Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-502

m 502. orsz&gos ülés 1899. deczember 9-én, szombaton. taktikai indokokból való el homályosítását, hogy ne mondjam, lealáztatását vonná maga után. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De, t. ház, a mennyire bizonyos, kétségbevonhatatlan az, hogy politikailag e javadat a kelletén messze túl jól van előkészítve, úgy méltóztassanak a másik oldalát is megnézni, hogy vájjon alaki és materiális szempontból ez a javaslat, mely előttünk fekszik, megfelel-e oly komoly munkálatnak és a parlament méltósága oly megnyilatkozásának, a minőt egy bizottságtól is el lehet várni, hogy a nemzetet kellőleg tájékoztassa aziránt, hogy milyen az a teher, melyet a nemzet vállaira rakni akarnak. Itt azután beszédem fonalán bőségesen ki fogom mutatni, hogy nemcsak a quótabizottság, de maga a pénzügyi bizottság is az úgynevezett részletes adatok teljes hiányában, azoknak teljes elhomályosításával az össze-vissza hadart adatok és egymásnak ellenmondó számadásoknak felhasználásával készíüt, a mellett még nélkülözi az egyetlen kardinális kelléket is, hogy legalább számtani és pénzügyi eredményében tájékozná vagy csak tájékoztathatná is a t. képviselőházat, mert, hogy többet ne mondjak, a quótajavaslat oly időben készült és úgy készült, hogy még a közös költségvetés előirányzatát sem ismerte a bizottság, a mely ezen, a közösügyi költségekhez való hozzájárulás arányára vonatkozó törvényjavaslatot ezen adatok hiányában is jónak látta elénk terjeszteni. Szinte szerencse, t. ház, hogy akadtak egyes lelkes hazafiak, a kik ezt a kérdést a rendelkezésükre álló tudományos adatok alapján szorgalmas munkával feldolgozták és legalább lehetővé tették azt, hogy megközelíthetővé legyen a kérdés egyes képviselők számára; természetesen majdnem mindnyájan, a kik e kérdéssel foglalkoztak, egyetértenek abban, hogy az adatok hiányosságáért a felelősséget magukra vállalhatják s minthogy nekik maguknak sem állnak adatok rendelkezésükre, a melyek biztos számítás alapjául vehetők, kötelességemnek tartom már csak azért is, hogy köszönetemnek és hálámnak e helyről is kifejezést adjak, felemlíteni, hogy láttunk mélyreható és nagy szorgalomra valló munkákat e téren. Itt van Horánszky Nándor munkája, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) itt van Földes Béláé, itt van Papp Dávidé, Rubinek Gyuláé, Láng Lajos t. képviselőtársunké, kik e kérdéssel behatóan és mélységesen foglalkoztak; majd fel fogom használni adataikat, t. képviselőház, és ha nem mindig hivatkozom a forrásra, talán ez az általános idézet mentségemre szolgálhat a tekintetben, hogy adataikat kellően méltánylom. Ezen a területen is ki kell emelnem, hogy a parlamenti felszólalásokban eddig nem vettem észre, hogy egy igen komoly és valóban a kérdést a maga erejében és mélységében taglaló munka, Papp Dávid munkája és ennek adatai e kérdésnél eddig eléggé lettek volna mérlegeíve. Szándékosan nem soroltam fel Matlekovits Sándor t. képviselőtársam munkáját; majd beszédem folyamán taglalni fogom; különben azért nem soroltam fel, mert önálló dolgozatnak nem tartom ; csupán kompilláczió értékével bír. Ez általánosnak látszó bevezetés után (Halljuk! Halljuk!) méltóztassék megengedni, hogy a törvényjavaslatra magára áttérjek. Az első és szembeszökő dolog az, hogy e törvényjavaslat szerkezeti diszpozicziójában oly intézkedéseket tartalmaz, a melyek a magyar állam függetlenségével és önállóságával, sőt még az 1867:

XII. törvényczikk által alkotott közjogi helyzettel is homlokegyenest ellenkeznek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha méltóztatnak a törvényjavaslat 1. §-át figyelembe venni, mindjárt rátalálunk arra, hogy az 1. §. rendelkezik a következőképen (olvassa): » Kölcsönös egyezmény útján a magyar korona országaira nézve 34*4, a birodalmi tanácsban képviselt királyságok- és országokra nézve 6B'5

0

/o állapíttatik meg.« Továbbá a 2. §. második bekezdése (olvassa): »Ugy a magyar korona országai, mint a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és or szagok kötelesek a közös kiadások fedezésére minden hóban havi bevételeiknek egy részét beszolgáltatni.« Hát szabad-e, lehet-e a magyar törvényhozás előtt fekvő törvényjavaslatban oly kötelezettségekről tárgyalni, melyek nem a mi kötelezettségeink, hanem egy idegen államé? Mert ha szabad, t. ház, akkor Ausztriában is szabad Magyarországot érintő és a független államnak kizárólagos jogkörébe tartozó kötelezettségek felett tárgyalni és törvényeket alkotni. Azt fogják mondani, hogy ez egy alku eredménye, egy kétoldalú megegyezés. Hát ez nem így van, mert ez egy bizottságnak véleményes előterjesztése, melyet a kormány magáévá tett, és tartalmaznia kellene azt a javaslatot, hogy Magyarország mennyiben járult a közöstigyekhez annak feltételével, hogy a viszonosság mellett Ausztria más százalékkal járuljon ugyanazon költségekhez. Ha ez a törvényjavaslat egyezmény, vagy szerződés czímét viselné, akkor még helyénvaló volna, ha mindkét kötelezett fél által vállalt kötelezettség tekintetében a beczikkelyezés által diszpoziczió történnék. De ez nem egyezmény, nem szerződés czímét viseli, ez egyszerűen törvényjavaslat a magyar parlament szamára, a mely pedig époly kevéssé állapíthatja meg Ausztria kötelezettségét, mint a hogy Ausztria nem állapíthatja meg a magyar állam kötelezettségét, mert az még az 1867: XII. törvényczikk-