Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-507
50?. országos ülés 1809. deczeínber ló-én, pénteken. 217 széről, Iiogy 35 százalékot igért oda Bánffy Dezső a másik félnek. Méltóztassék hát a kormánynak nyilatkozni — nyíltan felhivom erre a miniszterelnököt, — igaz-e, hogy Bánffy Dezső annyira hűtlen lett volna hazája és nemzete érdekeihez, hogy még az előző tárgyalások folyamán 35 százalék quótát odaígért az osztráknak? (Mozgás és zaj a szélső baloldalon.) Méltóztassék tiszta bort önieni a pohárba, hogy nyíltan tájékozhassuk az ország közvéleményét, mert annak a tudásához nemcsak önöknek, t. uraim, r de nekünk is jogunk van, hogy igaz-e az, hogy Bánffy Dezső 35 szá zalékos quótát igért az osztrákoknak? És ha csakugyan igaz volna, az mentség-e akár a nemzeti párton volt t. képviselőtársaimnak, akár a régi törzs-kormánypárti táborban ülő azon képviselőtársaimnak, a kik választóiknak nyilt igeretet tettek, hogy minden quótaemelést ellenezni fognak? Hát ezeket adott szavuk alól felmenti-e az, hogy előbb Bánffy Dezső 35 százalékot igért? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) En nem hiszem, t. képviselőház, hogy az mentség lenne, mert a politikai közéletnek is megvan a maga morálja és ennek a parancsait minden közéleti férfiú magára nézve levonni tartozik. Az se mentség, hogy nemcsak az egyik oldalon, hanem a másik oldalon is voltak számosan, a kik választóik előtt határozott és nyilt kijelentést tettek, hogy minden quótaemelést ellenezni fognak és most mélyen hallgatnak, hogy hangjukat a felemelt quóta megszavazására megkíméljék. Igazán, t. képviselőház, ba azt a fáradságot vennők magunknak, hogy utána néznénk, vájjon énnek a háznak kebeléből, a mely ház most a quóta sorsa fölött dönteni van hivatva, hányan voltak azok a bátor magyarok, a kik választóik elé nyilt mellel kiállottak és azt mondották: én, t. választóim, Magyarország qnótájának a felemelését meg fogom szavazni, mert a quótaemelés igazságos, milyen eredményre jutnánk? (Egy hang a középen: Azt a bolondok házába kellene csukni!) Hát én találkoztam olyanokkal a túlsó oldalon, a kik igenis megmondották választóiknak, hogy fel fogják emelni a quótát; sőt maga a t. miniszterelnök úr is tegnapelőtt nyíltan megmondotta itt, hogy Szent-Gotthardon választóinak nemcsak megmondotta, hanem számadatokkal is bebizonyította, hogy a magyar quótát fel kell emelni. Hát bocsánatot kérek, azért talán a bolondok házába nem zárhatjuk be Magyarország miniszterelnökét. Bizony, t. ház, ha a dolgoknak mélyét vizsgáljuk, azt találjuk, hogy olyan képviselője ennek a háznak tíz sem volt, — az ujjaimon meg tudnám őket számlálni, — a ki igenis nyíltan megmondotta volna, hogy a viszonyok oda fejlődtek, vagy ő a politikai helyzetet úgy ítéli meg, hogy a magyar quótát felemelni szükséges. KÉPVH.NáPLÓ. 1896—1901. XXV. KÖTET. Rosenberg Gyula: Annyi lett volna, mint az osztrákoknak fegyvert adni! Endrey Gyula: Hisz az osztrákoknak úgy is önök adták a fegyvert és az osztrákok el is pakolták vele önöket. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Itt van az eredménye, a melyet megsiratni fog a nemzet. Ha azt vizsgáljuk, t. ház, hogy a képviselőválasztás előtt miként állott ez a kérdés az ország közvéleménye előtt és miként áll most. lehetetlen, hogy ne osz c zam Justh Gyula t. képviselőtársamnak azt a nézetét, hogy ezt a képviselőházat ennek a kérdésnek eldöntésére a népképviseleti elvnek alapján illetékesnek tekinteni nem lehet. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Épén azért e tárgyban lesz még alkalmunk erről az oldalról határozati javaslatot nyújtani be, hogy ennek a képviselőháznak, a mely ennek a kérdésnek eldöntésére nem jogosult, mert tagjai a választóközönséggel szemben másra kötelezték magukat, mint a quótának három százalékkal való felemelésére, (Igaz! Úgy van 1 a szélső baloldalon.) ennek a képviselőháznak a feloszlatása iránt a szükséges és kellő előterjesztések megtételének. T. ház! Nagyon természetes dolog, hogy én és elvbarátaim elvi álláspontunkhoz és meggyőződésünkhöz hiven akkor is a legerősebben támadtuk volna ezt a törvényjavaslatot, ha nem 3 százalékos quótaemelés lenne annak a szomorú végeredménye, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) hanem maradt volna a régi quótaszám, mert legyen a quóta kicsiny vagy nagy, az Magyarországra nézve egyaránt sérelmes és igazságtalan, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert sérti a magyar nemzetnek önállóságát és függetlenségét, (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert a quóta és vele együtt a hangoztatott dualizmusra alapított közös intézmények nem egyebek, mint a régi birodalmi egységnek a fentartására irányuló kísérletek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Igen szépen megmondta ezt, igen tisztelt képviselőház, Kossuth Lajos 1885. november 5-én, a hódmezővásárhelyiekhez intézett egyik levelében, a melyben nemcsak a közös ügyekre vonatkozólag, hanem általában Ausztria és Magyarországnak mai helyzetére is mintegy prófétaszeríí ihletéssel kimondott nyilatkozatokat találunk. Csak eo;v rövid részt szándékozom ebből a levélből felolvasni, (Halljuk! Halljuk!) a mely méltó mindenesetre arra, hogy a t. ház figyelemmel meghallgassa. (Halljuk! Halljuk! Olvassa) : »Az 1848-iki törvények annak a rögeszmének estek áldozatul, hogy »a birodalom egységének és nagyhatalmi állásának tekintete előtt minden másnak háttérbe kell vonulni.« Nem épen erkölcsös doktrína, de persze a politika italát az 98
