Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-500

500. országos ülés 1899. deczember 6«án, szerdán. 61 megszűnt, mintha bizony a Schönborn gróf birtokainak bérbevételével az egész ruthén kérdés meg volna oldva. Igaz, hogy Beregmegye egy vagy két járásában nagyon sokat tett azóta is a földmívelési miniszter úr; a mint említettem, legelőket bérelt a népnek, úgy hallom köztük marhát, sertést és juhokat osztottak ki és a nép egy külön oda rendelt és ott tartott kormánybiztos felügyelete és oktatása alatt gazdálkodik. Maga a földmívelési miniszter úr minden esztendőben, úgy tudom ez évben is lenn járt, hogy személyesen meggyőződést szerezzen az ott elért eredményekről. Hallottam különben az ott folytatott gazdálkodásról rosszat is; hallottam azt, hogy a látszat csal, hogy az elért eredmények nem állanak arányban a hozott áldozatokkal, hogy a nép sorsán bizony ma sincs még segítve. Miután azonban ezt csak hallomásból tudom, erről bírálatot nem mondhatok és mondani nem is akarok. De akárhogy is áll a dolog, feltéve, hogy ott minden a legjobban megy, hogy az elért eredmények nagyon is indokolják a hozott áldozatokat, és hogy a nép nyomorán ott már segítve van, a jövőben Beregmegyében csupa kis paraszt mintagazdaság lesz ; mégsem tartom méltányosnak, igazságosnak azt, hogy csak egy járás lakosságáért történjék minden, hozzák az összes áldozatokat, a többi megyékért pedig ne történjék semmi, velük ne törődjék senki, a mely megyéket pedig épen olyan élhetetlen, de jóravaló nép lakja . . . Buzáth Ferencz: Ne kívánjanak abból az áldásból! B. Perényi Zsigmond:... mert hiszen csak olyan fiai ennek a közös hazának Ugoesa-, Ung- és Máramarosmegye lakói is, mint a Beregmegyeiek. Különösen a kis Ugoesa volt mindig mostoha gyermeke a t. kormánynak. A ruthén akczió kezdetén a megye előterjesztését figyelembe sem vették és Isten a megmondhatója, hányszor kértünk sok mindent a mezőgazdaság és az állattenyésztés előmozdítása czéljából, de sajnos, eredmény nélkül. (Halljuk! Halljuk!) Egyedül a volt kereskedelemügyi miniszter úr adott néhány ezer forintot a házi ipar előmozdítása czéljából, és az ez irányban megindított akczió szép auspicziumok közt indult meg és nagy reményekre jogosított. De már a házi iparnak nagyobb arányban való fejlesztésének és kiterjesztésének a többi vidékekre, gátakat akasztottak. Az e tárgyban kilátásba helyezett ankétet minden sürgetésünk daczára még a mai napig sem tartották meg, és azt az iparfelügyelőt, a ki azt a mozgalmat valóban — mondhatom, mert láttam, — nagy ügyességgel és nagy életrevalósággal megindította és vezette, három megye közigazgatási bizottságának és a képviselők kérésének daczára, nem tudom mi okból, az iparfejlesztésnek nagyon nagy kárára, elhelyezték. Hát, t. képviselőház, ilyen nyomorúságos és mostoha a népnek sorsa azon a vidéken, és sajnos, ezen viszonyok megváltoztatására eddig nagyon kevés történt. De én hiszem és remélem, hogy a t. kormány, a mely már annyi sok fontos kérdést felkarolt és sikeresen megoldott, könyörületes szívvel segíteni fog e szegény nép nyomorán, és a jövőben hathatós és bölcs intézkedésekkel rajta lesz, hogy ezen vidéknek gazdasági és kulturális élete fejlődjék. Ezek után leszek bátor interpellácziómat felolvasni, a mely a következőkép szól (olvassa); »Interpelláczió a miniszterelnök úr utján a kormányhoz, az Ugoesa- és szomszéd megyéket fenyegető éhínség tárgyában. 1. Van-e tudomása a t. kormánynak, hogy az ez évi rendkívül silány tengeri termés következtében Ugocsamegye es a szomszéd Bereg- és Mármarosmegyék ínség előtt állanak? 2. Szándékozik-e a kormány ezen ínség megelőzésére, illetve megszüntetésére sürgős és hathatós intézkedéseket tenni ? 3. Szándékozik-e a kormány a jövőben ezen megyék nyomorúságos gazdasági és kulturális állapotain segíteni és a Beregmegyében megkezdett akcziót a többi vidékekre is kiterjeszteni ?« (Helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon. Felkiáltások a szélsőbalon: Jó anyag a quótatárgyaláshoz!) Elnök: Az interpelláczió közöltetni fog a miniszterelnök útján a kormánnyal. Következik Barta Ödön képviselő úr inter-^ pellácziója. Barta Ödön: T. képviselőház! Nem akarok interpeílácziómban egy quótaeílenes beszéddel előhozakodni, pedig igen jól megtehetném ezt egy interpelláczió alakjában, mert az a kérdés, a melyet a t. kormányelnök úrhoz és a pénzügyminiszter úrhoz interpeílácziómban intézni szándékozom, szorosan összefügg a most megszakított quótatárgyalás anyagával. Szíves emlékezetébe hozom az igen tisztelt képviselőháznak azt az erőteljes beszédet, a melylyel az igen tisztelt miniszterelnök úr a múlt napokban Rakovszky István t. képviselőtársam interpellácziójára válaszolt; mindenesetre azon stílusban, mely az osztrák ügyekkel szemben lehető a fenforgó viszonyok között, de mégis tiltakozott az ellen, mintha aggódnunk kellene a felett, vájjon az úgynevezett átutalási eljárásból eredő előnyök birtoka reánk nézve 1899. deczember 31-én túl törvényhozási úton biztosítva lesz-e. Én, őszintén megvallva, a beszédnek azt a nem határozott és a törvényhozási alkotás kérdését gondosan kerülő formulázását aggodalommal vettem, és pedig azért, mert igen jól tudom, hogy a t. miniszter-