Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-506

506. országos ülés 1899. deozember 14-én, csütörtökön. 207 jó, hanem abban látom, hogy a mi 32 év előtt is rossznak találtatolt, hogy az ugyanazon alapon álló, egymást felváltó kormányok és a kormányok élén álló férfiaknak egész sorozata, a kik mindenkor kitartottak a mellett, ndn érezték indíttatva magákat arra, hogy erre a korrekturát megkeressék. Visszamenve 1867-ig, megállapíthatjuk, hogy államférfiaiak 1867-ben is hibásnak és rossznak tartották ezt az alapot és csak odáig tudták felvinni a korrekturát, nem a magyarok, hanem az osztrákok, hogy az akkor mutatkozott számbeli eredmény helyett politikai eredmény alakjában 30 százalékos quótát állapíthassunk meg. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az igen tisztelt miniszterelnök úr hivatkozott Grhiczy Kálmán nyilatkozatára és azt akarja ezzel kimutatni, hogy ő is helyesnek tartotta az egyenes és közvetlen adó kulcsát. Miért nem hivatkozik a t. miniszterelnök úr a többi nyilatkozatokra is? Miért nem hivatkozik azokra a nyilatkozatokra, melyeket a németek tettek és a melyek mindig így kezdődnek : »es ist uns gelungen«, és a melyek azt mondják, hogy nekik sikerült azt elérni, a mi egy százalék rektiíikáeziót képez és ugyanakkor azt mondják, hogy a magyaroknak eszükbe sem jutott ezt vagy amazt követelni és el sem érhették. Ezekre ezúttal, az idő rövidsége miatt, nem reflektálok, t. ház. De azt mondják, hogy azt a rossz kulcsot, melynél jobb nem állt rendelkezésre, igenis el lehetett és ha már közös ügyeket teremtettek, talán el kellett fogadni azoknak, a kik anuak idején a helyzetet a gyengék szemeivel tekintve, —- a mint Komjáthy Béla t. képviselőtársam igen helyesen jegyezte meg, -— gyengeségből elfogadtak egy oly alapot, a melyre rá akarták vezetni a nemzetet, el kellett fogadoiok ezen számítási eredményt is, mert az, eaeteris paribus, legjobbnak látszott. Ez az a kulcs, melyet 1867-ben gyengeségük tudatában és az alkotmány visszaállításának óhajától áthatva, a nemzet akkori vezetői a viszonyok nyomasztó súlya alatt elfogadtak, s melyet azóta az egy nyomon haladó quóta-bizottságok mindig fentartottak. Én azt találom, hogy 67-ben volt ez épen a legigazságosabb, mert az 1867 iki megegyezésnek az alapját tényleg oly számítási eredmény képezte, a mely egyenlően kezelt kegyetlen adórendszernek a következményeit mutatta fel. Ott tehát az erőkifejtés meglehetősen egyformán volt megbírálható, viszonyítva az adózási eredményekhez. De a kontinuitást fentartani bűn volt, mert már 1877-ben az akkori quóta-bizottság és azóta egyik a másik után, azzal kezdte a tárgyalásokat és -azt deklarálta, hogy ez az alap helytelen. Hát, t. képviselőház, van-e iminensebb kötelesség, mint egy helytelen, alkalmatlan kulcsosai szemben egy helyes kulcsnak a keresése? Ha én, t. ház, megbízást kapok, hogy bizonyos irányban valamit keresztűlvigyek, oly alapon, a melyet nem tartok alkalmasnak, akkor azt mondom, hogy ebből kiindulni nem tudok, ilyen alapon a megbízás teljesítését nem vállalom, mert ezen az alapon az igazságos, a kívánt eredmény eléréséhez, megbízómat eljuttatni képes nem vagyok. És e helyett mit látunk, t. képviselőház? Azt látjuk, a mit 1867-ben a megalkuvásnál láttunk. Az 1867-iki feliratokban és az azutániakban egymásután kimutatták akkori nagyjaink, hogy Magyarország önállósága és függetlensége minden kétségen kivül áll, hogy ahhoz szó nem fér, hogy Magyarországnak Ausztriával közös ügyei nem lehetnek, hogy Magyarországot Bécsbői adminisztrálni nem lehet. Magyarország semmiféle közös hadseregnek és más közös intézménynek fentartására nem kötelezhető, és mikor ezt fényesen kimutatták, akkor megkötötték a kiegyezést. (Derültség. Ügy van! a szélső baloldalon.) Épen úgy járt el a quótabizottságok egész sorozata és a mostani is. A lehető legnagyobb részletességgel kimutatta, hogy nincsen jogosultsága a quóta bármily kis százalékkal való felemelésének, és mikor ezt alaposan kimutatta, akkor felemelte a quótát 3 perczenttel. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha kerestek volna adatokat arra nézve, hogy mily alapon kell jobban megközelíteni az igazságot, az adatok egész serege állott volna rendelkezésükre. Nem akarok bővebben foglalkozni azokkal az adatokkal, (Halljak! Halljuk! a szélső baloldalon.) melyekkel az idevágó szakmunkák legutóbb a közvéleményt megösmertették Magyarország vagyoni helyzetével, Ausztriához viszonyítva. De legyen szabad, tekintettel arra, hogy ebben a kérdésben határozati javaslat is van benyújtva, rámutatni arra, a mit a pénzügyi bizottságban kértem. (Halljuk! Halljuk!) A t. miniszterelnök úr jónak látta tegnap úgy sommásan megjegyezni, hogy körülbelül 30 pontbán kértek tőle adatokat, és elegendőnek tartotta kijelenteni, hogy ezeket ő nem hajlandó vagy nem képes előterjeszteni. Igaz, a t. minisz terelnök úr álláspontja az, hogy a quótabizottság javaslata lévén tárgyalás alatt, csak azon adatokat lehet figyelembe venni, a melyek alapján a quótabizottság számolt. Én azonban máskép fogom fel a dolgot. Én azt mondom: nemcsak a felelősség nélküli quótabizottság javaslata fekszik előttünk, hanem előttünk fekszik a kormány állásfoglalása is, a mely arra vezet, hogy a nemzet terhei tetemesen megnagyobbíttassanak. A kormány pedig felelős, és felelősége szempontjából egyáltalában nem zárkózhatik el azon kötelezettség teljesítése elől, hogy a nemzet képviselőinek, kivánatukhoz képest, olyan adatokat szolgáltasson, melyeknek megszerzése abszolúte nem lehetetlen és a melyeknek megszerzéséről