Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-519

118 619. országos fllés 1900. február 1-én, csiltSrtökön, mi az, a mi ezt inkább képes előmozdítani, mint az iskola és ;iz egyház? T. képviselőház! Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy annak a szubvencziónak vezérlőeszméje fiz volt, a melyet kifejtettem, hogy itt az oláh értelmiséget megteremtsék, hogy a közös kultúrai fejlődés álljon elő és az összetartozandóság eszméje meg legyen; és azért volt képes az a különben anyagi bajokkal küzdő Románia százezreket elkölteni egy idegen országban is a kultúra czéljaira, mert tudta, hogy azon épülhet fel az oláh faj egyesülésének nagy jövője. Ma még gyenge arra az oláhság. hogy ezt a faji öss^etartozandóságot geografbiilag is keresztülvigye és egyesítse az oláh fajokat, de — a mint látszik — már elég erős arra, hogy itt Magyarországon magának a jövőre nézve erős kultúrai talajt építsen. Erre tud áldozatot hozni, ezért nem panaszkodik senki, még azon adózók sem, a kiknek véres verejtékéből szedik össze azon filléreket, mert tudják, hogy az ő kormányuk hazafias nemzeti irányt követ és azon áldozatok a nemzet nagy jövőjét szolgálják. Hát erre ugyan el lehetne mondani, t. képviselőház, hogy ez még csak frázis és beszéd is lehet, hanem egy pár tényre akarom felhívni az igen tisztelt kormány figyelmét, (Halljuk ! Halljuk!) Vájjon van-e arról tudomása az igen tisztelt kormánynak,... (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk !) Komjáthy Béla:. . hogy a mikor Metianut metropolitáuak kinevezték és székét elfoglalta, rögtön ezután a bukaresti prímással pásztorlevélben közölte, hogy székét elfoglalta, de a többi főpapokkal, a kik az országban vannak, ezt nem tette. Nem lát ebben a miniszter úr valami jelenséget? Vájjon nem az együvé tartozásnak a kifejezése volt-e ez, és különösen tudja-e az igen tisztelt kormány, mert tudnia kell, hogy a bukaresti főpap még ma is a Magyar- és Oláhország főpapja ezímét bitorolja. (Mozgás a szélső baloldalon.) Barta Ödön: A külügyi képviselet mit mond ehhez ?!| Komjáthy Béla: A mint mondottam, t. képviselőház, az egyház és iskola melylyel az oláh nemzet azon nagy politikai törekvést megvalósítani törekszik és bőven gondoskodik arról, hogy az iskolát úgy mint az egyházat megteremti a saját hasznára és jövőjének előmozdítására. Az iskolára már most elmondtam, hogyan jártak el; mert 1859. óta mindig szubvencziónálják. Már 1860-ban Siaguna Búza fejedelemhez folyamodott, hogy neki adjanak kárpótlást, mert valaha birtoka volt Oláhországban. Később egy másik főpap, egy régi oklevélre hivatkozva, ismét kérte, hogy 6.000 garas dotäczióját váltsa meg a román kormány. És azt hiszem, abban nekem is igazat fog adni a t. kormányelnök úr, hogy 1892-ben és 1893-ban kétségtelenül bebizonyult, hogy Oláhországban | szebeni érsek tényleg 40.000 frank évi sznbveneziót kapott. T. képviselőház! A románság áldoz, bár pénzügyi helyzete rossz. Azok a románok pedig, a kikkel esetlegesen az ő érdekükben most egyezséget kötött a kormány, tudja-e a t. miniszterelnök úr. hogy azt nem önnek tulajdonítják? A napokban jelent meg egy czikk a Tribunában, — lefordítottam magamnak, — a mely azt mondja, hogy ez az eredmény, a melyet elérünk, — szóró'-szóra így van, — nem Széll, nem gróf Goluchowskí érdem*, hanem egyedül és ezt vegyétek tudomásul ti oláhok, a felséges császárnak az érdeme. (Felkáltások a szélső haloldalon: Tehát nem a királynak, lanem a császárnak! Zaj.) Olay Lajos: Igazuk is van, mert az parancsol ! (Zaj. Az elnök csenget.) Komjáthy Béla: T. képviselőház! Ebben a császárban lehet bízni, mert annak a császárnak a jogara alatt lévő azon tartományokban, a melyekben ő császár, azokban ilyen módon eljárni, mint itt el akarnak járni, nem lehet. Ugyan, igen tisztelt miniszterelnök úr, itt van a legközelebbi eset, a bukovinai eset, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) a csángó eset. Az a császár meg tudja védeni az ő birodalmának a nemzetiségeit, de a magyar király ennek az országnak nem tudja a jogait megvédeni. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Igenis, nemcsak Romániából jön az impulzus, a mint mondottam, hanem jön Bécsből is, mert a divide et impera még mindig jelszó ott, és ezt a Magyarországot ott megsemmisíteni akarják. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Annyi igaz, t. ház, hogy ezt a nagy nemzeti sérelmet Románia és Bécs karöltve akarja Magyarországban meghonosítani. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Sokat, nagyon sokat lehetne ebben a kérdésben még elmondani, de fentartom magamnak a jogot, hogy talán bővebben nyilatkozzam majd akkor, ha a miniszterelnök úr válaszát hallani fogom. Azonban mielőtt én interpelláeziómat felolvasnám, a melyet a kormányhoz akarok intézni, a magam és ezen párt nevében, a melynek megbízásából az interpellácziót előterjesztem, kijelentem, hogy ha igaz az a hír, a mit mondanak; ha csakugyan törvényesnek ismeri el ezen kormány azt, hogy idegen államtól szubvenczió jön oly iskolák támogatására ez országba, melyben a magyar nemzet, a magyar faj ellen erőket teremtenek : akkor ez, a mi meggyőződésünk szerint, a magyar faj ellen intézett támadás érvényesülése