Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-499

3g 499. országos ülés 1890. deczember 5-én, kedden. vánúlt, mindkét részről abban történt megállapo­dás, hogy az elvi vita mellőzésével tétessék kí­sérlet arányszám megállapítására.« ... Ha tehát, t. ház, a számítás elvi alapjára nézve nem történt megjegyzés, sőt áthidalhatatlan ellentét nyilvánult — kérdem, nem jogos kötelessége lett volna e a magyar quótabizottságnak, hogy megszüntesse a tárgyalást (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) és hazánk érdekeit ne tegye ki oly alkuban bekövetkezhető károsodásnak, a mely alkuban az erősebb dönt? Kötelessége lett volna a magyar quótabizottságnak, hogy a tárgyalást megszüntesse. De hogy ez nem volt szándéka, hogy ürügyet keresett a quótaemelés indoko­lására, azt világosan mutatja az, hogy daczára annak, hogy a bizottságok közt az egyenes és indirekt adókra nézve alap nem lett elfogadva, nem tárgyalták ez alapon, a quótabizottság a nemzetnek ma ezen az alapon igyekszik kimu­tatni a quóta emelésének jogosultságát. Még pedig, hogy ezt megtehesse, preparált alapon, hogy a nemzet rovására minél nagyobb quótaemelést tudjon kimutatni. Már 1898-ban Horánszky Nán­dor ezért Nagyta ott a magyar quótabizottságot, mert a bizottság oly adótételeket nem vont le Magyarország adóösszegéből, a melyeket az akkor imagyar kormány is levonandónak jelölt ki. Rakovszky István: A kereseti adót ben­Nagyták. Thaly Ferencz S A bizottság ezeket figyel­men kivtíl Nagyta, és a mint a mostani jelentésé­ben is mondja: az akkori osztrák bizottság né­mely kivánságainak figyelembevételével a magyar quótát 31997-re, vagy kikerítve 32°/o-ra helyes­bíttette, tehát a magyar quótabizottság nem Magyarország érdekeit, hanem az osztrákok ki­vánságainak figyelembevételét tartja szem előtt. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De fokozza az emelést, vagy mint a bizott­ság mondja, helyesbítést, az 1886. és 1887-iki évek adózási összegének elNagyásával és az 1896—97­iki évek bevonásával, mert így a nemzet rovására még nagyobb terhet tud kimutatni. De nem ez a kérdés, t. quótabizottság és t. kormány, hogyan készítettek önök maguknak alapot a maguk védelmére és a nemzet megté­vesztésére, hanem az, hogy honnan vettek jogot arra, hogy midőn tárgyalási alap nem volt, ezen az alapon nem történt megegyezés, a bizottságok mégis tárgyaltak alap nélkül, még pedig Magyar­ország rovására. (Igás! Úgy van! szélső bal­oldalon.) És másodszor kérdem, t. ház, hogy mi az oka annak, hogy mikor az osztrákoka népesség alapján 38%-ot követeltek, hogy a magyar bi­zottság ezzel szemben nem követelte a magyar quóta leszállítását. Hiszen, t. ház, az 1896-iki quóta­bizottság jelentésében a két ország teherviselési képességének valódi arányát kitüntető számtalan adatra kivatkozik, melyek magyar részről 12%­tól legfeljebb 30-%ig terjedhető quótát eredmé­nyeztek, határozottan világosan kimondja a quóta­bizottság azt, hogy Magyarországot még az 1872­ben megállapított arány ma is jogtalanul terheli. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A magyar quótának a leszállítása, annak követelése lett volna tehát a quótabizottság kö­telessége, ha Magyarország érdekét és igazságát meg akarta volna oltalmazni. Nem tette, viselje érte a felelősséget saját lelkiismerete és a nemzet előtt. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De, hogy jogos alap nélkül belemenjen a quóta fel­emelésébe, és ezen eljárását nem az igazi indok­kal, hanem a saját maga által is bebizonyított és kimutatott igazságnak arczúlverésével igye­kezzék lehetővé tenni, hogy így a nemzetet, ha lehet, megtéveszsze, ez már valóban szomorú dolog és lehetetlen, hogy meg ne ingassa a hitet e nemzet jövőjében, a melynek ilyenek a vezető férfiak (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Pedig teljesen czéltalan is ez a megtévesztési törekvés, meit a nemzetet az ő igazságában, hogy rá nézve teljesen igazságtalan a quóta felemelése, megingatni nem fogja tudni, mert a nemzet érzi és tudja azt, hogy Magyarország szegényedik, Ausztria pedig Magyarország rovására gazdag­szik. Pedig quótafelemelés esetén épen ennek ellenkezőjét kellene bizonyítani, azt, hogy Ma­gyarország 1887. óta jobban gazdagodott, mint Ausztria. Nem képtelenség, nem egy óriási hazug­ság-e ez ? Hiszen itt úgy szólván statisztikai adatokra sincs szükség, hiszen mindnyájan tud­juk, hogy Magyarország ma is legnagyobb rész­ben mezőgazdasági állam, melyet épen a lefolyt évtizedben a legsúlyosabb válságok értek, és maga a t. miniszterelnök úr június 22-énmondott beszédében is elismerte, hogy Magyarország gaz­daságilag bizonyos visszaesésben van, ágy, hogy fájdalom, már mezőgazdasági téren is túlhalad bennünket Ausztria, holott neki virágzó ipara is van, a mi nálunk épen az osztrák ipar nyo­mása miatt nem fejlődhetik. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nálunk tehát épen a súlyos veszteségeket szenvedett gazdákat éri legjobban az állami és egyéb adóknak imminens nagysága, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) melyet ma a t. kormány ürügyűl akart felhasználni arra, hogy még többet fizessünk. Azért, mert a magyar gazda jobban meg van terhelve, mint az osztrák, még több terhet akarnak a vállára rakni. Hát nem látja be a t. kormány ezen logikának nem­csak tarthatatlanságát, de immorális voltát is ? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hogy Magyarország az osztrák kapzsiság­ból és a nagyhatalmi állásból keletkezett pénz­ügyi szorulásból kivergődjön, kénytelen volt állampolgárainak teherviselési képességét a vég-

Next

/
Thumbnails
Contents