Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-518

ye 618. országos Hlés 1900. Január 31-én, sserdán. pénzügyminiszter úr azt mondja, például a dohánynál, hogy a tűlkiadás — itt már nem fil­lérsskedtink, — 78.000 forint. Ezt sem látta előre a t. pénzügyminiszter úr? Már ezt csak a pénzügyminiszter úrnak, vagy egy kormányfér­fiúnak előre kellett látnia, ha csak nem azon nivón állólag bírálja meg a dolgokat, mint az előadó úr, hogy nem tartja hivatásának az ok­mányokba beletekinteni. Ha így van, az esetben a védelem igenis megvan számára. De menjüük tovább, t. ház ! Az államvas­utak gyárának túlkiadása 1 millió 212.000 forint. Ezt sem méltóztatott előrelátni? Ott van a diósgyőri aczélgyár, 1 millió 384.000 forint. Teljes lehetetlenség feltenni komoly férfiakról, a kik nem akarják félrevezetni a képviselőházat és nem akarnak oly helyzetet feltüntetni, mely a valóságnak meg nem felel, hogy az ily té­nyekkel előre ne számoltak volna, és hogy azok előttünk ismeretesek ne lennének. De lássuk a vasutakat, ott is 2 millió 227.000 forint a túlkiadás. Itt már mégis kötelességem rámutatni arra, hogy a személyi túlkiadás egy­maga 328.000 forintra rúg s a rendkívüli kiadás 268.000 forintra megy. (Mozgás és zaj széhö bal­oldalon.) Végig mehetnék, t. ház, az egész zárszá­madáson, így például a földmívelési miniszter urat megkérdezhetném: honnan van az, hogy 54.000 forint túlkiadás mutatkozik az erdőkezelés­nél? Vagy azt kérdezhetném a földmívelési miniszter úrtól, . . . Darányi Ignácz földmívelésügyi mi­niszter: Felelni fogok rá! Komjáthy Béla: . . . csak felemlítem, kérdést nem teszek, hogy ugyan micsoda nagy jövedelme van a gödöllői gazdaságnak, mikor a túlkiadás 270.000 foiintra rúg ebben az esztendőben? (Zaj a szélső baloldalon..) Mindezeket én most vita tárgyává nem teszem; csak konstatálni kívánom azt, hogy a zárszámadási bizottság hivatásának magaslatán nem áll, valamint konstatálni kivánom azt, hogy a képviselőház szintén nem áll hivatásának ma­gaslatán. Mert ha visszamegyünk, Imsszú évek során át azt látjuk, hogy a zárszámadások kellő bírálatban nem részesültek, és amennyiben ennek a pártnak is meg kell adni az előnyt és hátrányt, azért kárhoztatom ezen pártot is a múltban. De legyenek meggyőződve, ez lesz az utolsó, mert ez a párt ezentúl kötelességének fogja tartani, e tekintetben is a legszigorúbb ellen­őrzést gyakorolni. (Helyeslés "a jobboldalon.) És akarjuk most is az ellenőrzést teljesíteni, de mikor ilyen munkálat van előttünk, akkor nem láthat­juk tisztán a dolgok állását. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Én például kíváncsi voltam arra, hogyan áll Magyarország állandó adós­ságainak tétele. Egyszerre csak látom, hogy kimutattak 1080 milliót és ennyi meg ennyi forintot. Azután pedig kisült, hogy nem egészen úgy van; ennél az egy tételnél rögtön észrevet­tem, hogy 106 millió a különbség. Ezt az állandó adósságot, mert nincsen fizetési terminusa, egy­szerűen a kibocsátási időben való árfolyammal vették fel, a mint az volt 1892-ben, és 1895­ben, de arra egyáltalá 1 an nem gondolnak, hogy beváltás esetén névértékkel kell azt beváltanunk, mert az ország arra kötelezte magát. Hogy azonban a zárszámadási eredmény tetszetősebb legyen, egyszerűen 106 millió forinttal keve­sebbet állítanak be. Több ilyen tételt tudnék kimutatni. Például megkérdezhetném a t. miniszter urakat, neveze­tesen Hegedüs Sándor kereskedelmi miniszter urat, hogy a vasúti forgalom előirányzatát mi­féle alapokon szokta megállapítani, mert az nem tetszés szerint, hanem a viszonyok és körülmé­nyek szerint változik. Mondom, több tételt is tudnék említeni, ha erős kritikát akarnék gya­korolni, de én a dolog lényegébe nem mentem bele. mert arra időm nem volt; akár két óra hosszat is igénybe tudnám venni a képviselő­ház figyelmét, de én azt hiszem, hogy ezzel az egy pár szemelvénynyel is kellőleg megokoltam pártomnak azt az álláspontját, hogy a javaslatot el nem fogadja, és azért egyszerűen kijelentem, hogy ahhoz nem járulunk hozzá. (Élénk helyeslés a szélső baloldalán ) Elnök : Kivan még valaki a tárgyhoz szó­lani? (Nem!) Ha szólani senkisem kivan, úgy a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr kivan szólani! Lukács László pénzügyminiszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Egészen röviden, köte­lességemnek tartom reflektálni azokra, a miket Komjáthy Béla t. képviselő úr a zárszámadási bizottság jelentése ellen felhozott. A t. képviselő úr, hogy bizonyítsa, hogy a zárszámadások nem helyesek, visszatért a költségvetésre, és minde­nekelőtt azt akarta demonstrálni, hogy a pénz­ügyminiszter egészen önkényesen, tetszése szerint állapítja meg a költségvetést, és ennek következ­tében a költségvetés nem reális, és ennek képezi következményét az, hogy azután a zárszámadás­ban a bevételeknél és kiadásoknál eltérések mu­tatkoznak. T. képviselőház ! A mi a költségvetés reali­tását illeti, azt hiszem, azzal legközelebb lesz alkalma a t. képviselőháznak foglalkozni, és így csak azt jegyzem meg, hogy ezzel az ellenvetés­sel már a pénzügyi bizottságban is találkoztam, és már a pénzügyi bizottságban is kimutattam, hogy az az argumentum, a melylyel a költség­vetés realitását a t. képviselő úr megtámadta, egyáltalában nem alkalmas arra, hogy ennek a

Next

/
Thumbnails
Contents