Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-500

500. országos ülés 1899. deezember 6-án, szerdán. + és a fogyasztási adók átutalási eljárásának a jellegét hasonlítjuk össze, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy 1896-ban olyan bizottság mondotta ki a quóta felemelésének méltánytalanságát, a mely bizottság a háznak legkiválóbb szaktekintélyeiből állott, a mely bizottságnak az elnöke maga a miniszterelnök volt. (Úgy van Ibalfelöl.) Azóta a viszonyok nem változtak, hacsak uem a papiroson, a forma szerint; azouban, ha beletekintünk az életbe, ha ráteszszük kezünket a nemzet üterére, azt fogjuk látni, hogy anyagi viszonyaink tényleg rosszabbodtak és ez beleveti árnyékát a jövőbe is. (Úgy van! a hal- és szélső baloldalon.) T. képviselőház! Ennélfogva a quóta felemelésében rejlő méltánytalanságot egy szaktekintélyek által támogatott, elvi alapon álló ténynek kell, hogy elismerjük, a mely előtt meg kell hajolnunk épen azon tiszteletnél fogva, a melylyel azon szaktekintélyek iránt viseltetünk, a kik ezt a tényt kimondották. (Ügy van! bal felől.) De ezzel szemben, a fogyasztási adók átutalásának eljárását az egész magyar közvélemény úgy tekinti, mint egy régi méltánytalanságnak a jóvátételét, (Úgy van! balfelől.) egy régi betegségnek az orvoslását, a melynek jelenségeit gyógyítani lehet ugyan, de a melynek hatását már csak azért sem lehet orvosolni, mert nem képes senki azokat a milliókat; visszaszerezni és azt az el maradt hasznot visszavarázsolni, a mely milliók s a mely haszon csak azért vesztek el a nemzet számára, mert azon kormányok közül, a kik ezt a hazát eddig boldogították, ez az első, a mely a fogyasztási adók átutalásának eljárásáról gondoskodik. (Úgy van! balfelöl.) Méltóztassanak meggondolni, minő veszedelmes preczedenst alkotnak a jövőre nézve, ha a nemzet vállaira csakis politikai opportunitásból raknak nagy terheket. (Úgy van! balfelől.) T. képviselőház! Én azt hiszem, hogy a nemzetet méltánytalanul megterhelni, csak azért, mert sikerűit azt egy évről-évre visszatérő nagyobb megkárosodástól megmenteni, és ezt, az alkotmányosság szempontjából védve, egyúttal az opportunitással és a ezélszerűséggel támogatni, nem egyéb, mint — bocsánatot kérek az erős kifejezésért, — politikai meggondolatlanság, (Élénk helyeslés bálfelöl.) a melyből sokan arra fognak következtetni, t. képviselőház, hogy önök a nemzet jóhiszeműségével visszaélnek (Élénk helyeslés balfelöl.) Opportunitásról beszélni, akkor, a mikor a nemzetnek anyagi érdekeiről, a mikor egy oly nemzetnek anyagi érdekeiről van szó, a melynek államháztartása csak nem régiben lett rendezve és a melynek anyagi viszonyai valóban nem rózsásak, különösen a jelenlegi helyzetet tekintve, (Úgy van! balfelöl.) az, t. képviselőház, az én véleményem szerint nem egyéb, mint a nemzet anyagi érdekeinek a legnagyobb mértékben való háttérbe szorítása (Úgy van! balfelől.) A gazdasági közösséggel kapcsolatos dualizmusnak erkölcsi értéke az én véleményem szerint abban rejlik, hogy a szövetségben levő egyik állam a másikat támogatni s annyiban, a mennyiben egyik a másikra utalva van, egymásnak anyagi érdekkörét kitölteni tartozik. Ha önök a gazdasági közösséget úgy magyarázzák, hogy azt mondják a nemzetnek: a mit egyik zsebed számára szerzel, azt a másik zsebedből kiadni tartozol, akkor nem csak hogy diszkreditálják magát a gazdasági kiegyezést, hanem egyúttal megingatják azt az alapot, a melynek rendületlenül kellene állania és a mely nem más, mint magának a dualizmusnak a gondolata. (Úgy van! balfelöl.) Azok, t. képviselőház, a kik a Lajtháu innen és a Lajthán túl a gazdasági közösséggel kapcsolatos dualizmusnak hivei, azok igenis ne riadjanak meg méltányos áldozatok hozatalától, de ezek a méltányos áldozatok legyenek egyúttal kölcsönösek is. (Úgy van! Tetszés balfelől.) Azok, kik azt akarják, hogy ezen viszonyok gyökerei tovább erősödjenek és fejlődjenek abban a földben, a melybe már 30 év óta beleélték magukat, mint ahogy én óhajtom azt: azok, mondom, gondoskodjanak egyúttal arról is, hogy a gyökerek a Lajtán innen és a Lajtán túl egyenlő ápolásban és gondozásban részesüljenek. (Élénk helyeslés a baloldalon) És azok, t. ház, a kik a két állam bármelyikében akár indokolatlan követelések által aránytalanul nagy előnyt akarnak szerezni a másik fél rovására, akár meggondolatlan engedékenység által a nemzet anyagi érdekeinek csak egy parányát is feláldozni készek a másik javára: azok, t. ház, — megengedem nem akarva és nem tudva — de tényleg mégis azt a közösséget, azt a közös jó viszonyt ássák alá és annak létét rövidítik meg, a melynek fentartását épen az 1867-es alapon álló pártoknak fentartani és erősíteni legszentebb kötelességök. Mi, t. ház, kik rendületlen hivei vagyunk a 67-es kiegyezésnek és féltékeny őrei mindazon jogoknak és biztosítékoknak, mindazon erkölcsi és anj^agi előnyöknek, melyeket az 1867 iki kiegyezés biztosított a nemzet számára, (Úgy van! balfelöl.) ez alkalommal is dokumentálni akarjuk azt, (Halljuk! Halljuk!) hogy a nemzet azon anyagi érdekeinek vagyunk istápolói, a melyek nem szenvedhetnek a dualizmusból kifolyólag és nem sorvasztathatnak a gazdasági közösség folytán, hanem a mely érdekek épen a közösség szempontjából gondozandók és ápolandók. (Helyeslés balfelől.) Igen rövid akartam lenni, t. ház, mert csak dióhéjba foglaltan akartam kifejteni elvi álláspontunkat, a mely azon sarkalatos meggyőződésünkön alapszik, hogy valamint a pragmatika szankczió és az 1867-es kiegyezés csak a nemb-