Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-523

204 523. országos ülés 1900i február 7-én, sterdén. nál. Ez eddig egészen helyes álláspont; esak egyet felejtett el a t. pénzügyminiszter úr: kijelenteni; hogy ezek a fővárosi takarékpénztárak hova fordították az államtól nyert erőforrásokat. Ezt pedig a pénzügyminiszter urnak, a ki a nemzet garasait kezeli és nekünk, a kik ezt a kezelést ellenőrizzük, jogunk van tudni, mert ha ezek a pénzintézetek a nyert erőforrásokat arra fordították, hogy szédelgő és pezsgőző vállalkozókat nehéz helyzetükből kimentsenek, és ezzel szemben a vidéki közgazdasági élet csapjait, a takarékpénztárakat akként támogatták, hogy 7 és 8°/o-os visszleszámolási hitelt nyújtottak azoknak, akkor igenis visszaéltek azzal a bizalommal, a melyet a t, miniszter úr joggal, vagy jog nélkül beléjük helyezett. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezt nekünk tudnunk kell, (Helyeslés a szélső baloldalon.) és ha a miniszter úr e tekintetben magának garancziát nem szerzett, akkor nézetem szerint mulasztást követett el, mert az illető pénzintézeteket kötelezni kellett volna legalább is arra, hogy nyert erőforrásaiknak 50°/o-át a vidék felsegélyezésére fordítsák. És pedig mérsékelt kamatlábon: a jegybank kamatláb] án. Ha ezt megtették, akkor eleget tettek kötelességüknek, ha nem, akkor ezek a pénzintézetek nem közgazdasági czélt szolgáltak, hanem uzsoráskodtak. (Igás! Úgy van! a szélső haloldalon.) Mindezt kötelességemnek tartottam előadni, annak illusztrálására, hogy minő zilált állapotban van ennek az országnak közgazdagági élete. Egy lenne csak a vigasztalás, ha azt a mit a nemzeí elveszít a réven, a gazdasági téren, visszanyerhetné a vámon, a politikai téren. De látjuk, hogy csak ez az egy dolog az, a hol nekünk egyenlő mértékkel mérnek: gazdasági téren a quóta felemelése, politikai téren a nemzet önérzetének folytonos és folytonos arczúlcsapása. (Igaz! Úgy van! a szélső báloldalon.) Ne méltóztassanak azt gondolni, hogy engem ennél a kérdésnél az bánt, mintha talán a szabadelvű párt magatartása ezzel szükségszerűleg kompromittálná magát a szabadelvű irányzatot is, a melyet én hazám érdekében és annak fennállása szempontjából feltétlenül és elengedhetetlenül szükségesnek tartok. Nem, t. képviselőház, hiszen hála Istennek, azzal nagyon is tisztában van a magyar nemzet, hogy a szabadéivííség és a szabadelvű párt épenséggel nem azonos fogalom. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Csak egy fáj, t, képviselőház, hogy valahányszor az a párt felfelé és kifelé meghunyászkodást tanúsít, annak sohasem a párt mint ilyen vallja kárát, hanem azt mindig a nemzetnek, keserves verítékével kell megfizetnie. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ép ezért ebben a hitben a költségvetést nem fogadhatom el. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Perczel Béni jegyző: Kovácsy Sándor! Kovácsy Sándor: T. képviselőház! Elnök (csenget): Csendet kérek! Kovácsy Sándor: Midőn a t. háznak szives figyelmét igénybe veszem, nem a költségvetéssel akarok foglalkozni, ágy tekintem a költségvetést, mint egy normál költségvetést, bizalmam van a kormány iránt, és ezen bizalmi szavazatomat külön megindokolni nem tartottam volna szükségesnek. (Halljuk! Halljuk!) Hogy mégis felszólalok t. ház, annak indoka gazdasági kérdésekben fekszik. (Zaj. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Elnök csenget.) Azt hiszem, t. ház, hogy a gazdasági kérdések megbeszélése, a gazdasági helyzetnek megjavítása úgy a költségvetésre, mint az államháztartásra befolyással bír. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Én, t. ház, főleg a gabonakérdésekkel óhajtok foglalkozni, (Halljuk! Halljuk!) és kérem a t. házat, hogy ezekben való nézeteimet és véleményemet oly jóakaratú kritikával méltóztassék fogadni, a minő szeretettel csüngök én azon, hogy a magyar gazdának jóléte emeltessék és törekvése jutalomban részesíttessék. És ha talán e téren nézeteim eltérnek azon nézetektől, a melyeket számtalan szájból és újságból hallottam, ne méltóztassék azt úgy tekinteni, mint egy ellenzési vágyat, hanem méltóztassék azt úgy tekinteni, hogy minden ember a saját meggyőződését őszintén és egészen nyiltan mondja ki, és hogy minden ember attól a határozott elvtől vezéreltessék, hogy ;i hazának jót tegyen. (Helyeslés jobb felől.) Ezeknek előrebocsátása után kiemelem, t. ház, hogy nincsen e házban, nincsen ebben az országban ember, a ki a magyar gazdának boldogulását ne akarja. Nincsen kereskedő, nincsen iparos, és nincsen bármily foglalkozást űző ember, a ki a magyar gazda boldogulásától a maga boldogulását ne várná. A magyar gazda fizetési képessége az egész országnak, az egész monarchiának elsőrendű érdeke. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Én előttem úgy áll, t. képviselőház, hogy a magyar gazda foglalkozásának egyetlen keresőképes ága a gabonatermelés. Én tehát szintén azon elvből akarok kiindulni, hogy a gazdára nézve legfőbb érdek a gabonaárak emelkedése. Hiszen uraim, ez a törekvése a magyar gazdának, de törekvése az egész világ gabonatermelő országaiban a gazdáknak. Egyik ily módon, a másik más módon, de e czélhoz akar eljutni. Ugyanezt vallja Amerika, ugyanezt Francziaország, és az egyik a szabad kereskedésnek, a másik a védvámrendszernek a híve. Én is erre törekszem, azonban valami nagy biztatást a gazdának — igen sajnálom, — semmi irányban sem nyújthatok. Visszaemlékszem azokra az időkre,