Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-500
60 500. országos illés 1899. ieozember 4-án, szerdin. Elnök: T. ház! Mintán ez egy kivételes eset, mert még két interpelláczió hátra van, azt hiszem, a t. ház megengedi a holnapra való halasztást. (Helyeslés) Következik most a holnapi napirend megállapítása. (Halljuk!) Javaslom, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása a holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülés napirendjére tűzessék ki. Ha ez ellen nincs kifogás, ezt határozatkép kimondom. Következnek az interpellácziók. Molnár Antal jegyző; Báró Perényi Zsigmond! B. Perényi Zsigmond: T. ház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Ugocsa vármegye és a szomszéd Bereg- és Mármaros-megyék lakói ez évben oly fenyegető éhínség előtt állanak, mint a milyen évtizedek óta alig fordult elő. Ezen szomorú helyzetnek főoka abban van, hogy ez évben rendkivül silány volt a tengeri termés. A tavaszi hideg esők és fagyok a vetést részben már akkor tönkretették, részben a nyár melege megsütötte és a korán beállott pár éjjeli fagy azt is, a mi megtermett, megérni nem Nagyta. Már pedig ezeken a vidékeken a tengeri a népnek fő, néhol egyedüli élelmi forrása. A tengerikenyér az, a mely a népet télen, a mikor munkája nincs, az éhenhalástól megmenti. Ehhez még hozzájárul az is, hogy gyümölcs sem termett és a burgonyát részben a féreg pusztította el, részben elrohadt. (Mozgása szélső baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Tessék helyeiket elfoglalni! B. Perényi Zsigmond: T. ház! A t. ház figyelmét csak pár perezre veszem igénybe. Csak pár adatot sorolok fel annak bebizonyítására, hogy milyen szomorú és mostoha annak a népnek a helyzete. Ezeket az adatokat az egyik járási főszolgabírónak Ugocsa vármegye alispánjához beadott jelentéséből veszem. így például Rakasz községben egy 15 holdas tagban mindössze két forintot érő tengeri sem termett. NagyRákócz községben a görög egyház birtokán, a hol 100 métermázsa tengeri a középtermés, az összes idei termést nyilvános árverésen 14 forintért adták el. Alsó-Karaszlán, a Borzsu völgyében fekvő jóföldfí községben alig egy tizedrésze termett a tavalyi termésnek; a Tisza mentén pedig egy jó karban levő birtokon, a melyért 1000 forint évi bért fizetnek, alig birtak 30 métermázsa tengerit beszedni. így megy a jelentés tovább, és hogy nem túlzott, arról magam is meggyőződtem, én is bejártam több oly területet, a hol alig lehetett egykét ép cső tengerit találni. Ilyen a kisgazdáknak a helyzete mindenütt Ugocsa vármegyében, de a mint hallom Bereg és Mármaros vármegyében is. (Zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások : Azért emelik a quótát!) Annak elengedésével sem lehet rajtuk segíteni! Ilyen tehát a kisgazdák helyzete Ugocsa vármegyében és a szomszédos Bereg és Mármaros vármegyében is. Hát még annak a szegény földmíves népnek a helyzete, a ki felébe és harmadába kapál! Ez idén alig hozott haza valamit s keserves munkájával alig néhány hétre tudta megkeresni a mindennapi kenyérre valót. Itten, t. képviselőház, segíteni kell, segíteni kötelességünk; még pedig sürgősen, mert a szegény nép, hogy ha látja, hogy télen nincs miből megélnie, hogy otthon éhen kell halnia, világgá megy, egy kis része megtakarított vagy kölcsönvett filléreível kivándorol Amerikába, hogy ott pusztuljon el, a nagyobb része pedig bebarangolja az országot koldulva, munkát mindenütt bijába keresve. A t. kormány a megyék előterjesztése alapján bizonyára legjobban fogja tudni, hogy miképen, milyen eszközökkel lehetne legczélszerííbben elejét venni a kitörő ínségnek, hogy miképen lehetne legjobban segíteni a nép nyomorán. Én csak azt akarom megjegyezni, hogy ínséges pénznek a kiosztása nálunk sohasem bizonyult hathatós módszernek, mert az élhetetlen, a jövőjével nem törődő nép a könnyen szerzett pénzt hamarosan elkölti; azzal rajta csak ideig-óráig lehet segíteni, mert abból legfeljebb a falusi korcsmárosnak van haszna. Pénzt csak az elNagyott munkaképteleneknek kellene adni,munkát a munkaképeseknek. De legszomorúbb a most vázolt állapotoknál az, hogy ez az ínség csak természetszerű következménye az ottani vidék nyomorúságos gazdasági és kulturális viszonyainak. A jövőben is lesz inség, lesz nyomorúság, valahányszor a tengeri-termés a közép-termésnél valamivel roszszabb; lesz inség és lesz nyomorúság a jövőben mindaddig, a míg a t. kormány komolyan hozzá nem lát azoknak a szomorú viszonyoknak szanálásához. E czélból alakúit ezelőtt két évvel Firczák Gyula, Munkács hazafias püspöke és Nedeczey János képviselő úr kezdeményezésére az úgynevezett ruthén bizottság, a mely Ung, Ugocsa, Bereg és Máramaros vármegyék főispánjaiból és képviselőiből állott. Ez a bizottság annak idején nagyobb szabású és terjedelmes memorandumot dolgozott ki és nyújtott át az akkori kormányelnöknek és az egyes minisztereknek. Sok mindent kértünk mi ebben a memorandumban, és talán épen azért keveset kaptunk, Ígéreteken kivül. Ennek a mozgalomnak egyik eredménye volt aztán a Schönborn gróf-féle birtokok egy részének bérbevétele az állam által és albérletbe kiadása a népnek. Azóta a ruthén akczió nagyobbára
