rendes bevételt ugyanis kilenczszázkilenezvenegymillió koronával preliminálja ez a költségvetés, holott tavaly a tényleges eredmény ezer tizenöt millió korona volt. Csak magát az adójövedelmet teljes harminezmilló koronával kevesebbel látjuk előirányozva, mint a mennyit e czímen az utolsó zárószámadás kimutat. A ki így preliminál, az hála Istennek csak fölfelé tévedhet. Legyünk ismét elkészülve Lukács Lászlóilyen örvendetes tévedésére.« A pénzügyi bizottságunk előadójának, Neményi Ambrus képviselő úrnak lapja pedig csendesen örvend (Derültség a baloldalon.) a pénzügyi eredmények felett, és szinte kétkedve fogadja— úgymond — az 1900. évi költségvetést, mely csak szerény 1,831.583 korona fölösleggel záródik, pedig világos, hogy sokkal több lesz a kiadás, mint a mennyi elő van irányozva. De hát vigasztalódik és biztat (Zaj. Elnök csenget.) Neményi Ambrus úr lapja, ne féltsük mi Lukács Lászlót, neki vannak titkos tartalékjai, azokra számít, ilyenek voltak a múltban, — mint az 1898-iki zárószámadás tanúsítja, — és ilyenek lesznek a jövőben is ; de legyenek is, mert azok természetesek és nagyon szükségesek. A pénzügyminiszter szerint az 1898-iki kedvező eredmény a preliminálás óvatosságára vezethető vissza és teljesen megnyugtató. KÉPVH. NAPLÓ. 1896—-1901. XXVI. KÖTET. Én, t. ház, nem vagyok a pénzügyi téren jártas, hanem mikor ezeket a nyilatkozatokat hallom és olvasom, azok reám azt az impressziót teszik, hogy itt olyan valaminek örülnek, a mit kifogásolni és elítélni kellene. Mert vegyük például Angliát. Ha ott oda állna a miniszter és azt mondaná a parlamentnek, uraim, én 34 millióval többet vettem be, mint a mennyire számítottam, — azt gondolom, tüstént leszavaznák azt a minisztert, a ki vagy hamis előirányzatot készített vagy nem tudja mérlegelni és felbecsülni az ország jövedelmeit s kiadásait. S alig hiszem hogy tarthatná magát az a miniszter, mert világos szerintem az, hogy ha az előirányzat és zárszámadás közt 34 millió forint az eltérés, úgy — mint az 1898-iki évnél történt, —- akkor az a költségvetés nem volt reális, hanem irreális. Jelenlegi költségvetésünk szintén csak azt mutatja, hogy nem reális, mert azt látjuk, hogy több kiadás merülvén föl időközben, ezzel szemben nem tettek mást, mint hogy pótlólag némely bevételi tételt egyszerűen felemeltek. És minálunk helyeselni tudják azt, sőt még biztatják a minisztert, hogy csak rajta, csináljon tovább is meglepetéseket az országnak, gyűjtsön titkos tartalékokat, mert ki tudja, mikor és mire kellenek a fölöslegek és pénzkészletek. Azután, t. ház, azt is kérdezhetném, hol van az a felesleg? megvolt? megvan? kölcsön adták bankoknak, megszorult vállalatoknak, Haasoknak, Deutschoknak megmentésére? Én ilyesmit a parlamenti ellenőrzés és a felelősség szempontjából helyeselni nem tudok. (Élénk helyeslés a középen.) A t. pénzügyminiszter úr expozéja rám azon benyomást tette, hogy ő többé nem deficzitmentes költségvetésekre, hanem arra törekszik, hogy feleslegei legyenek és bevételeink expanzív voltát bizonyítsa. Ez szerintem nem megnyugtatóimért ha van is ebben valami atyáskodó előrelátás, egyúttal veszedelmes is. Mert sok milliókra menő feleslegeknek mutogatása és bevételeink dús voltának bizonyítgatása, egyenes felbátorítása a mi nagyon is sokszor jókedvű adakozó parlamentünknek arra, hogy improduktív kiadásokat, quótaemelést, hadi létszám szaporítást, flottaszaporítást, könnyebb lélekkel megszavazzon. De veszedelmes dolog azért is, mert ha az osztrákok megsejtik, hogy nálunk felesleg van, még vakmerőbbek, még követelőbbek lesznek velünk szemben. És azoknak is vau annyi logikájuk, mint előbb említett t. képviselőtársamnak, a ki azt mondja, hogy a feleslegek örvendetesek azért, mert azt mutatják, hogy »adózóképességflnk spontán fejlődése nemcsak lépést tart a szükségletek folytonos emelkedésével, hanem túl is szárnyalja az igényeket.« Különös pénzügyi kormányzat ez a mienk, 1875-ben a XL¥IL törvényczikkel behozták az általános jövedelmi 27'