Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-506

208 SOS. országos fllca 1899. deczember 14-én, csiitSrtSfcÖn. már évek hosszú sora óta gondoskodni elég mód és alkalom volt. Már 1896-ban például nem kisebb ember, mint Matlekovics Sándor, kit én igenis szaktudósnak és tekintélynek ismerek el ezen a téren, kijelentette maga is, hogy nem lehet he­lyesen elindulni magából az egyenes és közve­tett adók bruttó bevételei alapján megállapított számadásból, hanem igenis más adatokat kell keresni. Mi is, nem kötődésből, hanem egye­nesen meggyőződésünk irányzása végett és azért, hogy alkalmat szerezzünk arra, hogy a nemzet is meggyőződhessék, vájjon csakugyan van-e valami jogos alapja a quótafelemelésnek, kértünk igenis számos adatokat. Hát lehet, kon­ezedálom, voltak olyan adatok, melyekre vonat­kozólag a t. miniszterelnök úr talán joggal mondhatta azt, hogy ezek inkább a tudomány elvont terén mozgó dolgok, melyeket még a gyakorlati téren applikálni senkinek sem sikerült. De határozottan merem állítani, és állításomat a t. ház bírálata alá bocsátom, hogy az általunk kért adatok között nagyon sok volt olyan, a melyeket az egyenes és közvetett adók bruttó bevételeinek számításbavétele körül igen nagy befolyású, ténj ezőknek kellett tekinteni és a melyeket beszolgáltatni a kormánynak igenis módjában lenne, ha arra hajlandó volni, mit meg is tenne, ha jogosulatlan álláspontját nem féltené. (Úgy van! Úgy van ! a szélső balolda­lon.) Látszik ez abból is, hogy bizonyos kérdé seket, melyekre a kormánytól pontos adatokat kértünk, a t. miniszterelnök úr tegnapi felszó­lalásában imitt-amott érintett, tehát ezen adatok­nak létezniük is kell. Röviden leszek bátor rekapitulálni, mivel csak a saját kívánságaimról akarok beszélni, hogy mit kértem én olyan lehetetlent? (Halljuk! Halljuk!) Az én em'ékezetem szerint semmi lehe­tetlent nem kértünk, hanem kértük azt, hogy ha az egyenes és a közvetett adók bruttó-bevéte­leit elénk tárták és ezeknek segítségével álla­pították meg a quófakulcsot, terjeszszék elő, mu­tassák meg az érem másik oldalát. Ennek az éremnek a másik oldala csak az lehet, hogy az egyenes és közvetett adók nagy része miből ered és hova fordíttatik, és miképen állanak az erő­mérők köztünk és Ausztria közt. Ilyen erőmérőt kértünk például abban az adatban, a mely az átutalásból eredt. Ezt az adatot meg is kaptuk. Az igen tisztelt pénzügyminiszter úr elénk ter­jesztette azon adatokat, a melyek az ő számítása szerint az átutalásból remélhető eredményeket tüntetik fel és én most nem akarom azt a kontro­verziát eldönteti, a mely a számításnak helyes­sége vagy helytelensége tekintetében közte és Polónyi Géza t. képviselőtársam közt fölmerüli, hanem igenis kérem a t. miniszterelnök urat, hogy legyen szíves a kontroverziát ebben a tekin­tetben eldönteni azzal a közbenjáró úrral, a ki a miniszterelnök úr tegnapi beszéde szerint a quótatárgyalások újabb fölvétele tárgyában vele oly bizalmasan érintkezett. Ez dr. Menger, a ki azt állítja, már most nem tudom, hogy melyik adat lesz hiteles, hogy (olvassa): »Diese Quote wird nnn nicht mit Unrecht in Verbindung mit dem Ueberweisungsverfahren ge­bracht. Das Prinzip des UeberweisungsverfahrenS, dass derjenige Staat die Konsumsteuern erhält, von dessen Bewohnern und Steuerirägern die be­treffenden Artikel konsumirt werden, wird Nie­mand ungerecht finden. Die Frage ist nur, wie gross ist der Vortheil, den wir von der Erhö­hung der Quote habén und wie gross der Nach­theil in Folge des Ueberweisungsverfahrens? Eine Zusammenstelíung der Resultate des Ueber­weisungsverfahrens seit 8 Jahren, ergibt in 7 Jahren ein Aktívum für Oesterreich, in einem Jahre ein solches für Ungarn. Der Durchschnitt dieser 8 Jahre ergibt 1,444.000 fl. zu Grunsten Oesterreichs. Die 3°/o bei der Quote repräsen­tiren, auch wenn man nimmt, was wir wünschen und hoffen, so weit die Sicherbeit des Staates es gestattet, dass unsere Heeresauslagen sich nicht vergrössern, etwas über 3,300.000 fl. Demgemäss verbleibt für Oesterreich, wenn man den Durchschnitt von 8 Jahren nimmt, nicht einen solchen von 3 Jahren, denn derartige Dinge können nur nach längeren Zeiträumen be­urtheilt werden, ein Nutzen von etwa 2 Milíio­nen Ghilden jährlich. Ist es nuu nicht besser, einen Nutzen von 2 Millionen zu nehmen, als durschnittlich 2 Millionen weniger zu erhalten und dabei der G-efahr ausgesetzt zu sein, dass das ganze Ueberweisungsverfahren in Raueh aufgeht, wie dies ja sehr leicht möglich ist?« (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ki mondta ezt?) Menger mondta ezt, tegnap. Én ezt a kér­dést azért vetettem fel, mert ebben az egy kér­désben kaptunk a t. kormánytól választ, más kérdésben adatokat előterjeszteni vonakodik, azt határozottan megtagadta a bizottságban is és megtagadja most is Én most csak egy-két adat­ról akarok beszélni, mert a tanácskozásra kitűzött időn túl, a t. ház figyelmével és szíves türelmével nem akarok visszaélni. (Halljuk! Halljuk!) Jogunk volt-e kérdezni, hogy rendelkezésére álla­nak-e a kormánynak azon adatok, a melyekkei a bizottságot felvilágosíthatná, hogy a hadügyi költségvetés és álatlában a közösügyi kiadások czímén az utolsó évtizedek alatt elköltött mil­liárdnyi összegből, mennyit költöttek el és meny­nyit rnházztak be Magyarországon, mennyit Ausztriában? Jogunk volt-e ezt kérdezni? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Össze függ-e ez a kérdés a quótával ? Horánszky NÁndor: Nemi

Next

/
Thumbnails
Contents