Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-499

u 499. országos ölés 1899. deczember 5-én, kedden. hol az egyes erővel elfojtott szocziális ingerültség alakjában nyilatkoznak. (Igazi Ügy van! a szélső baloldalon.) Pedig, t. képviselőház, fájdalom, mindezek tények, ismertek, igazak. Még a mai korban is csodálkozni lehet tehát annak az óriási felelősségnek semmibevevésén, a mely a t. túloldalnak eljárását jellemzi. Vagy talán a quóía felemelésének mentségéül és indokául szolgálhat az, hogy Magyarország ajándékot nem fogadhat el Ausztriától? (Derültség a szélső baloldalon.) Hiszen ezt hallottuk már. Igaz, t. ház, hogy Magyarország volt mindenkor az ajándékozó, államférfiainak hibája, sőt hííne miatt. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Mert kérdem, t. képviselőház, hogy megadatott-e egyáltalában a jog valakinek arra, hogy a nemzet vagyonával ajándékozást tehessen, hogy a nemzet vagyonával a gavallért játszhassa? Mi az tehát, a mi a nemzet vezető férfiait az ország vitális érdekeinek elejtésére kényszeríti? Semmi egyéb, mint a politikai kényszerűség, csakhogy ezt nem akarják, nem merik bevallani; a t. miniszterelnök iVr húzódozik, fázik ennek a bevallásától és méltán, mert erre nem lehet más felelete az országnak, minthogy el kell vetni azt az alapot, a mely politikailag ide kényszeríti az országot. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mert mit ér, t. képviselőház, az olyan alap, a mely folytonos zavart, bizonytalanságot okoz, és a melyet csak folytonos áldozattal, a nemzet erőinek folytonos gyengítésével lehet fentartani. Pedig, t. képviselőház, az igazság szerintem az, hogy a quótafölemelés politikai kényszerűség, mely viszont nem egyéb, mint az 1867: XII. törvényczikk által alkotott helyzet menthetetlen, Bzomorú, szégyenteljes következése. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És én, t. képviselőház, nagyon valószínűnek tartom és hajlandó vagyok igazat adni azoknak, a kik azt állítják, hogy a jimktim megvan, megvolt a quóta fölemelése és az osztrák delegáczió megválasztása közt. Magyarország fizeti meg a quóta fölemelésével azt az árt, a melyéit szomszédaink a bizonyos irányban szent és sérthetetlen kiegyezésnek egy kis időre kegyelmet adnak. Egy lejtőre jutottunk, t. képviselőház, a melyen megállnunk többé nem lehetséges ezea az alapon, mert ez az alap nem egyezik meg a nemzet ezeréves alkotmányával, (Ügy van! a Stélső baloldalon.) nem annak Szellemével, nem az ország önállóságával, szabadságával. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mert megalkotta a közös érdekű viszonyok helyett a közös ügyeket a kiegyezés, és főleg arra volt tekintettel, hogy mi szükséges az így megteremtett közös ügyek elintézéséhez, nem pedig arra, hogy mi szükséges a Demzet önállóságának biztosításához. Pedig az úgynevezett a közös ügyek elintézési módjának, a delegáczióknak megteremtésével, a közös minisztériumok felállításával mély sebet ejtett államiságunkon. Mert egy államnak igazi jellegét és biztonságát csak az adja meg, ha a hadügyet és a külügyet teljesen önálióan és függetlenül más államtól gyakorolja. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A mely nemzet a hadsereggel nem rendelkezik szabadon, annak a nemzetnek meg is van bénítva a szabadsága. (Igaz! (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez a kiegyezés pedig megszüntette ezen fontos államügyekre a nemzet önrendelkezési jogát, pusztán a befolyást Nagyva meg e helyett. A teljes personal uoiót megváltoztatta úgy, hogy már csak egy lépés választja azt el a reál uniótól. Szem elől tévesztette azt a nagyon is gyakorlati lehetőséget, hogy a hatalomnak lehetséges még az egy nemzetiségű államokban is — nem hogy minálunk — oly képviseletet összehozni, a mely a nemzeti önállóságnak ezen csekély, gyenge, szubtilis korlátait egyszerűen megdönteni képes. Elfelejtette azt Deák Ferencz, hogy a delegácziókban, a quótabizottságban, a kormányon nem Deák Ferenczek fognak ülni, (Tetszés a szélső baloldalon.) a kik nem is tudják megtartani, megvédelmezni azt a határvonalat, a melyet átlépve, nem hazájuk érdekeit képviselik többé, hanem a hatalomnak soha fel nem adott, csak a nagyhatalmai állás köpenyegébe bujtatott összbirodalmi törekvéseit szolgálják. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Szem elől tévesztette a kiegyezés azt, hogy az alkotmánynak támasza a nemzet ereje ; szem elől tévesztette a hatalmi egyensúlyt, a melynek megóvása nemzet és korona között a legnagyobb óvatosságot, államférfiúi igyekezetet és vigyázatot igényli, kettőzött mérvben oly országban, mint a miénk, a melynek uralkodója fejedelme egyúttal más államnak is, a mely államnak érdekei viszont a mi érdekeinkkel homlokegyenest ellenkeznek. (Igaz ! Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezen hatalmi egyensúlt, f. ház, főleg a hadügy és külügy kérdéseiben az alkotmányos ellenőrzés megszorításával, de a mint láttuk, éppen a quótaügynél is, tehát egy rendkívül fontos pénzügyi kérdésben, a nemzet hátrányára nagyon is lebillentették (Úgy van! a szélső bal~ oldalon.) Maga ezen utóbbi tény, hogy egy nemzet ezredéves alkotmányával szemben, a mely nemzetnél a felségjogok forrása egyedül a nemzettől ered, (Élénk helyeslés szélső a baloldalon.) mely nemzet alkotmányában tehát soha abszolutisztikus hatású döntés nem szerepelt, nem is szerepelhetett, az 1791 : XII törvényünk határozottan ki is zárja ezt, maga ez a quótánál törvénybe iktatott és már kétszer alkalmazásba is vett királyi döntés mutatja a kiegyezési mű rossza, ságát és tarthatatlanságát, (Ügy van! a sséls$