Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-500
500. orsségo* ülés 1899. deczeinber 6>á«, szerdán. £-3 mint az osztrákoké, (Mozgás a seélsö baloldalon.) hogy a magyar érzelem, a magyar nyelv nem akadálya ott az érvényesülésnek, és álljon elő és mondja becsületszóra a t. miniszterelnök úr, hogy azokat az embereket úgy nevelik, hogy szeressék a magyart, védjék a magyar alkotmányt, midőn tankönyveik még ma is telve vannak óriási hazugságokkal, a melyek Magyarországot úgy tüntetik fel, mintha az törvényes hatósága ellen lépett volna fel akkor, a mikor jogait követelte. És különösen mit mond a t. miniszterelnök úr azzal a ténynyel szemben, hogy az osztrák quótabizottság elég bátor volt odadobni egy kitételt, mely következőleg hangzik: »A hadügyi kormányzat kérdésében is többizben tudta megvalósítani Magyarország kivánságát.« Vájjon a paritás ki van fejezve ebben? Hát önérzettel, becsülettel, tisztességgel lehet-e állítani egy országról, hogy a paritás megvan, mikor arczába dobják, hogy egy általa fizetett szervnél ki tudott vinni néha valamit, a mit követelt? Ily körülmények közt mindaddig, a mig a paritás niocs meg, az én felfogásom szerint ennek az országnak közös intézményeinek fentartásához a quótát még azoknak sem szabad megszavaznia, a kik a 67-es alapon állnak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Tóth János: írásban ismerte be Széll Kálmán, hogy nincs paritás! Lakatos Miklós: Megszokták, hogy a parancsnak engedelmeskedjenek! Komjáthy Béla: A számítás, t. képviselőház, helytelen alapon nyugodott már 1877-ben és 1887-ben ; de ma erre nem akarok visszatérni, hanem nézzük csak azt, hogy most mily számítás alapján igyekeznek Magyarországot anyagilag megterhelni. (Halljuk! Bálijuk! a szélső baloldalon.) Hogy a számítási alapnak elfogadható voltát legfényesebben bebizonyítsam, ezennel kötelezem magam itt, a képviselőház minden tagjának, (Halljuk ! Halljuk! a szélső baloldalon.) méltóztassék nekem feladatként megmondani azt, hogy a létező adatokból, ezen számítások alapján, mily perczentet hozzak ki; mert ez oly ingatag dolog, hogy itt minden ember tetszése szerinti perczentet. mutathat ki és mindegyiket épúgy lehet indokolni, ép annyi alapossággal, mint a mennyi alapossággal indokolják azt a nagy perczentet, mely Magyarország terheit oly óriási mérvben felemelni van hivatva. Ugyanegy adatok alapján kiszámítottak 42°/o-ot, 45°/o-ot. 28°/o-ot, 24°/o-ot, sőt a mint igen helyesen és hosszasan fejtegette Kossuth Ferencz t. barátom, még 12°/o-ot is. Fájdalom, az 1867 : XII. törvényczikk még mindig életbenjvan és azért azoknak, a kik ezt az alapot elfogadják és fentartanijgyekeznek, természetesen kötelességtik a törvény végrehajtásaképen a quótaarányról beszélni, de csak az esetben, ha lelkiismeretüket el tudják hallgattatni, és el merik mondani, hogy köztünk és Ausztria közt a paritás fennáll. Mi lett volna feladata a mai quótabizottságDak ? Szerintem, kötelessége lett volna a paritást kutatni és ha ezt nem találja, a quótát megtagadni. Mit tett a mi quótabizottságunk ? Három éven keresztül dolgozott és vergődött az igazság, a szolgálatkészség és a jóindulatú szándék közt. Merem állítani, hogy ha valaki Magyarország 67-iki erőviszonyait jól nem ismeri, ha soha Magyarország életének tanulmányozásához nem fogott, hanem csak azt a fáradságot veszi magának, hogy a legutóbbi quótabizottságnak munkálatát elolvassa, ez tökéletesen elégséges, hogy arra a meggyőződésre jöjjön, hogy a mostani törvényjavaslat Magyarország érdeke ellen van. A kik pedig a quótamunkálatokban részt vettek, elfeledkeztek Magyarország érdekéről és kizárólag egy »felettünk álló Erő« előtt hajoltak meg. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Bebizonyítom épen az ő munkálatukból, hogy a ki Magyaroszágon ma ellentétbe teszi magát azzal az ismert »jóindulatá szándék«-kal, eljátszsza a kegyet, a hatalmat, az nem lehet ura önlelkének, az csak szolga lehet. (Félkiáltások a szélső baloldalon: Szünetet kérünk!) Ha méltóztatnak beleegyezni, kérek öt perez szünetet. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést folytatjuk. (Zaj.) Csendet kérek, t. ház! (Halljuk! Halljuk!) Komjáthy Béla: T. képviselőház! Nagyon köszönöm azon kegyességét, hogy beszédem folytatására egy kis időt adni méltóztattak. Első részét beszédemnek azzal végeztem, hogy a quótabizottság, a mely ezen törvényjavaslatra az alapot megteremtette, véleményem és meggyőződésem szerint helytelen alapokból indult ki, és hogy véleményem szerint, a haza érdekeit, mint kötelessége lett volna, nem óvta meg. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon!) Beszédemnek eddigi részében inkább a múltat akartam feltárni arra nézve, hogy bebizonyíthassam azon tételnek igazságát és valódiságát, a melyet itt felállítottam, hogy Magyarországon még azoknak is, a kik az 1867-iki alapot elfogadják, helyesen csak a 1867-ben létező erők alapján lehetne az arányt kiszámítani. Önök ettől az alaptól eltértek, Három és fél esztendeig van ez a kérdés már szőnyegen. És most, t. képviselőház, ezen három évi harcz után itt van előttünk — engedjék meg a kitételt, de úgy van, — egy csúfos békekötés. Mi, t. képviselőház, a kik mindig az önállóság, a nemzet
