Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-500

58 500. országos ülés 1899. deczember 8-án, szerdán. mezőgazdasági népsűrűségből, a kereső népesség számából a keresőkre háramló teher aránytalanságából, az értelmi képességből mint keresetforrásból, a lakosság egészségi viszonyaiból, a kivándorlás adataiból, a városokba való tömörülésből, — hogy nemesak Ausztriával szemben és azzal viszonyítva, de még önmagunkban is — fájdalom, — nem gazdagodtunk. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem akarom, mondom, ezeket itt statisztikai adatokkal megvilágítani. Először is feleslegesnek tartom. Mert Kossuth Ferencz t. képviselőtársam már előttem nagyon helyesen és részletességgel megtette ezt. De különben is mit érünk ezzel ? Hiszen a mi statisztikánkat úgy foglalják össze, a hogy akarják. Híjába beszélünk mi bármely igazságot és hozunk össze bármely adatokat, mert a mi feladatunk nem az, hogy az igazságot érvényre emeljük, hanem hogy elbolondítsuk magunkat, hogy akkor, mikor törvény által terheket veszünk a nyakunkra más parancsa szerint, legalább adatok halmazával ámítsuk el magunkat. ( Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Reá mutathatok arra t. ház, hogy épen a közösség szempontjából a magyar czukoripar, a magyar serfőzés nem tudott nálunk prosperálni. Rámutathatok arra, hogy a vámszövetség megkötésénél az ipari termelésnek csak azon fogyasztási ágait vettük közöseknek, a mik Ausztriának használnak, a többit egyszerűen kiNagytuk ; rámutathatok arra, a mit Kossuth Ferencz t. képviselőtársam nagyon helyesen és részletesen előadott, hogy egyes iparág terén mennyire inferioritásban vagyunk Ausztriával szemben. D e hát miért hozom fel ezeket ? Önök tudják, önök elhiszik ezeket, de csak a szavazásig, a szavazásnál úgyis más erő fog önök felett rendelkezni. (Derültség a szélső baloldalon.) Egyre mégis szükséges rámutatnom. Azért szükséges, mert beszédem egyik részében a tételt ügy állítottam fel, hogy nem lehet Magyarországot és Ausztriát úgy odaállítani, mint mezőgazdasági államot és ipari államot. Be akarom tehát bizonyítani, hogy akkor, mikor mi a földmívelés terén (Halljuk! Halljuk! a szélső haloldalon.) magunkat, mint erősebbet akarjuk feltüntetni, ez nagy csalódás, ez a tényeknek meg nem felek (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon,) Szükséges ezt egyszer tisztába hozni, mert a köztudalomba úgy ment át, mintha, mi e részben sokkal erősebbek volnánk. Átnéztem az osztrák statisztikai évkönyv legutóbb megjelent tételeit, összehasonlítottam összes statisztikai adatainkkal, és ebből látom azt, (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) hogy Ausztria, kivéve a búzát és tengerit, minden ágban felül múl minket. És nem számítom — méltóztassék erre súlyt fektetni, —• sem a répa termelést, sem a komlótermelést, mely két termelési ág Csehországot egy kertté varázsolta át. Azt mondtam, hogy a búzát és tengerit kivéve. Igaz, ebből többet termesztünk. De ha nézzük a föld termőképességét, akkor mily eredményre jutunk? Arra, hogy húsz százalékkal többet termeszt az osztrák föld, mint a magyar föld, és ha több is terem nálunk ebből a két terményből, ez több jövedelmet nem képvisel. Méltóztassék meggyőződve lenni erről. Állítsuk csak össze a tételeket. Magyarországon van termőföld 28 millió hektár, Ausztriában 30 millió ; igaz, hogy a mi szántóföldünk 20°/o-al nagyobb, mint az osztrák szántóföld, de először amannak húsz perczenttel az átlagtermése több, másodszor az árak ott nagyobbak, harmadszor a közlekedési eszközök sokkal jobbak, és ne méltóztassék számításon kivűl Nagyni, a munkabér sokkal olcsóbb. Erre azonban meg kell jegyeznem, hogy valaki azt az ellenvetést ne tegye, hogy e szerint a mi munkásainknak jobb a dolga, meg kell jegyeznem, hogy a munkások ott mégis jobb helyzetben vannak. Miért ? Mert nálunk az a kereset, a melyet a földbirtokos kiizzad, a szegény népnek csak időleges keresetet ad és egész éven át az önök politikája miatt más keresete a népnek nincs. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Megnehezíti az a politika a nyerstermények előállítását, de ä nemzetfentartó elemnek jólétét előmozdítani nem hivatott. Mondtam, t. képviselőház, hogy a búzát és tengerit kivéve mindenben nagyobb a termelés, de ha nézzük a belterjes gazdaságot, a kerteket és szőlőket, határozottan állítom, hogy sokkal nagyobb előnyben vannak Ausztriában. De térjünk lényegesebb dologra, mert itt ezt a kérdést sohase veutilláljuk; mindig abban a -tudatban vagyunk, hogy földmívelési ország vagyunk, tehát gazdaságunk erősebb. Pedig ez nem fe!el meg a valóságnak. Állattenyésztésünk, ha összemérjük, látjuk, hogy Ausztriában mily nagy dimenziókban fejlődik. Ha nézzük a tej értékesítését, a mely gazdasági szempontból nagy dolog, hát azt össze se lehet hasonlítani a mienkkel. Abban a dologban tehát, a miben erősebbek vagyunk, a földmívelés terén, abban is gyengébbek vagyunk Ausztriánál. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha nézzük, t. képviselőház, hogy állunk a másik oldalon, nem akarok itt részletes statisztikába bocsátkozni, (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) csak a kicsúcsosodó részekre akarom felhívni a figyelmet, például a nyilvános számadásokra kötelezett vállalatoknak mennyi volt 1898-ban a jövedelme Magyarországon? 34 millió, az osztráknak volt 196 millió. De már most vájjon ezen részvénytársaságok jövedelme Magyarországon marad-e? Meri-e ezt valaki állítani?