Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-521

521. országos ülés 191 csel karöltve kell járnia, mert máskép a tudományt és az erkölcsöt az emberekbe bevinni nem lehet, csakis vallásuk által. Harmadszor azt mondotta, hogy a vallásnak és az erkölcsnek isteni szankcziója van. Negyedszer azt mondotta, hogy a ki a vallásnak és az erkölcsnek ezen szankcziójától eltér, az lehet tudós ember, de népeket vezetni nem képes, e's ha képes is egy időre, legalább jóra nem. Ötödször azt mondotta, hogy a jelenleg tudományos altruizmus szép ugyan, de hajótörést fog szenvedni, mert azt követeli, hogy feledkezzünk meg önmagunkról és embertársaink érdekét egyedüli kiinduló pontúi vegyük. Azt mondotta, hogy az evangélium tana sokkal természetesebb, sokkal magasztosabb, meri csak azt követeli, hogy úgy szeressem felebarátomat, mint önmagamat, tehát nem kívánja, hogy öljem meg magam embertársaim érdekében. És ezen sokkal kisebb követelmény is isteni szankczióval láttatott el. És, t. képviselőház, mégis mit tapasztalunk ? Azt látjuk, hogy kétezeréves küzdelem után sem mondhatjuk azt, hogy ezen tan teljes mértékben uralkodnék az emberek szívébea és lelkében, és hogy ezen isteni tanok egyedüli irányítói volnának cselekedeteiknek. Mit kíván tehát, mit remél a tudomány? Hogy sokkal többet valósítson szankczió nélkül, mint a vallás a szankczióval. Ide nem megyünk, azt mondja a miniszter úr, mi az evangélium alapján haladónk, mi az erkölcs tanait akarjuk a népek szívébe belevinni. Mi következik ebből, az, hogy a protestáns államférfiak is belátják azt, hogy a keresztény restauráczióra szükség van. (Igás! Úgy van! balfelől.) Miért? Azért, mert már »proximus ardet Ucalegon«, és hogyha boldoguld akarunk, akkor vissza kell térnünk oda, a honnan eltértünk: a kereszthez. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Nagyon örülök, hogy az igen tisztelt miniszter úr ezeket a keresztényi szép elveket vallja; ennek olyan revizió-féle szaga van. (Derültség.) Én csak arra kérném az igen tisztelt miniszter urat, hogy ezen szép elveket azon tág körben, a melylyel rendelkezik, érvényre is juttassa, (Úgy van! Ügy van! balfelől.) mert különben a legszebb beszéd is csak puszta szó, nesze semmi fogd meg jól. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) De ugyanazon szünidőben egy másik jeles beszéd is elhangzott, (Halljuk! Halljuk!) a melyet Zsilinszky Mihály államtitkár úr mondott el a bányai ágostai egyházkerület közgyűlésén, s a melyben az ágostai vallású népnek vallási elzüllésére mutatott rá. Hát, méltóságos uram, nemcsak az ágostai vallású, hanem minden vallású, sőt minden rendíí és raneú népnél mutatkoznak a lelki romlás jelei. (Úgy van! Úgy van! balfelől.) A liberalizmusnak legelső teendője az volt, hogy a papságot tekintélyétől megfoszsza, (Igás! Úgy van! balfelől.) és i. febraár 5-én, hétfőn. jy j most szánalommal látja, hogy az ő világi elöljáróinak tekintélye fokról-fokra alább szállt. Különben én a papot nem féltem attól, hogy a nép nem tisztelné, hogy bizalommal iránta nem viseltetnék, ha buzgón teljesíti kötelességét. Méltóztassanak bármely plébániára bemenni vasárnap vagy ünnepnap alkalmával; a hol buzgó pap van, oda a közeli falvakból a filiálisokból sokkal korábban jő össze a nép, mintsem az istentisztelet megkezdődnék, mert papjával akar beszélni mindenik; egyik a másiknak kezébe adja a kilincset; bemegy a paphoz, elmondja, mije fáj, és tanácsot kér tőle, mert meg van róla győződve, hogy papja nemcsak szellemi, de anyagi tekintetben is jót akar vele. (Úgy van! balfelől.) De nem így áll ez a világi elöljárókra nézve. Most a nép fut a szolgabíró elől; (Igaz! Úgy van! balfelől.) nincs iránta semmi bizalommal; nem is lehet, mert tudja, hogy a szolgabíró és annak közegei a lajstromok összeírása alatt sok választót jogától megfosztottak. És hogy lehetne bizalma ilyen elöljárók iránt, hogy tisztelhetné őket, hiszen a bizalmat, a szeretetet, a tiszteletet a nép részéről sem kierőszakolni, sem törvénynyel elrendelni nem lehet; azt ki kell érdemelni. (Igaz! Úgy van! balfelől.) A szegény nép most már tudja, hogy midőn a lajstromok újonnan összeírattak, hány meg hány embernek sikkasztották el a szavazati jogát. Csak egy vármegyére hivatkozom: Nyitóra, a hol majdnem 8000 választót fosztottak meg választási jogától. Ilyen eljárás mellett a nép nem lehet bizalommal a világi elöljárókkal szemben. Azt mondja Zsilinszky Mihály úr az 8 beszédében, hogya mily mértékbea csökken a templom látogatóinak a száma, olyan mértékben szaporodik a korcsmák látogatóinak a száma. A templomok és iskolák elhanyagoltainak, sörcsarnokok és mulatóhelyek épülnek és azokban a legnagyobb rend és tisztaság uralkodik. Midőn templomokról, vagy iskolákról van szó, akkor a filléreket is sajnálják. Nem hiszem, hogy volna Európában Budapesthez hasonló nagyságú és népességű nagy város, a melynek oly kevés temploma volna, mint Budapestnek. Felesleges vashidakra, vásárcsarnokokra, vigadókra, új és új színházakra van pénz, de templomra nincsen. Ha Sós István karmelitát a gondviselés ide nem rendeli, a ki egy év alatt alamizsnából felépített egy templomot, ma Budapestnek egy szép templommal kevesebb temploma van. Hát az iskolai ügygyei hogy állunk? Nem tudom vame a kultuszminiszter úrnak tudomása arról, hogy a jelenlegi iskolai év kezdetével több elemi iskolában több hónapon át nem volt hitoktató. Hát a hitoktatók dolga hogy áll? Egy-egy hitoktatónak 1000 forint fizetése van. Ez bizony nagyon kevég. Hol van a mosás, a n*