Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.
Ülésnapok - 1896-519
519. orsz&gos Ülés 1900. vételi forrásokkal, a melyek Romániából eredtek. 1875-ig azonban ez iránt egészen biztos adat és tudomás nem volt szerezhető, már csak azért, sem, mert 1875-ig az a felfogás vezette a magyar kormányt, hogy idegen államnak nem szabad ugyan szubveneziónálni a magyar állam területén semmiféle intézményt, hatóságot, vagy iskolát, de a magyar kormány közvetítésével mégis megtörténhetik. A magyar kormány közvetítésével 1874;-ben csakugyan 950 Napóleon d'or fizettetett Románia által félévi segéíykép azon iskolák számára. 1875-ben az akkori kultuszminiszter kiadott egy rendeletet a magyar egyházi hatóságokhoz, a melyben megtiltotta minden idegen államtól jövő szubveneziónak, bármi czímet viseljen is, az elfogadását. Ennek a rendeletnek azonban ténylegesen az a hatása nem volt, hogy a pénzek beszivárgása megszűnjék. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Szép dolog!) Én tényeket sorolok fel, mert 1875 után is megtörtént, hogy ezek a segélyezések különböző jogczímeken, különböző módokon közvetlenül vagy közvetett utakon azon iskolák pénztáraiba, illetőleg az iskolát fentartó egyház pénztárába mégis beszivárogtak. 1894-ben történt, hogy ezen kérdés a delegáczióban szóba hozatott. (Halljuk! Halljuk!) Az ottani tárgyalásoknak az volt az eredménye, hogy a kérdésnek a magyar kormány utána járt, és akkor bizonyos irányban már bővebb tájékozottságot szerzett magának, de mégsem teljeset. Megtudta, hogy annak az iskolafentartó egyháznak Romániában birtokai vannak. Ilyen a Buzeni nevezetű birtok is, a melyet adomány útján kapott, és a melyet a múlt század közepén Szineranda Cogolniceanu alapított, és a mely 9000 katasztrális holdat tesz ki, és 90.000 lei jövedelmet hoz. Vannak ezenkívül más birtokai is, a melyekhez szó se férhetett, mert részint ezen a módon, részint vétel útján jutottak a birtokába. (Halljuk! Halljuk!) Később teljesen hitelt érdemlő és kétségtelen adatok alapján kiderült, hogy a román iskolák Brassóban évi 38.500 frank segélyben részesültek. Ebből 23.500 frank 1868 óta fizettetett 15.000 frank, ha jól emlékszem, 1875 és nem 1876 óta, mint Komjáthy Béla képviselő úr említette, szerepelt a román budgetben. Nem lehetett ezt előbb és oly világosan konstatálni. Mert a román budgetben enné! sokkal nagyobb összegek, de kumulálva szerepeltek a maczedóniai és egyéb egyházak és egyházi intézmények segélyezése czímén. Ezekben voltak az erdéiyrészi összegek is benne. A mint a kormány ennek tudomására jutott, a minket közvetlenül megelőző kormány 1898-ban azonnal a legerélyesebben rendelkezett, és szigorúan megNagyta az egyháznak, hogy ezen szubveneziónak elfogadását eltiltja. Akkor az iskolát fentartó egyház nyilatkozott is. (Halljuk! Halljuk!) Ez a nyilatkozata három pontban foglalható KÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. XXVI. KÖTET. ibruár 1-én, csütörtökön. jöjí össze a nélktíl, hogy részletekbe bocsátkoznám. Először azt jelentette ki, hogy tiltakozik az ellen, mintha ez a 38.500 frank segély vagy szubvenczió czímén adatott volna neki, hanem az egyszerűen régi jogok és vagyonoknak kártalanítása fejében jár neki Romániától és kifejtette, hogy midőn 1875-ben az akkori vallásügyi miniszter a t. képviselő úr által és az általam is emiitett tiltó rendeletet kibocsátotta, már akkor tiltakozott az egyház az ellen, hogy reá, illetőleg ezen 38.500 frankra vonatkozzék ez a tiltó rendelet ; mert ez a szubvencziót tiltja el, már pedig a mit ő kap, az nem szubvenczió, az kártalanítás. Komáthy Béla: Van erről okmány ? (Mozgás jobbfdől.) Széll Kálmán miniszterelnök: Méltóztassék csak végig hallgatni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Abból a vizsgálatból, és azon vizsgálat során, melyet a t. képviselő úr is említett és a mely tartatott, nemcsak ez derűit ki, hanem az is kiderült, hogy ezt az 1875-ben való jogi állásfoglalását annak az egyháznak az akkori metropolita a kormányhoz nem terjesztette fel. (Mozgás a szélső baloldalon.) Ez így van. Ezt én mint historikus tényt konstatálnom. Előadta az egyház a maga tiltakozó, deklaráló kijelentését, hogy mi alapon preteudálja azt az összeget az egyház. Ennek természetszerűleg a metropolita útján kellett volna a kormánynak tudomására juttatnia, de nem jutott tudomására, mert ha jutott volna, már az akkori kormány kezébe vette volna ezt a kérdést és felderítette volna, és talán kevésbbé szövevényes és kevésbbé komplikált alakban jelentkezett volna akkor, és kevesebb keserűséggel lett volna megoldható. A mit az egyház másodszor kijelentett, az, hogy már az is mutatja, hogy ez a 38.500 frank nem szubvenezió, hogy a romániai kormány soha semmiféle befolyást ezen a czímén magának nem predentált. Barta Ödön: Nyilvánosan ! (Halljuk! Halljuk !) Széll Kálmán miniszterelnök: Kérem histórikumot adok elő. Nem predentái befolyást magának és nem kéri, és azt neki az egyház sohasem engedte át. Harmadszor kijelentette azt, hogy miután kormányunk megtiltotta ezen az alapon a pénznek átvételét, lemond erről az összegről, lemond ugyan annnak átvételéről, de fentartja magának, hogy kártérítésért beperelje a román kormányt, vagy bíróilag Romániában, vagy pedig a magyar kormány által diplomácziai úton, és hogy a magyar kormány közvetítésével igyekszik az ő jogaihoz, igazaihoz jutni; a magyar kormány evvel a deklaráczióval és igen helyesen, mert így nem lehetett a kérdést tisztázni, nem elégedett meg, hanem vizsgálatot rendelt el és Í898 nyarán Brassóban csakugyan megtartották 16