Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.
Ülésnapok - 1896-523
206 őSB. országos Ülés 1900. február 7-én, szerdán. ban kell elfogyasztani, és miután Magyarország abszolúte nem képes ezt a mennyiséget elfogyasztani, Ausztriába fogjuk kivinni és ott bármi áron el kell adnunk. Az osztrák malmok tehát óriási versenynek lesznek kitéve a magyar malmok révén. A túlkínálatnak a következménye pedig könnyen az lehet, hogy az a búzaárakra visszahatást fog gyakorolni úgy Magyarországon, mint Ausztriában. Remélem, hogy a kormány közbevetett intézkedései következtében ez elő nem áll, és nagyon óhajtanám, hogy ha ebben a tekintetben törekvései czélt érnének. (Helyeslés jőbbfélől.) Most, t. ház, rámutatok még arra a körülményre, hogy az őrlési forgalom azokban az államokban, a melyek védvámos politikát követtek, így Németországban és Fraucziaországban mily kedvező hatással volt. Németország és Fraacziaország földnűvelése és malomipara ezen őrlési forgalom fentartása mellett rendkívül haladt. Már a múlt esztendőben 5 és fél millió métermázsa termény vitetett be ezáltal Francziaországba, s ennek megfelelő liszt vitetett onnan ki, és ennélfogva az onnan kijövő liszt a külföldön mindenütt konkurrál, és pedig kedvezőbb árak mellett, mint a Magyarországból kijövő liszt. Ugyanez az eset Németországban is, és mindkét országban a malomipar fejlődése mozdítja ezt elő. Nálunk a malomipar az utolsó időben visszafejlődött; malmaink mind szűkebb körben mozognak, a külföldi piaczokról mindinkább kiszorulnak. Én az üzleti élet fejlődése érdekében valóban inkább kívánom azt, hogy tíz új malom keletkezzék, inkább kívánom, hogy nagy mennyiségű búza hozassék be őrlési forgalom czímén, és vitessék ki, a közvetítési díjak pedig itt maradjanak, mintsem hogy egy malom megszűnjék s ezáltal is kevesebb legyen a konkurrenczia, mely a gazdát termése értékesítésében segíti. Én leginkább óhajtanám, t. ház, hogy azon őrlési forgalomra nézve, a melyet a magyar és osztrák gazdák együttesen kívántak megszüntetni, és a melyet a t. kormány ezen együttes kívánság következtében szüntetett meg, az osztrák és magyar gazdák abban az együttes kívánságban egyesüljenek ismét, hogy ez mihamarabb felfüggesztessék és az őrlési forgalom megint behozassák. Ebben látom én, t. ház, a nagy forgalomban, a nagy konkurrencziában, a nagy kivitelben és a nagy átvitelben, országunk fejlődését, ipari előhaladását és a malomiparnak a haladását, a mely az egyetlen, a mi földünkből kinőtt ipar, a melyre büszkék voltunk és lehettünk. Én, t. ház, nem a malmok érdekében beszélek, hanem a gazda érdekében; annak érdekében kívánom, hogy fejlődjék az az ipar, a mely a gazdák termését feldolgozza; épúgy a gazda érdekében kívánom, hogy gyapjúnk, melylyel oly nagy mennyiségben rendelkezünk, itt dolgoztassák fel; itt dolgoztassák fel árpánk, és mint feldolgozott anyag vitessék ki. (Általános helyeslés.) Ezáltal segítenénk a gazdán, t. ház, és nem azáltal, hogy a korlátokat igyekezünk szaporítani a termelés értékesítése előtt. (Helyeslés.) Ezzel, t. ház, befejeztem volna ezen kérdés fejtegetését; közbevetőleg azonban áttérek arra a kérdésre, a melyet Rohonczy Gedeon t. képviselő úr hozott fel, az úgynevezett termés becslése kérdésére. Tudjuk, t. ház, hogy ma már a termésbecsléseknek minő fontos szerepe van a közgazdasági életben; tudjuk azt, hogy minden állam rendkívüli figyelemmel és minueziózitással rendezkedik be arra, hogy termésbecslései pontosak legyenek. Nálunk már akkor kezdődtek meg a termésbecslések, a midőn még a világon — Amerikát kivéve — szó sem volt ezekről, sőt több állam szakértőket küldött ide, és tanúlmányoztatta az itteni termésbecslések módját, és nevezetesen Oroszország. Természetes, hogy Oroszország fokozott erővel experimentál e téren. Nálunk ez természetesen lassan fejlődött, de örömmel konstatálom, hogy a miniszter úr újabb akcziója következtében a gazdasági tudósítók száma, a kik igazán önzetlenül és korrektül működnek, szaporíttatott; az ő tudósításaik alapján megállapított adatok a minisztériumban pontosan dolgoztatnak fel, én tehát e tekintetben tanácsot a miniszter urnak nem adhatok, '6 azon az úton halad, hogy ezt az intézményt fejleszsze, javítsa és tökéletesítse. Mégis van egy észrevételem. (Halljuk! Bálijuk!) A bevetett területnek fixirozására vonatkozólag. Evek óta az az elv fogadtatott el, hogy a bevetett terület mindig ugyanaz maradjon, a melyet az országos statisztikai hivatal az utolsó felvétel alapján megállapít. De hiszen tudjuk, hogy a bevetett terület minden évben változik, és ha drága a búza ára, akkor nagyobb lesz a bevetett terület, ha alacsonyabb a búza ára, akkor kisebb lesz a bevetett terület. Már most mit tesz a földmívelési statisztikai hivatal? A bevetett terület fixirozva lévén, azt a beérkezett adatokkal megszorozza, és akkor kap egy számot, 35—36 millió métermázsát. Ámde a bevetett terület mondjuk 300.000 holddal több vagy kevesebb, akkor már itt egy pár millió métermázsa különbség van. Bár elismerem, hogy a legkonkrétebben és legjobban történik a feldolgozás, mégis kérem a miniszter urat, legyen szíves ezt a terület-fixirozást elejteni, és a bevetett területet — már, hogy milyen úton, községi úton, vagy a gazdasági tudósítók által, arra nem térek ki, de legalább annyit kellene már a folyó évben tenni, hogy százalékokban mutassák ki a bevetett területet és így mutassák ki, hogy hány százalékkal nagyobb vagy