Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-522

178 S2Í. országol Illés 1900. február 6-án, kedden. Gr. Benyovszky Sándor: Ez a terhes hadügyi budgeten lényegesen segíteni fog. Ha nem untatom a t. házat. (Halljuk! Halljuk!) még egy pár könnyen teljesíthető propoziezióval állok elő. Mikor a t. miniszterelnök úr bemutató beszédjét tartotta, maga is elismerte különösen a kisbirtokos osztály súlyos helyzetét és felemlítetteazt, hogy új jövedelmi források nyitása által ezen az osztályon okvetlenül segíteni kell. Azóta már egy esztendő múlott el, de bizony sajnálkozva látom, hogy a kormány etekintetben még semmit sem tett. Pedig lehetne tenni; mert ne felejtsük el, különösen a kisbirtokos osztálynak azon nagy baját, hogy a földje kimerült, pedig ő ezen kimerült földnek bizonytalan gabonatermésére van utalva, ez képezi tulaj donképen összes jövedelmét. (Úgy vem! a szélső baloldalon.) Ha tehát nem fogunk neki új jövedelmi forrásokat nyitni, rossz évek, rossz áiak mellett kisbirtokos osztályunk földönfutóvá fog válni és tönkre fog menni. (Zaj.) Látom, hogy a t. ház már is unja beszédemet, pedig nem hosszú idő óta beszélek, ezért nagyon röviden fogom azt bevégezni. (Halljuk! Halljuk!) Azonban még egy körülményre akarom szives és becses figyelmüket felhívni. Ez a mezei munkásosztály helyzete. Nekem erős meggyőződésem, hogy a munkáskérdést egy esztendőre szuronyokkal elnyomni lehet, de megoldani nem, (Ügy van! a szélső baloldalon) époly kevéssé lehet megoldani munkástörvény által. A t. kormány talán azt hiszi, hogy a munkástörvény meghozatala által már megoldotta a mezei munkáskérdést. Bár úgy volna, de nem úgy van. A mezei munkáskérdést megoldotta a múlt évi kedvező termés, de ne adja Isten, ha megint egy, vagy két rossz termés következik egymásra, úgy benne leszünk megint a munkásbajban, mint valaha voltunk, sőt félek, hogy az még nagyobb arányokat fog ölteni. Azért egyik fontos feladatát kell, hogy képezze, úgy a t. kormánynak, valamint az egész háznak pártkülönbség nélkül, a munkáskérdés helyes megoldása. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Erről, t. ház, már nagyon sokan írtak és nagyon sokan beszéltek. Magam is foglalkoztam e kérdéssel behatóan, kiváló nagy fontosságánál fogva, így most a napokban is a t. földmívelésügyi miniszter úr egy nagy ankétet tartott a földmívelésügyi minisztériumban a telepítés kérdésére nézve. Hát a mi a telepítés ügyét illeti, t. ház, ha az állam még birtokában volna a már eddig eladott nagy kiterjedésű államjavaknak, akkor ezt a telepítést lehetett volna nagyobb arányokban eszközölni és akkor annak lehetett volna némi síkere. Ámde köztudomású dolog, hogy az állam óriási kiterjedésű birtokait már legnagyobb részben eladta. Azok a csekély kiterjedésű állami birtokok pedig, a melyek még az állam tulajdonát képezik, legalább nagyobb mérvű telepítésre bizony már nem alkalmasak. Azt pedig az állam nem teheti, hogy drága pénzen földeket vegyen és ott bizonytalan eredményű telepítési kísérleteket végezzen. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen, t. ház, az állam már tett is kísérleteket ilyen telepítési ügyekkel, de sajnos, csaknem mindig fiaskót vallott. Hiszen csak egy példát hozok fel, ott van a csángótelepítés. Ezzel a kormány szintén teljes fiaskót vallott és meg vagyok róla győződve, hogy azoknál a telepítéseknél is, a melyek még most is folyamatban vannak, az állam valami nagy eredményt elérni nem fog. Hivatva volnának agyán, t. ház, még nagybirtokosaink is telepítések eszközlésére. Ámde nagybirtokosaink látják az állam által vallott kudarezot, és azért nincsen bátorságuk ilyenféle kísérletezésekbe belemenni. Nem hiszem tehát, hogy ezekből a telepítésekből valami lehessen. De van, t. ház, a dolognak még egy másik módja. Én gondolkoztam e dolog fölött több ízben és úgy hiszem, hogy ezt idővel keresztül is lehet vinni. Ez sem megy ugyan nehézség nélkül, mert hiszen minden dolognak megvan a maga nehézsége. Én nem hiszem azt, tudniillik, hogy a telepítéseknek egyáltalán sikere lehetne, mert a jobb módú kisbirtokos nem megy el telepesnek, az otthon marad, megmunkálja a saját földjét, vagy legfeljebb szomszédjától bérel hozzá, de telepesnek el nem szegődik. Ki megy tehát el telepesnek ? A vagyontalan ember. A vagyontalan emberben pedig garanczia nincsen. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Már pedig, ha a nagybirtokos, arra határozza el magát, hogy latifundiumán telepet fog létesíteni, mi történik? Oda jön a szegény, ügye-fogyott, vagyontalan ember, és az fog ajánlkozni, mint telepes. A nagybirtokosnak pedig semminemű garancziája ezekkel az emberekkel szemben nincsen. Arra sem fogunk jutni, hogy a szegény ember földet vegyen, mert ehhez pénz kell, a szegény embernek pedig pénze nincsen. Ha pedig drága kölcsön útján vesz földet, még ha mindjárt rátafizetésre veszi is azt, abba nagyon könnyen belebukhat. Mert ott van először a rátafizetés, ott van a földvétel hátralékának kamata, azonkívül az általa frlvett más kölcsön; ha azután ehhez hozzájön még egy-két rossz esztendő, akkor természetes, hogy ennek csak bukás lehet a vége, és semmi más. Azt hiszem, t. ház, hogy van egy más módja a dolognak. Ez könnyebben keresztülvihető és sokkal kevesebb rizikóval is jár, (Halljuk ! Halljuk!) úgy a munkásra nézve, valamint a nagybirtokosra nézve, s ha ez keresztülmegy,