Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-499
499. országos ülés 1899. deezember 5-én, kedden. m baloldalon.) mert mutatja a magyar alkotmány lényegével teljesen össze nem férő voltát, melynek gyakorlati alkalmazása pedig beláthatatlan eredményeket szülhet. Szem elől tévesztette a kiegyezés a közgazdasági kérdéseknél azt a rendkívüli fontosságot, melyet a nemzetre, annak jövőjére gyakorol. Mer ez a nemzetnek vérkeringése, a melyet lekötni, szabadmozgásában gátolni nem volna szabad; nem lett volna tehát szabad még feltételes, tíz éves szövetséget sem stipulálni, nemhogy a közös érdekű bilincsek számát szaporítani egy oly állammal szemben, a mely e téren bennünk csak a gyarmatot, a kiszipolyozásra alkalmas egyedet tekintette mindig. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A kiegyezési mű ezen alaphibái, a nemzeti önállóság megcsorbítása, annak a realuniótól hajszálvékony választó vonala,amelynek védelme egy dűl az emberi gyarlóságra bizatott, a hatalmi egyensúly megzavarása és az anyagi lekötöttség nagyon hamar megboszúlta magát. Féltve a kiegyezést azon kiváló férfiak nagy számától, a kik nem voltak hajlandók hazájuk önállóságát és függetlenségét egy már csirájában a romlást magában foglaló veszélyes kísérlettől függővé tenni, de féltve a hatalmat is, a melyet a felsőbb kegy nagyon is édessé tett számokra, de a melyet csak úgy nyerhettek és tarthattak meg, hogyha a csakhamar jelentkező érdek és érzelmi összeütközéseknél egyedül Bécsre tekintenek : Magyarország kormányai nagyon is hamar lemondtak arról, hogy a kiegyezést alapnak tekintsék, a melyen megerősödve tovább haladhat az ország, a mint Deák gondolta. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Pedig 1875-ben Tisza Kálmán képviselő úr elvfeladását és kormányra lépését is tisztán ennek fejében, ennek reményében kisérte és támogatta a nemzet többsége, elfelejtve, hogy egy hibás alapon csak visszaesés lehetséges. A nemzet, t. ház, várt és remélt, de a hatalom ezt az időt nem töltötte tétlen. Az alkotmány védbástyáinak, a vármegyéknek eltorzításával, a választásoknak meghamisításával, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) és a korrupczióra alapított párturalmi redszer megteremtésével, (Igaz! Úgy van! a, szélső baloldalon.) a nemzetiségi mumus folytonos felhasználásával gyöngítette a nemzet erejét. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem szándékozom ezt, t. ház, részletesebben és bővebben leirni, (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) nem akarom bővebben kifejteni azt a irtózatos munkát, a melyet egy évvel ezelőtt teljes egészében, igaz mivoltában tártunk a nemzet elé. De a meggyengített nemzeti erő párosulva a kiegyezésben lefektetett megzavart hatalmi egyensúlylyal, és azzal a nagy nemzeti szerencsétlenséggel, hogy igazi nagy államférfiaink hiányzottak, a kiknek első és döntő szempont lett volna a megingathatatlan tiszta hazafiság. Ez idézte elő és alkotta meg a mai helyzetet, a melyben vagyunk. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Midőn számtalan, száz meg száz példa bizonyítja, hogy a nemzet érdeke soha számításba sem vétetik; ott van a boszniai okkupáczió, hogy a nemzetet folytonos vér és pénzáldozatokkal terhelik és kényszerítik. Holott, t. ház, az áldozathozatal akkor is kinos, hogyha az a nemzet elhatározása. {Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Pedig áldozatot a nemzettől csak nemzeti ezélok érdekében lehet kívánni, áldozattal a nemzet csak önmagának tartozik. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A kiegyezési mű alaphibái, s hogy mint említettem, t. ház, nem Deák Ferenczek intézték Magyarország sorsát, hanem hiperloyalis udvaronczok, okozták azt, hogy még magát a kiegyezési törvényt sem tudták teljes egészében végrehajtani. Ott van a közös hadsereg kérdése, t. ház. Hol van annak a kiegyezés szerinti kiegészítő része: a magyar hadsereg? Az nincs sehol! (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De nincsen egy árva magyar tiszti akadémiácska a közös hadsereg részére, sőt annak az egyszerű kivánalma, hogy a csendőrség nemzeti karbojttal láttassák el, képes kormányképtelenné tenni, De van e helyett, t. ház, egy idegen szellemben érző, idegen nyelven beszélő, saját igazságszolgáltatását gyakorló mindenható hatalom, a mely állam az államban, a mely nem esküszik az alkotmányra, nem tartja tiszteletben a nemzet zászlóját, a melynek szabad e nemzetet legszentebb érzelmeiben megsérteni, (Élénk lielyeslés a szélső baloldalon.) szabad a magyar embert börtönbe vetni és bilincsbe verni, mert a haza nyelvén mert egyetlenegy szót ott kiejteni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De hát mondjuk, t. ház, hogy akar kiejteni. De a magyar embernek csak van joga az állam nyelvén beszélni? Hiszen másutt, t. képviselőház, a megfigyelő osztályba vinnék azt, a ki ezért büntetni mer, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) a ki a haza nyelve ellesi ilyen merényletet merne elkövetni. És így az önök kiegyezése oda kényszeríti a nemzetet, hogy a magyar miniszterelnök a miniszterelnöki székből nem védheti meg a magyar nyelvet. Hát, t. ház, ' hol van a teljes paritás a külső képviseletben? Hol van a magyar udvartartás? Itt van az oka Magyarország annyagi romlásának, elmaradásának is. Sem az időnkénti vámszövetségi tárgyalásoknál, sem a külfölddel kötött kereskedelmi szerződéseknél, sem az időkénti quótatárgyalásoknál sohasem tudták Magyarország érdekeit megvédeni. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Soha! Soha!) Magyarországnak inferioritása, Ausztriától való függése folytonos áldozatokat követel, és mindig a politikai indok a rugó, melylyel nyomorúságunkat, károsodásunkat kénytelenek vagyunk tűrni. 5 ,
