Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-523

208 528. omágös ülés 1900. február 7-én, szerdán. kozást szerezni nem tudtak, a kiskereskedés tönkrement és a nagykereskedő a rizikót, mindig jobban áthárítja a termelőre. Mert akárhogy beszéljünk, tény, hogy mennél többen foglalkoznak egy ággal, tegyük fel a malomiparral, kereskedéssel, annál nagyobb a konkurrenczia, és mennél kevesebb kézben van öszpontosűlva, annál rosszabbul jönnek ki a gazdák. Oly törekvések tehát, melyek arra irányulnak, hogy a kis exiszteneziák megszűnjenek és a nagyok szolgálatában álljanak, mindig csak a termelő kárára vinmak. (Helyeslés jobbfeWl.) Én mindig ezt az álláspontot foglaltam el, és nagyon örülök, hogy a gazdag német birodalom kísérletét, mely olyan luxust megengedhet, hogy két három évre próbára teszi bizonyos foglalkozási ágak exisztencziáját, mi nem követjük, hanem bevárjuk azok eredményeit. Azt mondják, hogy a hadügyi kormányzat közbelépése folytán módosul a német tőzsdetörvény. Ez mindenesetre jelentékeny indok és fontos a hadseregnek táplálkozása és háború esetére való ellátása, de fontosabb, hogy maguk a gazdák belátták ezen intézkedés helytelenségét. Miután kifejtettem, hogy a német tőzsdetörvény által egyik czél sem volt elérhető, remélem, hogy az az agitáczió, mely ez irányban.az országban megindult, szépen el fog aludni, ad akta fog tétetni, és a szabad forgalmat és az értékek csökkenését nem fogja akadályozni. Most még csak rövid időre veszem szíves figyelmüket igénybe és beszélek az úgynevezett védvámról. Nem messze vagyunk 1903-tól, midőn áj szerződések fognak köttetni, és talán nem veszi rossz néven a t. ház, ha én ezt a kérdést itt e házban az ország színe előtt fejtegetem. Én abból indulok ki, a mit már hosszú idők óta tanulmányok és tapasztalatok útján vallok, hogy mi, az osztrák magyar monarchia, még igen hosszú időn át búzakiviteli állam leszünk. Rosenberg Gyula: Nem áll! Kovácsy Sándor: Kérem, én a magam nézetét mondom el, és nem félek, mert tiszta jóakarat vezet a dologban, és az, hogy a gazdáknak megszerezzük, a mit lehet. Mi ma egy 1 forint 50 krajczáros arany-vámmal dolgozunk és ez elegendő arra, hogy a külföldi búzák beözönlését meggátoljuk olyan években, mikor nálunk elegendő bő, mondjuk középtermés van, másrészt nem nagyon magas olyan időkben, mikor nálunk szűk termés van, úgy, hogy elláthatjuk magunkat a nélkül, hogy túlfizessük a búza árát. Én tehát nem azt mondom, hogy abszolúte eltöröljük a vámot, én igenis kívánok annyi védelmet a magyar búzának, a mennyi szükséges, hogy megakadályozzuk a túlságos beözönlést. De miután ezen vámot elégnek találom, további emelésbe nem mennék bele, mert az teljesen föles- | leges. Ha 1 forint 50 krajezár mellett nem jöhet be idegen búza, nem jöhet be magasabb vám mellett sem. Amellett a magasabb vámmal oly kompenzáeziók járnának, hogy az épen a magyar gazdáknak nem válnék előnyére. Francziaország és Németország nagy védelemben részesíti a maga búzáját és időről időre folyton emeli a vámokat. Mindamellett az idegen búza mégis be-beözönlik oda. Ha keressük ennek okát, azt látjuk, hogy például a franczia búza és liszt minősége a védvámok hatása alatt folyton rosszabbodik, úgy, hogy hamar beáll az az idő, a mikor az idegen búza már konkurrálhat az ottanival. Akkor megint emelni kell a vámot. A franczia lisztnél rosszabb liszt, mondhatom, nincs Európában. Németországban is azt látjuk, hogy a nagy quantitás mellett a quaiitásra nem igen ügyelnek, mert hiszen azt úgyis védi a vám. A minőség tehát ott is folyton gyengül. Nem szorul bizonyításra, hogy a magyar búza minősége a világon a legjobb, és azért a magyar liszt ma drágább árak mellett is bármely piaczon tud konkurrálni. De nem akarom e kérdést tovább feszegetni. Csak ismétlem, a vámemelést addig, a meddig így is elháríthatjuk az idegen búza beözönlését, nem tartom indokoltnak. Idegen búza már a mostani kisebb vám mellett sem jöhet be, másrészt a túlságos vámvédelem rontaná a magyar búza minőségét. Már pedig nekünk csak az legyen a czélunk, hogy búzánk és lisztünk első legyen Európában, és idővel bizonyára mindenütt versenyképesek leszünk. Ezek azok, a miket elmondani kívántam és most kijelentem, hogy a költségvetést elfogadom, (Élénk tetszés jobbfelöl.) Elnök: Az ülést Öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! Az ülést folytatjuk. Szíveskedjenek helyöket elfoglalni. Ki következik? Tóth János jegyzői Páder Rezső! (Zaj. Elnök csenget.) Páder Rezső: T. képviselőházi Midőn a pénzügyminiszter úr a múlt évi október 9 én a jelen költségvetést beterjesztette, és ugyanakkor az 1898-iki zárószámadások eredményeiről is megemlékezett, a körülötte ülő t. urak esak úgy áradoztak az örömtől a sok milliónyi több bevétel és felesleg hallatára, és valóságos kárörvendéssel néztek át ide mifelénk, mintha azt mondták volna : most beszéljetek, ti kritikusok, és ismerjétek el végre-valahára azt, hogy a mi államgazdagságunk szervezete teljesen egészéges, államháztartásunk konszolidált és Magyarországnak pénzügyei emelkedő irányban fejlődnek,