Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-500

500. országos Hlés 1899. deczembcr 6-4n, szérián. 57 Endrey Gyula : Nyúzták a magyart! Komjáthy Béla: Ha, — mondom, — el is fogadjuk az alapot, ellentétben az én álláspontommal és hogyha a mostani viszonyok alapján akarjuk is az arányt meghatározni, miről lehet itt szó ? Összehasonlításról a két állam gazdasági ereje, vagyona és jövedelme között. (Halljuk! Halljuk!) Mert az, a mit az osztrákok előtérbe állítottak, hogy a magyar nemzet, Magyarország halad, bázis nem lehet. Azt mondják, hogy haladtunk és vagyonosodtunk. Álljunk szembe, t. képviselőház, mind a két tétellel. A haladásra nézve igen szépen nyilatkozott, gondolom Földes Béla, az 8 röpiratában, a mikor azt mondta: hogy a haladás nem mindig gazdagodás, hanem legtöbbször csak átalakulás, az állam és társadalmi lét magasabb foka felé. Az bizonyos, hogy ha megnézzük az 1870-iki összeírást, mikor még Magyarországon még az összeírt ekéknek jó része faeke volt, haladtunk, mert ma már kevesebb a faeke. Azonban azt senkisem mondhatja, hogy ez vagyonosodásunk alapja. Vizsgáljuk meg, hogy viszonyítva erőinket, jövedelmeinket Ausztriáéval, haladtunk-e, gazdagodtunk-e? És itt megjegyzést akarok tenni arra, hogy mikor a pénzügyi bizottságban ezen kérdést tárgyalni akartuk, mikor az ellenzék kötelességét teljesíteni és tisztán látni akarva, egyszersmind azt is akarta, hogy a nemzet is tisztán lásson, —- ott lévő barátaim Kossuth Ferencz, Barta Ödön és én bizonyos adatokat kértünk a kormánytól, — a kormány azonban ezt egyszerűen megtagadta (Halljuk! Halljuk!) és egyszerűen azt jelentette ki, hogy ezen adatokat összeállítani teljes lehetetlenség. Mi olyan adatokat kérünk, melyeket összeállítani nem lehet. Én nem vitatkozom a kormány elnökkel erről ; meg vagyok győződve, hogy azokat össze lehet állítani, sőt egy további megjegyzésem is van : hogyha ezekre az adatokra szüksége lett volna a kormánynak, a magasabb quóta megállapítására, elő is tudta volna állítani őket azonnal. (Derültség a szélsőbálon.) De a kormánynak egyáltalában nem feladata, hogy a nemzet tisztán lásson, mert nagyon helyesen jegyezte meg Horánszky Nándor az ő brosürjében, hogy ezek az urak nem azon dolgoztak, hogy mennyi volna az igazságos, jogos és becsületes qúóta, hanem kerestek adatokat az elhatározott quótára, hogy azt arra reá húzhassák. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Sokszor előtérbe állíttatott itt már aiít R. tétel, hogy Magyarország földmíves állam, Ausztria pedig iparos állam, tehát a haladás nem lehet egyforma. Én a tételt így nem akarom felállítani, mert ez a tétel így nem is igaz, hanem állítsuk fel a tételt az igazságnak megfelelőleg. Ausztria egy földmíves állam, a mely iparral és tőkével rendelkező gazdag ország, (Igaz! Úgy KÉPVH. NAPLÓ 1896-—1901. XXV. KÖTET. van! a szélső halolalon!) Magyarország pedig egy földműves állam, ipar nélkül és tökéletes tőkeszegénységben. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert ez az igaz, ez felel meg a valóságnak. És midőn két tényezőnek ilyetén összemérése után haladásról beszélünk, csakugyan szégyen volna egy olyan illusztris összejövetelben, mint a t. magyar képviselőház, arról beszélni, hogy az az ország, a melynek nincs ipara és a mely tőkeszegény, haladásában ugyanazt a dimenziót követhette volna, mint a melyet követhetett és követett Ausztria. (Úgy van! Úgy van! a szélső báloldalon.) De, t. ház, még súlyosbította a helyzetet az, hogy az utóbbi időben, mint tegnap nagyon helyesen kifejtette Thaly Ferencz t. képviselőtársam, mezőgazdasági válság volt Európaszerte. Kimondatott egy nagy jelszó és nagyon okos ember által, kimondta Bismarck, hogy minden államnak a saját őstermelését védenie kell. Hogy mi lett ennek a következménye ? Talán az, hogy a közös vámterületben ezen őstermelés védelmét megtaláltuk? Épen ellenkezőleg. Mert daczára annak, hogy földmíves állam Ausztria, mivel többet fogyaszt, mint a mit előállít, behozatalra szorult, és a mire szüksége nem volt, sőt ellenkezőleg épen a mezőgazdasági válságot használta ki arra nézve, hogy Magyarország helyzetét még súlyosabbá tegye. Hivatkozom egyszerű tényekre. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Ott volt az 1875-iki román szerződés. Magyarország érdeke meg volt-e abban védve, t. miniszterelnök úr? Magyarország őstermelése megvédetett-e ? Nem. Áldozatot hoztunk akkor épen az osztrák iparnak érdekében. Vagy nézzük az 1876-iki angol szerződést. Már ez esetben, ha megnézzük, igaz, hogy autonóm vámtarifa alapján kötöttük meg a szerződést. De közvetlen utána mit csináltunk? Azt csináltuk, hogy az autonóm vámtarifát megváltoztattuk és olyképen, hogy az osztrák ipar védelemben részesüljön a magyar mezőgazdaság hátrányára. Vagy tekintsünk az 1881-iki német szerződésre. Van-e itt valaki gondolkozó, hogy azt meri állítani, hogy ez Magyarország érdekeit kielégíteni hivatva van? Tényleg abban a helyzetben voltunk és vagyunk, hogy kétfelé nem szerződhettünk Magyarország érdekében; mert onnan is nyersterményeket hoznának be, tehát érdekeinkkel ellentétes; nyugat felé nem szerződhettünk, mert onnan féltik az osztrák ipar fennállását. Szóval összeköttetéseink mindig kizsákmányolnak bennünket és mi mindig elég boldogtalanok vagyunk ez előtt meghajolni. (Úgy van! Úgy van!a szélső baloldalon.) Nagyon szépen kidolgozták azt már többen, úgy, hogy megvallom, restellek is, nem is fogok több statisztikai adattal előhozakodni. Csak rámutatok arra, hogy nagyon sok okos ember kiszámította a 8