Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-519

J22 619. országos Illés 1900. a helyszíni; rendszeres vizsgálatot. Ezen a vizsgálaton ugyanezek a kifogások tétettek, ugyanez a jogi szempont helyeztetett az egyház részéről előtérbe, és csakugyan mindenbe betekintés történt, mert minden okmányt, leltárukat, számadásaikat a legnagyobb készséggel rendelkezésre bocsátották. Egyébiránt nem érdemet konstatálok, mert kötelesek és kénytelenek voltak vele. Az ezen vizsgálat alapján folytatott tárgyalásokból aztán a végén meg lehetett konstruálni a tényállást. ElNagyom azt, a mi nem tartozik a dolog leglényegesebb részére, mert ha én — és a t. képviselőház bizonyára egyetért velem, — ha én felelni akarnék t. képviselőtársam interpellácziójának minden egyes kérdésére, a mely interpelláczió terjedelem dolgában talán páratlan a maga nemében a magyar parlament történetében, .... Vészi József: Egész könyvtár! Széll Kálmán miniszterelnök: Mondom, ha mind erre felelni akarnék, akkor nekem midazt kellene feldolgoznom, a mi ebben a tárgyban úgy Magyarországon, mint Romániában, úgy az irodalomban, mint a sajtóban elmondatott és megíratott. Csak a leglényegesebb pontokra szorítkozom, a melyek azonban a kérdés felderítésére egészen alkalmasak; több nem szükséges. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) A t. képviselőház azokból, a miket egész nyíltsággal, határozottsággal elmondandó leszek, teljes képet formálhat majd magának és Ítéletet hozhat ezen az alapon. Az említett vizsgálat oly praktikus eredményre nem vezetett, hogy azon az alapon a kérdést akár az egyik, akár a másik irányban el lehetett volna dönteni. A kormány nem döntötte el a kérdést, és helyesen tette, hogy nem döntötte el, mert nem volt tisztázva a dolog. Az adatok egész tömege merült fel, de az adatoknak minden irányban való hitelessége, megállóképessége a végén sok irányban, mert hiszen régi időktől volt szó, természetesen kétségbe volt vonható. És sok tekintet esett itt latba. Sok tekintet, a melyhez a magyar állam érdeke fűződik. A törvény rendeletének megtartása volt a kiindulási pont. Nem is tisztázták a kérdést. Megindult azután a tárgyalás a nézetem szerint is leghelyesebb úton, a diplomácziai érintkezés útján. A t. képviselő úr egy tévedését vagyok bátor itt közbevetőleg rektifikálni, mert ő azért nem bízik a diplomácziai tárgyalásokban, . . . Komjáthy Béla: Azért is! Széll Kálmán miniszterelnök:... mert a külügyminiszter vezette azokat! Barta Ödön: Elég ok! Széll Kálmán miniszterelnök: Tegnap akart t. barátom kitanítani, de nem volt helyén a kitanító szándéka, . . . február 1-én, csütörtökön. Komjáthy Béla: Nagyon sajnálom! Széll Kálmán miniszterelnök:... mert nem volt rá szükség; a kitanítás ténye tehát nem sikerűit, mert olyanra akart tanítani a t. képviselő úr, a mit régen tudtam, előbb foglalkoztam ezzel a tárgygyal, mint sokan a házban. A t. képviselő úr tegnap rám akarta sütni, hogy szerintem Magyarországnak bizonyos vonatkozású külügyei nem önállóak, hanem közösek Ausztriával; rám akarta ezt sütni, pedig nem mondtam. Nos, nem a külügyminiszter vitte a tárgyalásokat — most én tanítom ki a képviselő urat, — (Derültség a jobb és baloldalon.) hanem vitte természetesen a magyar kormány a külügyminiszter közvetítésével az ő útján. A külügyminiszter diplomáczíailag képviseli a monarchiát, tehát Magyarországot is diplomácziai érintKezésben ő képviseli, az ő hivatása ez és a közös követségeknek kötelessége, de a külügyminiszter, bocsánatot kérek, közvetítő volt csak ezen ügyben, megmutathatom a képviselő úrnak az erre vonatkozó akták egész halmazát. Minden követségi jelentés eredetiben jött hozzánk, minden jelentés eredetiben dolgoztatott fel. Komjáthy Béla: A román király levelei is? Széll Kálmán miniszterelnök: És minden tárgyalás köztünk és a román kormány közt a külügyminiszter útján vitetett az előző kormány részéről és vitetett az én részemről is. (Helyeslés jobbfelöl.) úgy, hogy a t. képviselő úrnak semmi oka sincs a külügyminiszter azon hivatásszerű ég teljesen loyális felfogásában kételkedni, hogy ő mint közös miniszter Magyarország érdekét épúgy gondozza, mint Ausztriáét, de ha lenne is oka, a mint nincs oka, mert a külügyminiszter a magyar állam érdekeit melegen hordja szivén, ebben az esetben oknélkűli az ő okoskodása, mert mi vittük a tárgyalásokat. Ezt közbevetőleg mondtam, még valamit kell közbevetőleg mondanom, nehogy elfeledjem. Nem mellőzök és nem térek ki semmi elől sem, a mi komoly és igazi ellenvetés. T. képviselőtársunk azt mondja, tudomással birok-e arról, hogy Metianu mostani metropolita, mikor intronizáltatta magát, megküldte pásztorlevelét a bukaresti patriarchának. Igenis tudomással birok róla, és a mint tudomást szereztem róla, kijelentettem helytelenítő véleményemet és álláspontomat, (Általános helyeslés.) kijelentettem, hogy neki nincs ott mit keresni, s ha akar valamit odaát egyházi dologban kommunikálni, nem szabad azt neki közvetleníü tennie, hanem a kormány útján kell tennie. (Élénk helyeslés.) Komjáthy Béla: Nagyon helyes! Széll Kálmán miniszterelnök: Nohát, ennek a hazaáruló miniszterelnöknek ez a fel-