Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.
Ülésnapok - 1896-523
523. országos ülés 1900. febrnár 7-én, szerűin. 203 lévő nagy pénzintézetekre. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Sajnálom, hogy ezek a pénzintézetek még nem mind mutatták ki üzleti tevékenységük eredményeit, s nem voltam képes azok közííl csak kettőt kikapni, hanem majd alkalmilag, ha ez a kérdés bővebb megvitatás alá kerül, lesz szerencsém a többi takarékpénztárak üzleti eredményeit is előadni. (Egy hang a szélső haloldalon.- És a bankokét!) Az egyre megy, csak a törvényben van a különbség, végeredményben mindegy. A pesti-hazai takarékpénztárnak kerekszám 1898-ban 2,500.000 forint tiszta nyeresége volt, 1899-beu 2,740.000 forint. A pesti kereskedelmi banknak i 898-ban 2,894.000 forint volt a nyeresége, 1899-ben 3,228.000 forint, és t. képviselőház, a jelentésében e bank igazgatósága egész büszkén el is dicsekszik vele, hogy az 1898-ik évben befektetett üzleti részvénytőkének a tiszta nyereség 21.5°/o-át képezte és az idén 22.57°/o-át, vagyis a nyereség pro száz talán l°/o-kal emelkedett. Mit jelent ez t. képviselőház? A kereskedelmi bank megmondja egészen nyíltan és őszintén azt, hogy a nehéz pénzügyi viszonyok mellett a mobil tőkét nekik könnyebben sikerűit elhelyezni. Vagyis magyarul és őszintén, ,azt jelenti, hogy akkor — és ez pozitív tény, a melyért szavatosságot vállalok — a mikor az osztrák jegybanknak kamatlába 5*5% volt, a mikor a pesti magánhitelezők ugyanazon takarékpénztárnak viszleszámolt váltóra 6°/o-ért nyújtottak hitelt, a Pesti Kereskedelmi Bank és Első Hazai Takarékpénztár 7 —7'5 —8°/o ot nyújtottak viszleszámítolásra. Azt mondhatja erre bárki is, hogy ezek általánosan tudott szomorú tények, de az állam kormányzatának ezeken segíteni nincs módja. (Halljuk! Halljuk!) Bocsánatot kérek, nem így áll a kérdés. Módjában van segíteni az államkormányzatnak kétféle úton, direkt és indirekt úton. Direkt úton segíthet a kereskedelmi törvénynek a revíziójával. Eevideálni kell ezt a törvényt, a mely a takarékpénztáraknak és a bankoknak féktelen szabadságot biztosít, a nélkül, hogy az államkormányzat részére biztosíték lenne a tekintetben, hogy ezzel a szabadsággal minő terjedelemben és minő ezélra fognak élni. (Úgy van Űggy van! a szélső baloldalon.) Az én vágyam és törekvésem az, hogy tételes intézkedésekkel kellene oda hatni, hogy a befektetett részvénytőkének a nyereséggel egy bizonyos fix arányban kelljen állnia. Ne méltóztassék azt gondolni, hogy ez valami retrográd és reakcziónális intézkedés. Tessék megnézni a németországi Communál- és Darlebens-sparcasse-k alapszabályait, azokban világosan ki van mondva, hogy a nyereség a részvénytőke arányában egy bizonyos maximális perczentet felöl nem múlhat; ha pedig fölülmúlna, akkor az közczélokra és pedig a törvény által meghatározott közczélokra fordítandó. Ez benne van nem mondom, hogy mindegyikben, hanem csak a Communál és Darlehens-sparkasse alapszabályokban. Vagy méltóztassék megnézni a Morvaországi zsáloznékat, a hol alapszabályszerüleg ki van mondva, hogy a betéti kamatlábat a kölcsön kamatláb 1 li Q lo-kú sem múlhatja felül. T. képviselőtársam, a ki úgy látszik, ezeknek valóságában kételkedik, legyen szíves és olvassa el a szocziál - politikai egyesületnek a mezei kisbirtok személyi hitelére vonatkozó vizsgálódásait 74., 75. számú köteteiben,megfogja látni, hogy ez így van; vagy én rendelkezésére bocsátom jegyzeteimet, és azokból is meg fog győződni erről. Ezt nem lehet reakcziónärius intézkedésnek nevezni; mert ha például az államkormányzat megkötheti a falusi kis uzsorás kezét azzal, hogy az ő befektetett tőkéje, a melyet kétes exisztencziáknak adott, 8°/o-nál többet nem jövedelmezhet, és ha többet jövedelmezne, az illető a hűvösre kerül, akkor mi igazolhatja azt, hogy a nagyméltóságú bankigazgató tanácsosok és részvényesek jegyzőkönyvi köszönetet, hírlapi elismerést, nemességet, képviselőséget, titulust és Titulust kapnak, azért hogy a magyar nép garasaiból a részvénytőkének 30, 40, és 50°/o-os nyereségét voltak képesek kipréselni. Ez, t. képviselőház, a nagy tőke féktelensége, a magyar nép rovására. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez okból feltétlenül szükségesnek tartom a kereskedelmi tíJrvéuy revízióját és ily irányú intézkedéseket. A dolog pedig nagyon egyszerű lenne; azokat az intézeteket, a melyek csakugyan közczélokra szolgálnak, az állam adó- és illetékkedvezményben részesítené, azok pedig, a melyek tisztán és kizárólag csak pénzügyi és nyerészkedési vállalatok, adózzanak az állam javára progresszive fokozottabb mértékben. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Addig is azonban, míg ez bekövetkeznék, a t. kormánynak módjában van adminisztratív úton is segíteni. Ugron Gábor t. képviselőtársam a pénzügyi válság kezdetén interpeílácziót intézett a t. pénzügyminiszter úrhoz, a melyben azt kérdezte, hogy tekintettel a nehéz pénzügyi helyzetre, mit tart szükségesnek, hogy ezek a viszonyok némileg enyhüljenek. A t. miniszter úr egészen korrekt feleletet adott, és bevallom, ez az első felelete, a melyet én korrektnek tartottam. Kijelentette a miniszter úr, hogy az állami feleslegekből egy tekintélyes rész, mint állandó betét, egyes pénzintézeteknél van elhelyezve, azonkívül, ha jól emlékszem, gondolom, 10 vagy 15 milliót helyezett el egyes fővárosi takarékpénztárakat
