Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-518

94 ölé. országos ölés 1900. január 31-én, szerdán. röl eziránt utasítás nem adatott. A jelentés egyúttal meg is mondja azt, bogy fölhívja a ház figyelmét, miszerint legyen szives a képviselőház a kormányt az ellenőrzés rendezésére fölszólítani. Polónyi Géza! Szavaim éltelmének helyreigazítása cn'mén kérek szót. Én ezt tudtam, hallottam is az előadó úrtól ezt előterjeszteni, ez a jelentésben benne is van. De én azt kérdeztem, hogy miután a kormány még csak most tanácskozik, hogy milyen ellenőrzési szabályokat csináljon, hogy erre a számadásra vonatkozólag miként revideálták a számadásokat, azt akarom tudni, miként győződött meg a bizottság, mely a kormánynak köszönetet és bizalmat szavaz, s mire alapítja ebbeli nézetét ? Benke Gyula előadó: Elsősorban maga a számvevőszék van hivatva, az okmányok alapján meggyőződni az adatok helyességéről. A bizottság nem revideálhat minden egyes aktát, ez nem is kötelessége, hanem csak ott, hol a számvevőszék jelentéséből kifolyólag eltérések mutatkoznak, kötelessége azokat megvizsgálni. (Zaj a szélső baloldalon. Fölkiáltásolc: Akkor le a napirendről !) De hogy minden egyes adatot az illető okmányokkal megvizsgáljon, erre szerény nézetem szerint nem utalható. (Fölkiáltások a szélső baloldalon: Le a napirendről!) Major Ferencz jegyzői Komjáthy Béla! Komjáthy Béla: T. ház! A függetlenségi és 48-as párt kötelességemmé tette, hogy ezen ügy tárgyalásnál röviden felszólaljak. Megvallom, hogy csak meggondolás titán fogadtam el ezen megbízást, mert elismerem, hogy ezen zárszámadásnak minden tételét úgy, a mint kellene, nem tanulmányoztam át. Én nekem ezt talán jogom és kötelességem beismerni, azonban megvallom, hogy oly beismerésre, a milyen az előadói székből most elhangzott, elkészülve nem voltam. Ugyan, t. előadó úr, nem lenne szives megmondani, hogy voltaképen miért küldték ki? Azért, mert a házszabályokban benne van, hogy van ilyen bizottság? Vagy pedig azért, hogy a külvilágban azt higyjék, mily tudós, okos emberek ülnek abban a bizottságban, mely a zárszámadást megvizsgálja? Engedelmet kérek, itt nyíltan és egész határozottan kijelentette az igen tisztelt előadó úr, hogy ők nem arra valók, hogy ez egyes tételeket és okmányokat áttanulmányozzák. Benke Gyula előadó: Nem azt mondtam! Komjáthy Béla: Hát ugyan kérem, mire valók? (Derültség a széhő baloldalon.) Mert én megvallom, hogy ha még ezt teljesítették volna, tudnám, hogy mire valók, így azonban, ha tudnám is, akkor is elhallgatnám. (Derültség a szélső baloldalon.) Tény az, hogy akkor, mikor egy szakbizottsága a képviselőháznak így nyilatkozik, éz talán annak természetes következménye, hogy már évek hosszú sora óta a zárszámadásoknak tárgyalása itt nagyobb emócziót egyáltalában nem csinált; olyan nagyon egyszerűen, könnyedén keresztül megy a képviselőház ezen, pedig méltóztassék elhinni, hogy ez sokkal nagyobb megfontolást és kritikát igényel, mint maga a költségvetés. Hiszen menjünk át csak a költségvetésre. Az igen tisztelt pénzügyminiszter úrra hivatkozom itt. Mikor előterjesztik a költségvetést, a pénzügyi bizottság annak tárgyalásába belemegy, annyi sok szakember, a ki ismeri a helyzetet, a viszonyokat, igyekszik egyik, vagy másik tételnél módosításokat csinálni; talán valamely érdeket felismer, azt ki akarja elégíteni, vagy valamely érdeknek túlságos puszirozását nem tartja helyesnek, tehát bizonyos megtakarításokat akar elérni, hogy más sürgősebb érdekek kielégíthetők legyenek. És mi a válasz? Az, hogy nem lehet, a kormány tudja a helyzetet, 8 tudja megállapítani a bevételek és kiadások mennyiségét. Ha itt a képviselő urak részéről ilyen indítványokkal állanak elő, akkor azután a kormány annak realitásáért nem lesz felelős. Hiszen én hosszú évek sora óta, mióta figyelemmel kisérem a dolgokat, nem tudom, vájjon egyetlenegyszer is tapasztaltam volna, hogy valamely képviselőnek indítványára a költségvetési előirányzatban változtatást tettek volna, ha csak nem a kormány tette az előterjesztést, vagy a kormány sugalmazására jöttek elő ilyen indítványokkal. Annyi bizonyos és tény, hogy a költségvetést nálunk a t. miniszter urak és pénzügyminiszter úr igazán tetszés szerint állítják össze. Tetszetős színben tüntetik azt elő, hogy azt mondhassák, íme, milyen a pénzügyi helyzet; de hogy mennjire reális, arra nézve csak a legutóbbi esetre hivatkozom. Ezelőtt néhány héttel tárgyaltuk a költségvetésnek bevételi részét, és akkor az egy nenyúljhozzám-virág volt. Akkor azt mondta az igen tisztelt miniszter úr: ez a zárszámadáson alapszik, a kormány tudja, hogy meddig szabad neki elmennie. Mikor azután időközileg megszavazták a közösügyi költségeket és a quóta-arányában többet kellett volna fizetnünk, akkor ugyanazon zárszámadások alapján, a melyek szerint az előbbi bevételi tételeket megállapította a t. előterjesztő kormány, minden bővebb indokolás nélkül odajött és azt mondta: most már több jövedelmet veszek ebből. Az én felfogásom szerint a költségvetésnek mindig a helyzetnek megfelelőnek és hiínek kell lenni. Hát mire való az a joga a képviselőháznak, hogy évről-évre megszavazza a költségeket? Ez a jog feltételezi azt, hogy a képviselőház ismeri az országnak erőit, ismeri azokat a szükségeket, a melyeket ki kell elégíteni, és minthogy most már össze tudja