Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-521

172 521. országos ülés 1900, világítás, a fíítés, hol a szolgálat, hol a ruházat, pedig tisztán kell járnia ; hol az élelmezés, hol van esetleg az orvos, meg a gyógyszertár? Ismerek egy igen derék hitoktatót, a ki előjáróinak teljes megelégedésére már több éven áÉ mtíködik Budapesten. Ez a hitoktató, mivel nem telik, egész télen át fűtetlen szobában lakik. A mint reggel kiugrik az ágyából hamarosan felöltözik és szalad a legközelebbi kávéházba, hogy megmelegedjék, és ha a kis adag kávéját megiszsza, aztán fut egyik iskolából a másikba, a város egyik széléről a másikra, és ha kimeríílten este haza jön, ott várja a fűtetlen szobája. A hitoktatók a városhoz folyamodtak, hogy javítsák fizetésüket, de elutasították őket, pedig azt olvastam és pedig nem régen a lapokban, hogy a nemes város a vásárcsarnokokban holmi új felügyelői vagy Isten tudja micsoda hivatalokat akar szervezni, természetesen jó fizetés mellett. A szegény hitoktatók fizetésének javítására nincs pénze, pedig kellene lennie, hiszen a nemes város a regálék megváltását, mely pedig milliókat képvisel, azon a czímen kapta, hogy lakosságának lelki szükségleteiről gondoskodni fog. Minden jó, minden előre látó gazda előbb gondoskodik a szükségesekről, azután a hasznosokról, és ha telik, csak azután a kellemetesekről. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) De itt úgy tetszik, megfordítva áll a dolog. Ezt csak úgy per tangentem mondtam; most visszatérek beszédem megszakadt fonalára. Az igen tisztelt államtitkár úr az ő szép beszédében rámutat a nép bajaira, a bajok eredetére, orvoslásukra pedig felhívja az egyházat. Hja! A hol baj van, ott mindig az egyházat hívják elő; (Derültség a baloldalon.) a míg jól mennek a dolgok, az egyházzal nem gondolnak, sőt üldözik még a papjait is. így volt Francziaországban is a XVIII. század végével; mikor az ország intézői nem fértek meg bőrükben, akkor az egyházat üldözték, a jezsuitákat kiűzték. Most is üldözik az asszumpczionista kongregáeziót, pedig nagy hasznára van az országnak, csak azok az iskolák, a melyeket ingyen és jól láttak el, legalább három-négyszázezer frankjába fognak kerülni Parisnak, hogyha rosszul megy majd a dolog, majd vissza fogják hívni. Igaz, hogy az egyház hivatása az, hogy az emberiség lelki bajait gyógyítsa, és az emberiséget a lelki iszapból, a melyben el volt merülve, kiemelje. Ezt meg is tette az egyház mindig, meg is fogja tenni, ha üldözik is. De méltán elvárhatja, hogy az állam segítse. És elsősorban kik vannak hivatva, hogy a népnek lelki bajain segítsenek ? Először azok, kiknek kezében van a hatalom: a miniszter urak, és az államtitkár urak is, a kiknek ismerni kell a nép bajait. Azt várni, hogy az egyház egymagában operálja az emberiség lelki rákfekélyét, február 5-én, hétfőn, merész kívánság volna; segítse őket az állam, és akkor az operáczió sikerülni fog. Azelőtt a papság, mint tekintélyes testület befolyásolhatta a népet, ma az egyházpolitikai törvények a népet a papok befolyása alól kivonták és világi elöljárók alá terelték. Most az állam institucziója Szerint világi tisztviselők, nemcsak anyagi, de sok tekintetben szellemi dolgokban is vezetik a népet, és azért kell, hogy életmódjuk irányadó legyen a népre. Ha a nép látja, hogy elöljárója a vallásra mitsem ad, ő sem hederít rá. Minden állam jólétének talpköve a vallásosság és erkölcsösség, és azért az államnak érdekében van, hogy őrködjék a felett, hogy alattvalói vallásosak és erkölcsösek legyenek, és nem szabad tűrnie azt, hogy tisztviselői a nép lelki érzületét sértsék. (Igaz! a baloldalon.) Ha az állam azt akarja, hogy a nép ne sülyedjen, és az egyház sikerrel működjék, nem elég csak, hogy az egyházat istápolja, hanem szigorúan meg kell büntetni azokat a tisztviselőket, a kik a nép botrányára vannak, és azt, a mit az egyház épített, lerombolják. Azelőtt a falvakban a pap és jegyző vezette a népet, ezeknek együttes működése nagy haszonnal volt a népre, most az egyházpolitikai törvények ellentétbe hozták a papot a jegyzővel, és ennek a levét a szegény nép iszsza meg. Az állami tisztviselők egynéhány hivatalos istentiszteletet, példéúl a király nevenapját, vagy születésnapját kivéve nem járnak templomba. Ennek az a következménye, hogy lelki érzületük eltompul, elfelejtik a vallás tanait, és azon nézetnek hódolnak, hogy a templom csak az asszonyok és gyermekeknek való, és hogy nem kötelesek sem templomba járni, sem Isten igéjét hallgatni, hanem elmennek inkább a sörcsarnokba és ott Bachusnak hódolnak. (Derültség) Ha a nép látja, hogy az uraknak nem kell a templom, akkor gondolotra jön, hogy neki sem szükséges, ő sem jár. Adja meg az állam hivatalnokainak alkalmatosságot arra, hogy templomba mehessenek, vagyis hozza be a kormány a vasárnapi munkaszünetet. (Helyeslés balfélol.) Ez is üdvös hatással volna, mert tisztviselői eleget tehetnének vallási kötelességüknek és jó példát adnának a népnek. Jelenleg a munkaszünet csak a kereskedésre és az ipartestületekre vonatkozik. A szegény muukásnép, a szegény cseléd ebben a jótéteményben nem részesül. Egyetlenegy napjok sincs egész esztendőben, melyen vallásos kötélezettségöknek eleget tehetnének, hogy fáradt testüket kipihentethetnék. Fájdalom, épen vasárnap kell a szegény népnek legtöbbet dolgoznia. Ablakom előtt látom sokszor egész sorozatát a társzekereknek, melyek követ, kőszenet és építkezési szereket visznek, és hallom a borzasztó káromkodást,