Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-523

Sg3, országos ülés 1900. febm&r 7-én, síerd&n. 205 midőn még igen magas gabonaárakkal találkoztunk, és összehasonlítom azokkal az időkkel, mikor alacsony gabonaárak voltak, és nézem : vájjon ezen gabnaárak milyen hatással voltak épen a mai gabonapiaczunkra, hiszen 1897-ben tartott beszédem alkalmával rámutattam arra, hogy a 70-es években a magas gabonaárak a gazdák helyzetét igen kedvező színben tüntették fel; mert ha az 1873-iki évet veszem, akkor t4 forintos gabonaárakat látok, de ugyanazon évben Londonban, — mert hiszen másról nem beszélhetek, ez volt az egyetlen piaez, a mely ezen idő alatt változásoknak nem volt alávetve, ezt kell; tehát összehasonlítani a mi piaczunkkal, — ugyanakkor 19 forint volt a gabona ára. A magyar gazda ugyan meg volt elégedve, mert 14 forintot kapott a búzájáért. De ha viszont összehasonlította, hogy Londonban hogyan adhatta el a búzáját, akkor azt látta, hogy több, mint 3 forint a különbség a budapesti piacz hátrányára, a budapesti és londoni piaczi árak között. Időközben fejlődtek a viszonyok, új malmaink keletkeztek, az őrlési forgalom nagyobb dimenziókat vett és ha már most 20 évvel később hasonlítjuk össze ezen árakat, azt látjuk, hogy a budapesti piaczon, ha jól tudom, 8 forint néhány krajczár volt a búza ára. Londonban pedig ugyanakkor 7 forint és néhány krajczár. Ebből azt látom, hogy a búza ára tetemesen esik ugyan, de a diszparitás, a mely volt 20 évvel ezelőtt, elenyészett; sőt, ellenkezőleg, a budapesti piacz javára 73 krajczár búzajavulás állott be. És hogy még egy példát hozzak fel, igaz, hogy az 1898-iki búzatermés rosszul ütvén ki, aránytalanul magas árak voltak az országban, de úgy állott a dolog, hogy 1899. június havában, mikor az 1898-iki rossz termés még éreztette hatását, Budapesten 9 forint 50 krajczár volt a búza ára, Londonban pedig 7 forint 80 krajczár, vagyis Budapesten 1 forint 70 krajczárral magasabban állott a búza értéke, mint Londonban. Már most, t. ház, ha kutatjuk, hogy mi volt annak az oka, hogy daczára annak, hogy a búzaárak estek Magyarországon, mégis az esés aránylag sokkal kisebb volt, mint bármely más piaczon, akkor ennek nyitját megtalálom abban, hogy nálunk óriási fejlődés mutatkozott a malmoknál, hogy a lisztkivitel a malmok tökéletesedése folytán lehetséges volt, és a malmok az őrlési forgalom segítségével képesek voltak a magyar búzának magasabb árakat biztosítani a külfölddel szemben. (Helyeslés jobb/elöl.) Már most, t. ház, az őrlési forgalom megszűnt. Megszűnt pedig nem is a kormánynak intézkedése folytán 1900. január, illetőleg július 1-én, de megszűnt 1899. szeptember 1-ével, a mikor kitűnt, hogy Románia termése abszolúte számba nem jöhet, hogy onnan az őrlési forgalom czímén nem lehet behozni semmit. Hozzájárult ehhez, hogy 1899-ben meglehetősen jó termés volt az országban, és tény az, hogy mi középtermés mellett mindig export-állam vagyunk. Szűk termésű években nem vagyunk képesek kivinni, sőt kénytelenek vagyunk behozni, megfizetvén a vámot, a mely Romániával szemben fennáll, középtermésű években azonban képesek vagyunk kivinni; és mit viszünk ki? Kiviszszük azt, a mit idebenn nem tudnak elfogyasztani. Kiviszünk félmillió, vagy esetleg egy millió métermázsa nullás, vagy egyes lisztet, ahhoz azonban meg kell őrölni három és fél, esetleg öt millió métermázsa búzát. Én, t. ház, szemben azokkal a bizonyításokkal, a melyeket különböző oldalról hallottam, hogy már megszűntünk búzakivivő állam lenni, ebben nem tudok megnyugodni, mert az eredmény fényesen bizonyítja az ellenkezőt. (Hulljuk >'Halljuk.') Minden bővebb termésnél kivitelre vagyunk utalva, és abban a perczben, a midőn kivitelre szorulunk, búzaárainknak alakulása a világpiacz áraihoz kell, hogy viszonyuljon. Most az őrlési forgalom megszűnt. Elismerem, hogy ennek fejében a kormány rekompenzáeziót tudott kivívni, azt is nagyon jól tudom, hogy a kormánynak az őrlési forgalmat meg kellett szüntetni, mert hiszen talán az egész kiegyezési apparátusban ez volt az egyetlen kérdés, a melyben a magyar és az osztrák gazdák egyértelmuleg követelték annak megszüntetését. Elismerem azt is, hogy a kormány mindent meg fog tenni, sőt a mint olvastam már, igen sokat tett is arra nézve, hogy az őrlési forgalom megszűnte folytán a lisztkivitelt más módon tegye lehetségessé, ha jól tudom, tarifakedvezmények által, a melyeknek mértékét nem ismerem, de felteszem, hogy a kormány mindenesetre megtalálja a módozatokat arra nézve, hogy a menynyiben az árú nálunk kivitelre kerül, kivihető legyen és azokat a piaczokat, a melyeket különben elveszthetnénk, megtarthassuk. (Helyeslés.) Ebben a tekintetben tehát sok mondani valóm nincsen, mert hiszen a kormány mindenesetre módját fogja ejteni annak, hogy a gazda kárpótoltassék és a gabona ára nagyobb csökkenést ne szenvedjen. Mégis, t. ház, ha azon aggodalomnak adunk kifejezést, hogy ezen átmenetnél esetleg kellemetlenségek következhetnek be az egyik, vagy a másik faktor hátrányára, azt hiszem, talán nem lesz érdektelen, határozottan rámutatni azokra a bajokra, a melyek származhatnak. (Halljuk! Halljuk!) Miért van az, t. ház, hogy a nullás és egyes lisztet ki keli vinnünk? Mert a monarchia ennek a fogyasztására nem képes. Tehát mondjuk, hogy a kormánynak a segélyakcziója nem sikerűi és azt a lisztet nem vihetjük ki, akkor azt az ország-