Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-500

gg 500. országos illés 1899. deczeinber 6-án, szerdán. sági, forgalmi és pénzügyi kérdésekre nézve, a mely viszonosságot megadják ma az 8 alkotmányuk keretében benfoglalt 14. §. alapján kibocsátott rendelet útján, a mely addig törvényerővel bir, míg a kompetens Reichsrath a felett nem nyilatkozik. Csak még egyet. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy a viszonosság megsértésének esete már fenforgott. Bocsánatot kérek, nem forgott fenn. Én kifejtettem ebben a házban hosszasan, épen a képviselő úrral szemben, de talán ugyanakkor, mikor Rakovszky István képviselő úr engem interpellált, hogy nem forog fenn a viszonosság megsértésének esete, mert az az alap, melyet pretendálhattunk a törvény végrehajtásában, a múltban lett letéve. Hogy miképen lett letéve, kompeteneziáját túllépte-e, vagy nem az osztrák ellenőrző bizottság vagy az aranyat letevő kormány, ennek elintézése az osztrák kormány dolga a Reichschrattal; de miutén le van téve az arany tényleg, a nem kompetens osztrák bizottság vonatkozó eljárásából, mely czélt nem ért, a viszonosság megsértését konstatálni és felállítani nem lehet. (Úgy van! jóbbfel'ól. Nagy zaj és ellenmondások a szélsőbalon.) Miután gondolom, a kérdés merituma tekintetében mindenre a leghatározottabban és a legvilágosabban válaszoltam, de nem csak most, hanem régóta, és miután arra nézve, hogy elhalasztás! tárgyalásokat folytattam e, én kijelentettem, hogy bele sem bocsátkoztam elhalasztási tárgyalásokba és én elhalasztásba nem egyeztem bele; kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni (Élénk helyeslés jobbfelöl.) és azt egyúttal a pénzügyminiszter úr által adottnak tekinteni, mert az ő nevében is feleltem. (Élénk helyeslés jobb felöl. Nagy zaj és mozgás a szélső halóidálon.) Barta Ödön: Nem fogok a t. ház türelmével sokáig visszaélni, hanem nagyon röviden fogok felelni a t. miniszterelnök úr válaszára. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Válaszom röviden az, hogy a t. nrniszterelnök úrnak azon megnyugtató jelentését, mdy szerint az átutalási eljárásról szóló törvény életbeléptetése, illetőleg az ottani hasonló törvények megalkotása tárgyában az osztrák kormánynak halasztást nem adott, megnyugvással tudomásul veszem. Nem nyugtatott meg azonban válaszával teljesen, mert gondosan elhallgatta azt, hogy nem is szándékozik halasztást adni és hogy igy nem is lesz halasztás. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem is kérdezte! Barta Ödön: Nem is kérdeztem, az igaz. (Derültség a középen és halfelöl.) Polczner Jenő: N'ncs mit nevetni rajta! Felelhetett volna, ha tiszta a lelkiismerete. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Barta Ödön: A t. képviselő urak itt mellettünk (Felkiáltások a szélső baloldalon: Azok a új kormánypártik.) jól mulatnak, hogy én konstatálom, hogy nem kérdeztem; de ha vártak volna egy kissé és figyelemmel kisérték volna interpellácziómat, a kérdés második részében megtalálhatták volna azt a kérdést, hogy meg van-e téve az előkészület arra nézve, hogy azon esetre, ha Ausztria oly törvényt nem fog alkotni, mely a mi törvényünknek teljesen megfelel, el vannak-e készülve úgy, hogy 1900. január elsején a közgazdasági kiegyezés teljes megszakítása lehetséges-e? Ebben a kérdésben benne van az is, hogy szándékozik-e halasztást adni ? Erre megadhatta volna a feleletet, hogy sem nem adok, sem nem adtam ígéretet, hanem retorzióképen megszakítottnak tekintem a gazdasági kapcsolatot, a melynek integráns részét képezi az átutalás, Ezt vártam a t. miniszterelnök úrtól. Ez volt kérdésemnek nem háttere, hanem nyíltan elismert éle; sajnos azonban, hogy ily kérdésekben határozott feleletet az 1867-es alapon álló kormánytól sohasem kapunk, és hogy mindig csak akkor kapunk határozott választ, hogyha magyar viszonyokról, magyar alattvalókkal, magyar testületekkel szemben való jogok érvényesítéséről van szó, de mihelyt Ausztriáról van szó, akkor mindig elmarad a határozott Válasz. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A t. miniszterelnök úr téved, ha azt hiszi, hogy én az ő november 18 án mondott beszédéből konstruálni akartam, a mint t. miniszterelnök úr beszédében már kijelentette, a törvény parlamentáris úton való megalkotásának szükségét. Nem! meri épen arra mutattam rá, hogy abban a beszédében a t. miniszterelnök úr meg akart nyugtatni minket arra nézve, hogy a viszonosság megsértése esetében retorziót fog használni ; de gondosan kerülte, hogy ha odaát megsértik a viszonosságot, akkor szétszakítja a lánczokat (Felkiáltások jobb felől: Megmondta!) Épen azt diffikultálom, hogy nem mondta. (Felkiáltások jobbfelöl: Megmondta!) Ezt a kérdést nem lehet lezajongani. (Nyugtalanság a szélső baloldalon.) Ez tény és hivatkozom azokra, a kik részt vettek azon javaslatok tárgyalásában, hogy mi előttünk a 22 javaslat — köztük a vámközösség megtartására vonatkozó is, — úgy volt odaállítva, hogy ezek oly szoros kapcsolatban vannak, hogy a viszonosság megsértése az egész müvet semmissé teszi. Ha most a t. miniszterelnök úr azt igéri nekünk, hogy jogunk lesz önálló rendelkezés alapján fejünket a járom alá hajtani, az nem megnyugtató, az nem biztatás a múltak tapasztalatai után. Épen azért nem akarok most új vitát provokálni és nem akarom megelőzni azt a vitát, a mely ebben a kérdésben úgy is meg fog indulni, hanem nem veszem