Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-500

56 őOO. országos ülés 1899. deczember 6-án, M«rd4n. semmi alapot kezdeni, akkor, a mikor nyiltan kimondták, hogy a magyar váltót nem eszkomptálják, akkor, a mikor az utóbbi időben a magyar papirost a börzére be nem vezetik, egy szóval, a mikor az ellenségnek minden fegyvere ellenünk van, mikor vérezünk, mikor szenvedünk, akkor a másik államban a haladás oly óriási dimenziókban megy előre! (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen uraim, t. képviselő urak, az ottani gyárak a megrendeléseknek alig képesek eleget tenni; nálunk minden pang és megy visszafelé, csak két iparvállalatra hivom fel az önök figyelmét: ott van a prágii vasindasztria és ott van az alpesi vasindusztria. Ez a két vállalat épen az utolsó három év alatt, akkor, a mikor Magyarország szenvedett, csak az árfolyam emelkedésében 100 millió forintnál több vagyonra tett szert. Hiszen horribilis az, t. képviselőház, hogy például az alpesi részvények ezen három év alatt felmentek 50 forintról 275 forintra, a prágai vasipar részvényei pedig felmentek 700 forintról 1245~re. És még ők beszélnek, t. képviselőház! És ugyanaz volt a szenvedés náluk is, a mi nálunk, akkor, a mikor azt mondhatják, hogy ott minden téren a haladás óriási volt. Hiszen csak egyre hivom fel az önök figyelmét. Mikor ez az európai pénzváíeág ide beütött, mit mondott az osztrák pénzügyminiszter ? Azt mondta, hogy igaz, baj van, de mi nem féltjük a magunk járadékát, mert itt a viszonyok nagyon is konszolidálódtak. És mi az eredmény ? Tessék betekinteni a börzelapba; tessék megnézni a börzekimutatást: az osztrák 4°/o-os járadék ma is 99"60-on áll, mig a magyar, ugyancsak 4°/o-os 95*lOon járadék jegyeztetik. Hát, t. ház, más világrészben fekszik-e Ausztria? Más fejedelme van neki, mint Magyarországnak? (Mozgás a szélső baloldalon.) Más külképviselete, mint Magyarországnak? Barta Ödön: Más bizony! Komjáthy Béla: Ok mondják meg, a kik a túloldalon vannak! Nem ugyanazon erőszervei vannak e ennek az országnak? Vájjon a föld nem úgy terem-e itt? Az éghajlati viszonyok annyira különböznek-e? Vagy minek tulajdonítják önök ezt? Annak tulajdoníthatják, t. ház, hogy bennünket a külföld is csak gyarmatnak tekint, nem pedig olyan államnak, a melynek önálló hitele lehet, mert Bécs elzárja előlünk a hitel minden forrását. (Ügy vaní Ügy van! a szélső baloldalon.) T. ház! A quótának három százalékkal való emelése, szembeállítva a fogyasztási adók átutalásából várható kis eredménynyel, azt a közmondást juttatja eszembe, hogy: »Adtál uram Isten esőt, de nincs köszönet benne«. Igaz, — és itt meg kell hajolnom ti kormány két tagjának loyalitása előtt, — oly kegyesek voltak a pénzügyi bizottságban, — bár nem beszélhetek összegekről, (Egy hang a szélső baloldalon: Majd beszélünk.) — hogy titokzatos módon, privátim fel akartak bennünket világosítani arra nézve, hogy nekünk még előnyünkre, államháztartásunknak hasznára válik az, ha a quótát 3°/o-kal emeljük. T. ház ! Méltóztassanak elhinni, hogy — nem azért, mintha nem tudtunk volna rá felelni, — de ettől az előadástól megundorodva, nem tartottuk rá érdemesnek, hogy feleljünk. (Mozgás és ellenmondások a középen.) T. ház! Azt hiszem, minden komolyan és őszintén gondolkodó ember igazat fog nekem adni. Csak arra vagyok kíváncsi, vájjon ez az én édes nemzetem levonja-e ebből a tanulságot: vájjon ez a nemzet elérkezettnek látja-e már egyszer az időt arra, hogy »Megállj !«-t kiáltson oda azoknak, a kik Magyarország sorsát vezetik; és vájjon rájön-e már egyszer arra, hogy mindaddig, míg hazánknak gazdasági önállósága nem lesz, az erő-, a tőkegyűjtés itt lehetetlen; és hogy levonja-e a konzequencziát azon irányban, hogy ha továbbra is a mostani úton haladunk, akkor Magyarország mindig lejebb sülyed a szolgaságban, a melynek vége csak a megsemmisülés lehet. (Úgy van! Úgy van ! a szélső baloldalon.) A quótabizottság ugyanazon quótabizottság volt, t. ház, a mely üzeneteiben több ízben azt mondta, hogy bizonyos határon túl menni nem szabad, és egy kies hajnalon megvilágosodván elméjében, (Derültség szélső baloldalon) egyszerre elNagyta a régi álláspontot és 33:84 perczentet hozott ki ugyanazon adatokból, a melyekből ezt a quótaszámot előbb megtalálni nem volt képes. Hanem »a jókedvű adakozót szereti az Isten«, — elhangzott ez már e teremben is, — midőn e quótaszámot kimutatták, s midőn tovább nem akarták csigázni ennek a dúsgazdag országnak erejét, a hol tényleg minden úgy virágzik, és a hol a boldogság túlteng, most mégis egyszerre a »jóiiidulatú szándék« nyomása alatt, ajándékba felemelték még bizonyos százalékkal a kimutatott quótát. (Mozgás a szélső baloldalon.) T. ház! Nincs a világon heh telenebb és kevésbbé indokolt alap, mint a mikor az erőviszonyokat — ha el is fogadjuk ezen alapot, — valaki az adózásból akarja meghatározni. (Ügy van ! a szélső baloldalon.) Hiszen nagyon sok elmecllel, nagyon sok készültséggel dolgozták fel e kérdést többen az irodalom terén is, és én nagyon helytelennek tartanám, ha közhelyekkel hozakodva elő, akarnám e tételt most megvilágítani. Csak rámutatok arra, hogy ha széles e világon bárhol is, az adózásnak a mérvéből akarnak az erőviszonyokra következtetést vonni, sehol sem oly helytelen ez, mint ép Magyarországon, a hol éveken keresztül valóságos rablógazdaságot űztek.