Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-500

54 oOO. országos ülés 1899. űeczember 6-án, szerdán. függetlenségének voltunk hivei, a kik 32 év óta mindig figyelmeztettük ezt a nemzetet, hogy függetlenítse magát Ausztriától, hogy tegyük függetlenné hitelünket, tegyük függetlenné vámterületünket, szakítsuk már egyszer szét a közösség minden lánczát, a mely beoünket csak az előrehaladásban megbénít, mi, t. képviselőház, ezen a csúfos vereségen nem csodálkozunk. (Igás ! Úgy van! a szélső baloldalon) Mi ezt előre láttuk, mi ezt elkerülhetetlennek tekintettük. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Három és fél évvel ezelőtt az osztrák részről kiadatott a jelszó, hogy a magyar quótát emelni kell. Érezték ők azt, t. képviselőház, hogy még azon nagy »Erő« támogatásának daczára is, mely mindig az ő részükön van, talán lehetetlen lesz a fogyasztási adó átutalása nélkül a közös vámterületet fentartani és Magyarországot továbbra is gyarmatnak tekinteni. Kiadatott tehát a jelszó, hogy jól van, ezt elfogadjuk, de nem ingyen! Ezt meg kell Magyarországnak más oldalról busásan fizetnie. És legyünk őszinték, t. ház, mondjuk meg, nem úgy van-e, hogy ezen jelszó kimondása után megkezdődött a harcz köztünk és Ausztria között, de nem mint két egyenjogú állam között, — mert azt hiszem, nekem igazságom volt, mikor állítottam, hogy a paritás csak papiroson van meg. — megkezdődött a háború az úr és szolga között, a hitelező és adós között, a gazdag és szegény között, az iparos és tőkegazdag állam és a gyarmat között. Hát, t. ház, senkisem hitte, hogy ilyen körülmények között, ilyen viszonyok között ez a harcz ne csúfos békekötéssel végződjék. De nézzük, t. ház, milyen fegyverekkel talán? Vájjon azon fegyverekkel szemben, melyekkel Ausztria rendelkezik, képesek voltunk mi ugyanazon fegyvereket szembe állítani? Nem! ÉlŐBZÖr is Ausztriában elkezdtek Magyarországnak nagy haladásáról beszélni; a hírlapok, az egyes testületekben való felszólalások mind arról beszéltek, hogy Magyarországon mily nagy a haladás, de az alatt szították a társadalomnak Magyarország elleni gyűlöletét. 1897-ben nyilvánosan hirdették, hogy Magyarországon krach fog bekövetkezni, hirdették azért, mert terrorizálni akarták az osztrák piaczot, hogy a magyar papíroknak ott vevője ne legyen. A magyarfaló antiszemitákat, tisztán csak azért, hogy ellenünk kijátszszák, udvarképessé tették. Körlevelekben, gyülekezetekben igyekeztek minden embert felvilágosítani arról,hogy Magyarország értékeibe ne fektesse pénzét. Közbejött, t. ház, egy- egy helytartósági rendelet, a hol megtiltották még azt is, hogy a takarékpénztárnak betéteit magyar papírokba lehessen elhelyezni. És a mi a legnagyobb és a magyar kormány bűne különösen, az az, hogy 1891-ben egyszerűen behozták a járadékadót, mely ellentétben áll azon szövetséggel, melyet mi vám- és kereskedelmi szövetség nevén ismerünk; behozták csak azért, hogy a magyar papírokat az osztrák piaczróí egyszerűen el tudják távolítani. Mert azt gondolták, — és jól gondolták, — hogy ez egyik legalkalmasabb eszköz Magyarország megpuhítására. A recziproczitási klauzulát szépen nyitva tartották és nyitva tartják ma is, hogy azáltal megint hassanak elhatározásunkra, Lehetetlenné tették — azok, a kik a dolgokkal mélyebben foglalkoznak, igazat adnak nekem — azt, hogy zálogleveleinket — pedig ez az egyetlen forrás, hol a földbirtokos magának erőt szerelhetne, — az osztrák piaczon elhelyezni képesek legyünk. Pedig, fájdalom, viszonyaink olyanok, hogy azokkal tovább a külföldre nem is mehetünk. Igaz, hogy közbejött az európai kamatdrágúlás, de mindezeket együttvéve, ma azt állíthatjuk, — és czáíoljon meg engem akárki ebben az országban, — hogy Magyarországon a földbirtokos ma nem tud pénzhez jutni, és pénzintézeteink tőkéiket csak arra fordítják, hogy a visszaözönlő zálogleveleket beváltani képesek legyenek. Ilyen helyzetben ki csodálkoznék azon, hogy a quótabizottság, a t. kormány, és az hisiem, a t. többség is kapitulálni fog? De, t. ház, ezt én nem védelmui akarom felhozni, hanem támadási bázisnak, mert azoknak az államférfiaknak azt előre kellet volna látniok, nekik azt tudniok kellett, hogy mily fegyverekkel rendelkeznek ellenségeink, nekik tudniok kellett volna, hogy mivel tudjuk magunkat védeni. És ha önök három éven keresztül megengedték azt, hogy az osztrákok ezen az úton haladjanak, akkor önök abban bűnrészesek épúgy, mint azok, de mi azokat nem vonhatjuk felelőségre, önöket azonban felelőségre vonjuk Isten és ember előtt, mert önök e nemzet érdekeit elárulták. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Hiszen csak a vak nem látja, hogy tudta azt a kormánynak minden egyes tagja, ezt tudnia kell Magyarországon mindenkinek, de .nekik tetszett ez a dolog, mert ezen előzmények nélkül nem akadt volna oly bátor ember Magyarországon, a ki ilyen javaslattal ide állana a ház elé. Először megteremtették a hátteret, s a mikor előttük állott a helyzet a maga szomorúságában, és a mikor minden gondolkozó ember látta, hogy ennek a háborúnak a tovább folytatása Magyarország életerét fogja ketté vágni, akkor ide mertek jönni és merték mondani, hogy jobb a béke, mint ennek a harcznak a tovább folytatása. A nemzeti érdekek elárulása, a nemzeti önérzet lealacsonyítása az önök hatalmának alapja. (Zajos tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) Hiszen a kormány tagjainak látniok kellett volna ezt, de nem akarták látni, a kormány tagjainak tudniok kellett volna azt, hogy