Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-518

516. országos ülés 1900. jannár 31-én, szerdán. 91 költségvetésnek az alaposságát megdöntse. A t. képviselő úr ugyanis most is arra hivatkozott, hogy miképen lehet reális az a költségvetés, holott a quóta megállapítása előtt és a delegácziónális határozatok előtt beállított közösügyi szükséglet jelentékeny változáson ment keresztül a quóta megállapítása és a delegáczió határozatai következtében, és a pénzügyminiszter mind a kettőre, úgy a kisebb szükségletre, mint a nagyobbra, megtalálta a fedezetet. Lehetetlenség, hogy mind a kettő igaz és helyes legyen, vagy az egyik, vagy a másik esetben a költségvetés, a prelimináre nem volt reális. Erre nézve már kijelentettem a t. bizottsági taggal szemben akkor, és csak ismételhetem a t. képviselő úrral szemben most, hogy igenis az a körülmény, hogy az utóbb említett határozatok következtében az állami szükségletek emelkedtek, nem volt váratlan sem a kormányra, sem a törvényhozásra, sem a pénzügyi bizottságra nézve, de nem is lehetett, mert már expozémban szerencsém volt jelezni azt, hogy a várható állami bevételek mintegy 24 millió koronával nagyobbak, mint azok, a melyeket én a prelimináréba beállítottam, és így a fedezet az utólag beállott nagyobb kiadásokra már megvolt; tehát nem titkolóztam, hanem egészen őszintén feltártam, miképen preliminálom a bevételeket, és így arra a kérdésére a képviselő úrnak, hogy mondja meg, hogy őszinte volt-e az előirányzat, azt válaszolhatom, hogy igenis őszinte volt; erről maga a t. képviselő úr is bizonyára meg volt győződve, mert épen olyan jól 'tudta, hogy 24 millió korona bevételi rezerv áll a kormány rendelkezésére. A mi azt a vádat illeti, hogy a zárszámadási bizottság nem teljesítette kölelességét, mint például az alapokat nem kontrolálta okmányszerííleg, erre nézve ki kell jelentenem, hogy ez a vád jogosultsággal nem bir. (Úgy van! jobbfélVl. Halljuk! a szélső haloldalon.) A. zárszámadási bizottság messze túllépné a maga feladatát és jogkörét, ha az adminisztráczió kérdésébe beleavatkoznék ; a zárszámadási bizottság a háznak mindenesetre orgánuma, épenúgy mint a többi bizottság, de az állami adminisztráczió közvetlen ellenőrzésére van a háznak egy más fóruma, más szakközege, és ez az állami számvevőszék, a mely a törvényhozás orgánuma, és a mely törvényileg egyedül van hivatva az adminisztráeziót közvetlenül ellenőrizni, míg a zárszámadási bizottság feladata az, hogy az állami számvevőszék által tett előterjesztések felett mondjon véleményt és azt terjeszsze a törvényhozás elé, tehát a zárszámadási bizottságnak se jogkörében, de fizikailag lehetőségében sem áll, hogy az adminisztráczió egyes részleteinek ellenőrzésébe beleavatkozzék. A t. képviselő úr azután áttér a zárszámadásukra és egypár tétel felsorolásával kívánja KÉPViLNáPLÓ. 1896—1901. XXVL K0TSX bebizonyítani, hogy az előirányzat nem volt reális, mert íme a zárszámadás tetemes túlkiadásokat mutál". Volt szerencsém expozémban jelezni, hogy a tálkiadások és előirányzat nélküli kiadások körülbelül 18 millió forintot tesznek ki, de már akkor rámutattam arra is, hogy ennek az öszszegnek, legalább is fele, 9,600.000 forint, az a közösügyi póthitel, a melyre nézve a kormány törvényjavaslatot terjesztett be, a mely törvényjavaslat azonban kellő időben nem tárgyaltatván le, ez az összeg is mint előirányzat nélküli kiadás számoltatott el. Ha ettől eltekintünk, akkor a valódi túlkiadás 9 millió és egy pár százezer forint, a mi összehasonlítva költségvetésünk fő összegével, 565 millió forintal, körülbelül nem egészen kétszázaiékot tesz, tehát oly csekély összeg, a melyet tetemes túlkiadásnak ily nagy háztartás keretében mondani nem lehet. Azt hiszem, ha a tisztelt képviselő úr maga, saját egyéni háztartásában csinálna preliminárét az év elején, az év végén bizonyára arra a tapasztalatra jönne, hogy úgy a kiadásoknál, mint a bevételeknél sokkal nagyobb az eltérés, a főösszeghez viszonyítva, mint a kétszázalék. Annál természetesebb és indokoltabb ha egy olyan óriási körben, mint a minő az állam háztartása, és a közös háztartásnak ránk eső része, pár milliónyi differenczia mutatkozik, örvendetes jelenség mindenesetre, ha ez a differenczia nem azt mutatja, hogy kedvezőtlenebb az eredmény, mint az előirányzat, hanem azt, hogy 27 illetőleg 34 millióval kedvezőbb az előirányzatnál. A mi az egyes eseteket illeti, azokra csak röviden akarok reflektálni. A nyugdíjaknál diffikultálja a képviselő úr az emelkedést, és kérdi, hogy miképen lehetséges az, hogy a közigazgatási bíróságnál oly jelentékeny az emelkedés. Természetesen: a közigazgatási bizottság alelnöke nyugdíjba menvén, ez igen jelentékeny összeget tesz ki a nyugdíjakban. Felemlíti a színházakat; hogy előre kellett volna látnia a kormánynak, hogy a színházak nem jönnek ki a megszavazott összeggel. Tagadhatatlan, hogy a színházaknál már évek hosszú sora óta tapasztalunk bizonyos túlkiadásokat; fel is emeltük bizonyos összeggel a preliminált kiadást, de arra is számítottunk, hogy a preliminált bevételek be fognak folyni. Miután ez, fájdalom, nem következett be, másrészről pedig némi túlkiadások is voltak: innen származott a kedvezőtlen eredmény. A személyi kiadások emelkedését is diffikuí tálja a t. képviselő úr. Expozémban volt szerencsém rámutatni arra, hogy honnan származik főleg a személyi kiadások emelkedése. Elsősorban visszavezethető ez az 1893 : IV. törvényczikkre, mely végrehajtás alatt állott abban az esztendőben, visszavezethető továbbá számos más 13