Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-499

3g 499. országos ülés 1890. deczember 5-én, kedden. vánúlt, mindkét részről abban történt megállapodás, hogy az elvi vita mellőzésével tétessék kísérlet arányszám megállapítására.« ... Ha tehát, t. ház, a számítás elvi alapjára nézve nem történt megjegyzés, sőt áthidalhatatlan ellentét nyilvánult — kérdem, nem jogos kötelessége lett volna e a magyar quótabizottságnak, hogy megszüntesse a tárgyalást (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) és hazánk érdekeit ne tegye ki oly alkuban bekövetkezhető károsodásnak, a mely alkuban az erősebb dönt? Kötelessége lett volna a magyar quótabizottságnak, hogy a tárgyalást megszüntesse. De hogy ez nem volt szándéka, hogy ürügyet keresett a quótaemelés indokolására, azt világosan mutatja az, hogy daczára annak, hogy a bizottságok közt az egyenes és indirekt adókra nézve alap nem lett elfogadva, nem tárgyalták ez alapon, a quótabizottság a nemzetnek ma ezen az alapon igyekszik kimutatni a quóta emelésének jogosultságát. Még pedig, hogy ezt megtehesse, preparált alapon, hogy a nemzet rovására minél nagyobb quótaemelést tudjon kimutatni. Már 1898-ban Horánszky Nándor ezért Nagyta ott a magyar quótabizottságot, mert a bizottság oly adótételeket nem vont le Magyarország adóösszegéből, a melyeket az akkor imagyar kormány is levonandónak jelölt ki. Rakovszky István: A kereseti adót benNagyták. Thaly Ferencz S A bizottság ezeket figyelmen kivtíl Nagyta, és a mint a mostani jelentésében is mondja: az akkori osztrák bizottság némely kivánságainak figyelembevételével a magyar quótát 31997-re, vagy kikerítve 32°/o-ra helyesbíttette, tehát a magyar quótabizottság nem Magyarország érdekeit, hanem az osztrákok kivánságainak figyelembevételét tartja szem előtt. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De fokozza az emelést, vagy mint a bizottság mondja, helyesbítést, az 1886. és 1887-iki évek adózási összegének elNagyásával és az 1896—97iki évek bevonásával, mert így a nemzet rovására még nagyobb terhet tud kimutatni. De nem ez a kérdés, t. quótabizottság és t. kormány, hogyan készítettek önök maguknak alapot a maguk védelmére és a nemzet megtévesztésére, hanem az, hogy honnan vettek jogot arra, hogy midőn tárgyalási alap nem volt, ezen az alapon nem történt megegyezés, a bizottságok mégis tárgyaltak alap nélkül, még pedig Magyarország rovására. (Igás! Úgy van! szélső baloldalon.) És másodszor kérdem, t. ház, hogy mi az oka annak, hogy mikor az osztrákoka népesség alapján 38%-ot követeltek, hogy a magyar bizottság ezzel szemben nem követelte a magyar quóta leszállítását. Hiszen, t. ház, az 1896-iki quótabizottság jelentésében a két ország teherviselési képességének valódi arányát kitüntető számtalan adatra kivatkozik, melyek magyar részről 12%tól legfeljebb 30-%ig terjedhető quótát eredményeztek, határozottan világosan kimondja a quótabizottság azt, hogy Magyarországot még az 1872ben megállapított arány ma is jogtalanul terheli. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A magyar quótának a leszállítása, annak követelése lett volna tehát a quótabizottság kötelessége, ha Magyarország érdekét és igazságát meg akarta volna oltalmazni. Nem tette, viselje érte a felelősséget saját lelkiismerete és a nemzet előtt. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De, hogy jogos alap nélkül belemenjen a quóta felemelésébe, és ezen eljárását nem az igazi indokkal, hanem a saját maga által is bebizonyított és kimutatott igazságnak arczúlverésével igyekezzék lehetővé tenni, hogy így a nemzetet, ha lehet, megtéveszsze, ez már valóban szomorú dolog és lehetetlen, hogy meg ne ingassa a hitet e nemzet jövőjében, a melynek ilyenek a vezető férfiak (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Pedig teljesen czéltalan is ez a megtévesztési törekvés, meit a nemzetet az ő igazságában, hogy rá nézve teljesen igazságtalan a quóta felemelése, megingatni nem fogja tudni, mert a nemzet érzi és tudja azt, hogy Magyarország szegényedik, Ausztria pedig Magyarország rovására gazdagszik. Pedig quótafelemelés esetén épen ennek ellenkezőjét kellene bizonyítani, azt, hogy Magyarország 1887. óta jobban gazdagodott, mint Ausztria. Nem képtelenség, nem egy óriási hazugság-e ez ? Hiszen itt úgy szólván statisztikai adatokra sincs szükség, hiszen mindnyájan tudjuk, hogy Magyarország ma is legnagyobb részben mezőgazdasági állam, melyet épen a lefolyt évtizedben a legsúlyosabb válságok értek, és maga a t. miniszterelnök úr június 22-énmondott beszédében is elismerte, hogy Magyarország gazdaságilag bizonyos visszaesésben van, ágy, hogy fájdalom, már mezőgazdasági téren is túlhalad bennünket Ausztria, holott neki virágzó ipara is van, a mi nálunk épen az osztrák ipar nyomása miatt nem fejlődhetik. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nálunk tehát épen a súlyos veszteségeket szenvedett gazdákat éri legjobban az állami és egyéb adóknak imminens nagysága, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) melyet ma a t. kormány ürügyűl akart felhasználni arra, hogy még többet fizessünk. Azért, mert a magyar gazda jobban meg van terhelve, mint az osztrák, még több terhet akarnak a vállára rakni. Hát nem látja be a t. kormány ezen logikának nemcsak tarthatatlanságát, de immorális voltát is ? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hogy Magyarország az osztrák kapzsiságból és a nagyhatalmi állásból keletkezett pénzügyi szorulásból kivergődjön, kénytelen volt állampolgárainak teherviselési képességét a vég-