Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-507
50. országos ülés 1899. deczember 15-én, pénteken. 215 czélzata az, (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) hogy Magyarországot egy igaztalanul felemelt quóta alakjában Ausztria teherhordozójává tegye, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon-) és akkor, a mikor azt látjuk, hogy a hazánk érdekeit oly mélyen sértő ezen törvényjavaslatot oly képviselőtársaink is támogatják, még pedig igen nagy számmal, a kiket a képviselő választások előtt adott programmjuk és így a választóknak adott kötelező Ígéretük épen arra kötelezne, hogy minden quótaemel esnek teljes erővel ellentálljanak, akkor nekem akaratlanul is Simonyi Ernő szava jut eszembe. Simonyi Ernő azon szava a melyet ugyanezen padokon Í875. márez, havában mondott el, mikor Tisza Kálmán azt a hires jobbra való fordulását megcselekedte. » Vigyázzunk,— úgymond,— hogy hazánkat egy még a pénzügyi kalamitásnál is nagyobb baj ne érje, tudniilik a politikai erkölcsiségnek elvesztése.« Mert hogy hangzott, igen tisztelt ház, a nemzeti pártnak a képviselőválasztás előtt az ország közönségéhez intézett választási kiáltványa? Ez igy szól (olvassa) : »A quótafelemelést követelő osztrák kormánynyaí szemben a magyar quótabizottság álláspontjával, hogy a régi quóta maradjon meg, ez a kormány nem azonosította matrát; e tekintetben hozzá intézett kérdéseink elől semmit mondó álltalánosságokkal bujt ki, és nem érdemesítette a nemzetet arra, hogy őt a választások előtt ez életkérdésre nézve saját szándékairól felvilágosítsa. Ily eljárás feljogosít minket arra, hogy ez a kormány a magyar quótának felemelésébe bele fog egyezni. A quótának felemelésébe nem egyezhetik a nemzeti párt, mert Ausztriának ilyetén követelése törvénytelen, alaptalan és igazságtalan, és mert Magyarország komoly pénzügyi helyzete terheinek szaporítására és adóinak felemelésére nem képes. Feleljen tehát párt: akarja-e a quóta felemelését? És mily állást foglal el a quóta felemeléssel szemben a nemzeti párt most? Pedig gróf Apponyi Albert, a nemzeti párt egykori vezére is 1896. október 11-én Jászberényben választói előtt, midőn programmbeszédét mondta, a fogyasztási adók átutalásáról és a quótáról igy nyilatkozott : (olvassa.) »Ezzel megszüntettünk egy botrányt, de kapcsolatba hozták vele a quótafe]emelését. Ugy állította oda az osztrák kormány a kérdést, hogy a magyarnak azt, a mi Isten és ember előtt az övé, a magyar ember fogyasztásának az adóságát csak akkor adja vissza, ha ^i-szont Magyarország beleegyezik közösügyi quótájának felemelésébe, szóval, hogy azt, a mi igazság szerint az övé, ugyanannyival, talán még többel ismét megvásárolja. S biztos, hogy a kormány fel akarja emeltetni a quótát. Megkérdezték tőle, mondja meg, valljon szint, ragaszkodik-e a jelen quótához? A kormány nem felelt, hanem bujkált s nem mondja meg szándékát az ország választóközönségének. A mai kormányunk homályba tartja a választókat, a zavarosba akar halászni. Lehetővé teszi, hogy hívei kormánypárti programmal a quóta felemelése ellen tiltakozzanak és lehetővé teszi azt, hogy feltételezzenek róla olyant, a mit beváltani nem hajlandó, a minek be nem váltása már ma is el van határozva. A ki így jár el, az feljogosít arra, hogy a legrosszabbat fogjuk fel róla, hogy a magyar quóta felemelése elhatározott tény, és hogy azt a jövő országgyűléssel meg akarja szavaztatni. Ezért kellett az országgyűlést felosztatni, mert még ezen az országgyűlésen sem akadt volna többség, mely a quóta felemelését megszavazta volna.« Kos hát, t. ház, a jelen kormánynak szán deka már nyilvános. A jelen kormány nem gombolkozik be, hogy mi lesz a quótával, a jelen kormány nyíltan megmondja, milyen óriási terhet akarnak igazságtalanul a nemzet vállaira rakni a quóta felemelésében. Hol van tehát a nemzeti párt és hol vannak azok, kik fennen hangoztatták, hogy minden quótaemelés törvénytelen és igazságtalan, s hogy az ellen kötelességük küzdeni? Hogyan lehetséges az, hogy az államférfiúi elnevezésre méltán igényt tartható olyan politikus, mint gróf Apponyi Albert s az ő politikai barátai, kik ellenfeleik részéről is tisztelt politikai múltnak örvendenek, és kiket a nemzeti kisebb vívmányokért és az 1867 : XII. törvényczikkben lefektetett közjogi elveknek becsületes megtartásáért folytatott küzdelmükért minden elfogulatlan ember rokonszenve kisér: hogy lehet, mondom, hogy e férfiak nyíltan hirdetett véleményüket megváltoztassák s arra, a mire előbb azt mondták, hogy a hazára veszélyes és káros, most azt mondhassák, hogy a hazára üdvös és kívánatos? Hisz nemcsak 1896-ban, hanem 1897-ben is, sőt még ez év elején is azt hirdették önök, hogy a quótaemelés alaptalan, törvénytelen és igazságtalan? Hát mily bűvös erő képesítette ez országot arra, mily véletlen fokozta gazd isági erejét, hogy a mire ez év elején nem volt képes, most arra egyszerre képessé lett? (Tetszés a szélső baloldalon.) Keresem az okot, és nem találom. Tán csak nem az változtatta meg ily gyorsan Magyarország és Ausztria erőviszonyait, hogy időközben nálunk egy kedvező szél fuvallatára a jog, törvény és igazság napja sütött ki? Elhiszem, hogy a jog, törvény és igazság egy állam kormányzásában bizonyos mérvben képes a nemzet erőit fokozni, de el nem bírom képzelni, hogy ily rövid idő alatt oly óriási változást idézhessen elő egy nemzet közgazdasági életében, hogy alig pár hó alatt