Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-519

Í?Ö o!9. országos ülés 1Ö00. február 1-én, csütörtökön. egyházak és iskolák számára* czímtí tétele egy összefoglaló tétel és az illető miniszter, ha esze van, azt a titkot, hogy ki mennyit kap, nem árulja el másnak, csak a számvevőség főnökének s az erre vonatkozó igazoló iratokból egy külön bizalmas iratcsomót alkot, melyet a számvevőség főnökének fiókjában tart, a honnan nem kerülnek soha napfényre. Sturdza orfeumi beszéde után úgy intézkedtem, hogy a fizetési megNagyást állítsák ki a számvevőségi főnök nevére, úgy, hogy még személyt se tudják, kinek fizettetett. Az összeg elszámolására nincs egyéb, mint egy elismervény.« 21. Van-e tudomása a kormánynak, hogy 1895-ben tényleg Take Jonescu e nyilatkozatának értelmében öt fizetési megNagyás Dudescunak, a számvevőség főnökének, és egy bizonyos Filimonnak nevére állíttatott ki ? 22. A szubvenczió jellegének e kézzel fogható deraonstrácziója után komolyan lehetséges-e még román részről bizonyos régi oklevelekre hivatkozni e szubvenczió állítólagos magánjogi természetének igazolására. 23. Lehet-e megengedni azt, hogy a szubvencziójelleg ez eltagadhatatlan konstatálása után is a magyar kormány bele menjen — mint híre van, — abba, hogy e titkos segély a román kormánynyal kötendő egyezség alapján formailag törvényesíttessék? 24. Hiszi-e a magyar kormány, hogy ha ez esetben a törvény határozott tilalma ellenére évtizedeken át élvezett titkos szubvenczió formai törvényesítésébe belemegy, később, ha napfényre kerül, hogy még mely román iskolák és egyházak részesülnek azon 150.000 frank titkos szubvenczióban, mely az i 894-iki román kormány határozott beismerése szerint hazánkba küldetik, elég ereje lesz meggátolni e további titkos szubvencziók hasonló formai törvényesítését, kivált ha e törvényesííés Bécsből, a magyar nemzeti érdekeket mindenkor figyelmen kivűl Nagyó összbirodalmi, külpolitikai tekintetből, mint jelen jelen esetben követeltetik ?« Hazám és Istenem parancsolta, hogy így beszéljek. (Hosszas, élénk éljenzés és taps a szélső halóidalon.) Elnök: Az interpeliáczió kiadatik a belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnöknek. (Halljuk! Halljulk! jobbfelől. Nagy zaj a szélső baloldalon.) Polónyi Géza: Tisza Kálmántól kezdve Bánffyig minden kormányt vád alá kellene hely ezin ! (Ügy van ! a szélső baloldalon. Nagy zaj!) Elnök: Csendet kérek! Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk!) Ha vannak kérdések, amelyek nyugodt, objektív és egészen hűvös és tárgyilagos megbirálást igényelnek, gondolom, azon kérdések azok, a melyek egyfelől a nemzeti érzéseknek szférájában is átnyúlnak, másfelől fejlődésüknél, állásuknál, anteczedencziáiknál fogva internaeziónális természetű horderővel is bírnak. Azért kérem a t. képviselőházat, legyen szíves e^ész tárgyilagosan és egész hidegvérrel ítélni ebben a kérdésben, a mely szövevényes is, és kényes is. Komjáthy Béla képviselő űr, hosszú és nagy tanulmányra mutató fejtegetéseinél, a míg a kérdés történetét előadta, nem feledkezett ugyan meg az objektivitásról, de már a mikor a konklúziót velem szemben levonta, már előre, hipotheczite bár, de Ítélete nem volt tárgyilagos. Ez a bár hipothetikus, de még mielőtt a választ hallja, elsietett ítélete sem fog kihozni engem abból a nyugalomból, abból a higgadtságból, a melyet ennek a kérdésnek megítélése és megbeszélése igényel. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ha a képviselő úr már előre jónak látta azt mondani, bár hipotheticze, hogyha így, vagy úgy van: akkor nem csak az állam érdekei vannak megsértve, (Mozgás és zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) hanem bűnt is követett el a kormány . . . (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) ElllÖk: Csendet kérek! Széll Kálmán miniszterelnök: Én, t. ház, teljes tisztaságában annak az érzésnek, hogy a mit a kormány ebben a kérdésben tett, az az állam érdekeinek megfelel, a magyar állam eszméjét és szuverenitását nem sérti, utasítom el magamtól az előlegezett Ítéletben foglalt vádat, és állítom, hogy a képviselő úrnak nincsen igaza és leszek szerencsés ezt rövidre fogott és lapidáris előadásban bizonyítani is. (Halljuk .'Halljuk!) Én mindenekelőtt szívesen veszem, hogy a képviselő úr nekem alkalmat adott ezen hozzám intézett sürgős interpeliáczió folytán a kérdést ma már tisztába hozni; ma megtehetem, a midőn nem vagyok kötve bizonyos tekintetek által, a melyek nem engedték, hogy ezt a kérdést akár a zsurnalisztikában, akár pedig a képviselőházban szőnyegre hozzam, mert ma adatott be Bukarestben a kamaráknak az a törvényjavaslat, a mely annak a megoldásnak tárgyát foglalja magában, a melylyel ezt a kérdést elintéztük. T. ház! Ennek a kérdésnek meg vannak a maga hosszú és nagy előzményei. Komjáthy Béla képviselő úrezen előzményeket elég részletesen adta elő. Én azokhoz, a miket ő az előzményeket illetőleg előadott, nem is akarok sok rektifikáló megjegyzést tenni, pedig tehetnék egyes adatokra megjegyzést, de azoknak legnagyobb része az én tudomásom szerint is, ámbár bizonyos részeit rektifikálnom kellene, nagyjában a tényállásnak és a történteknek megfelel. Tény az, hogy a magyar kormányok régóta bírtak azzal a sejtelemmel, hogy a brassói görögkeleti román iskolák költségvetésükben biroak oly be-