Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-522

522. országos ölés, 19O0 lalkozni (Halljuk! Halljuk!) — hogy ezek a takarékpénztárak nem emberbaráti czélból alakultak, hanem részvénytársaságok. A részvénytársaságnak természetesen az a czélja, minél nagyobb osztalékot kapjanak a részvényesek. A betétek után alacsony kamatot adnak, ellenben a kölcsönzött pénzért nagy kamatot vesznek. Azonkívül — a kisebbeket értem, — a fővárosi nagyobb pénzintézetekkel is összeköttetésben állanak és ezektől is nyernek hitelt, a melyen szintén nyerészkednek. Azon a hitelen, a mit a budapesti nagy intézetektől kapnak, megveszik az ő nyereségüket, s azután a megszorult kölcsön* vevőnek jóval nagyobb kamatra adják ki, s az a szegény kisbirtokos, ha takarékpénztárhoz fordul váltókölcsönért, bizony 8 —12'/o-ot fizet, mert nemcsak a kamatot, hanem a drága kezelést és egyéb költségeket is meg kell fizetnie. (Igás! Úgy van! a szélső halóldalon.) Ezen a bajon lehet és kell is segíteni, mert a kisbirtokost nemcsak a közterhek, de a magántérnek is nyomják. Rajtuk sokkal könnyebben lehet segíteni, mintsem azt a t. kormány gondolja. Megmondom röviden, hogyan. Nem lesz a t. kormány előtt ismeretlen az a körülmény, hogy Magyarországon rengeteg összeget tevő alapítványi pénzek is vannak, és azok nagy része alacsony kamatra, takarékpénztárakban vau elhelyezve. Nem kell megfeledkeznünk az árvapénzekről sem, ezek milliókra rúgnak és szintén takarékpénztáraknál vannak alacsony kamatra elhelyezve. Már most a hitelszövetkezetek az állam felügyelete alatt állanak, de a takarékpénztárak nem. Eddig legalább nem tudok egy példát sem, hogy valamelyik hitelszövetkezet megbukott volna, de számos példát tudok, hogy vidéki takarékpénztár megbukott. Szolgálok egy pár példával. (Halljuk!) Ott van az aradi takarékpénztár, a mármarosi, a kisczelli, és jó ég tudja, hogy hány. Ezek állami felügyelet alatt nincsenek, és azért természetes, hogy nagy biztonságot nem is nyújthatnak, míg ellenben a hitelszövetkezetek állami felügyelet alatt állanak. Már most mért nem rendeli el a kormány azt, hogy az ő saját felügyelete alatt álló hitelszövetkezeteknél helyeztessenek el az árvapénzek, a melyek a takarékpénztáraknál alacsony kamat mellett vannak elhelyezve? Hiszen ennek az lenne a következménye, hogy akkor a magánosok is látnák, hogy hiszen az állam felügyelete alatt álló hitelszövetkezeteknél helyezi el maga a kormány az árvavagyont s azok ott nagyobb biztonságot találnak, mint egyes, különösen vidéki takarékpénztárnál; így a magántőke is elhelyezést keresne a hitelszövetkezeteknél. Megjegyzem, t. ház, hogy a hitelszövetkezetek nincsenek nyerészkedésre alapítva; ezek nem részvénytársaságok, ezek tehát nagyobb kamatot adhatnak KÉFVH. NAPLÓ 1896- 1901. XXVI. KÖTET. i. február 6-án teádén. 177 a betevőnek, mint adnak a vidéki takarékpénztárak, másrészről pedig alacsonyabb kamatra adhatnak kölesönt a megszorult kisbirtokosnak. Ha ezt a kormány megteszi, — és megteheti minden áldozat és koczkázat nélkül, — akkor egyszerre mintegy varázsütéssel segít a mi hitelviszonyainkon, és akkor pusztulófélben levő kisbirtokos osztályunk is szorgalom és iparkódás folytán egy pár év után ismét anyagi jólétnek örvendhet. Ez a második, ÍI mit a t. kormánynak proponáltam. De még fogok valamit proponálni. (Halljuk ! Halljuk !) Én meg vagyok győződve, hogy a nagy hadügyi budget nemcsak minket bánt, de bántja a t. tói oldalt és a t. kormányt is. (Felkiáltások a szélső baloldalon : Dehogy bántja !) De talán bántja. A mi hadügyi költségvetésünket illeti, ne felejtsük el, hogy az 1867 óta körülbelül 60°/o kai emelkedett, és hogy az, különösen most, a fölemelt quótánál fogva, megint nagyon súlyosan fog emelkedni; itt vannak a fölemelt tiszti fizetések, az új gyorstüzelő ágyúk beszerzése; az ágyúk pedig nagy szerepet visznek a hadjáratban — itt van az angol-bár háború, — s ezért meg vagyok győződve, hogy rövid idő alatt szerencsénk lesz azokhoz is; itt van a birodalom népességének szaporodása, ez involválja magában a hadsereg létszámának felemelését . . . Kubik Béla: Dehogy involválja! Gr. Benyovszky Sándor: Nagyobb a népesség, nagyobb a kontingens; természetes, hogy ezek a súlyos kiadások a felemelt quótánál fogva még súlyosabbá válnak évről-évre. De nemcsak mi vagyunk abban a szerencsétlen helyzetben, hogy nekünk nagy hadügyi budgetünk van, hanem, sajnos, az átkozott fegyveres béke folytán, Európa minden állama nyakig fel van fegyverkezve, és ez teszi Európát előbb-utóbb tönkre; de más államokra nem nehezedik ez a hadügyi budget úgy, mint mireánk. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És megmondom annak az okát: mert, t. ház, a hadügyi budget más országokra nézve nem inproduktiv kiadás, ránk nézve azonban az. (Ügy van! a széls'ó baloldalon.) Mert tudnunk kell azt, hogy a hadsereg felszerelését, a mely pedig a hadügyi budgetnek igen jelentékeny részét teszi, nem itt az országban szerzik be, hanem egyes idegen vállalkozóktól, osztrák gyárosoktól. Miért ne tehetné azt az igen tisztelt kormány, — hiszen ezt kívánja az igazság és a méltányosság is, — hogy a hadsereg, Magyarországban állomásozó részének felszerelését ne egyes idegen vállalkozótól, ne osztrák gyárosoktól, hanem hazai gyárosoktól, hazai iparosainktól szerezze be ? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ha a t kormány ezt figyelembe fogja venni, ezt nagyon könnyen ki tudja eszközölni. Kubik Béla: Dehogy tudja! (Zaj.) ?s