Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-506
206 5ÖG. országos ülés 1899. deczember 14-én, csütörtökön. kovácsolni nem szabad. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Az ezen alapra való visszatérés mellett történt az, hogy a bizottság egy albizottságotküldött ki, melynek munkálatainál Komjáthy Béla t. barátomnak egy tréfás megjegyzése jutott eszembe, mikor ő egy bizottság kiküldésénél azt mondta, ltogy egy »gondolkodó bizottságot* küldtek ki. Itt kiküldtek egy bizottságot, mikor kész számadásuk volt, hogy az a bizottság számoljon. Hát számolt. És erre a számításra történik hivatkozás annak az igazolása végett, hogy a saját számításunk szerint is 33'084°/o jött volna ki, ha az 1896 —97-iki eredményeket hozzá veszszük. Én megnéztem a számítást és íizt találtam, hogy ez a számítás nem mutat 33"3, illetőleg 33'8°/o quótaarányt, hanem 31"99°/o arányt. És pedig azért,— anticzipálom a választ, — mert a preezipuumot ez a bizottság már akkor nem akarta bevenni; ez a bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy: de strigis quae non sünt, nulla fiat mentio, törölték a számításukból a preezipuumot és ennélfogva csak a tiszta quótát számították. Méltóztassék megnézni, hogy az elibénk terjesztett irományok összes mellékletei közt csak ez az egy melléklet olyan, a melyben a quótakulcs preczipuum nélkül van kiszámítva. És erre a kiszámításra hivatkozik a miniszterelnök úr, annak igazolása végett, hogy ez a kiszámítás 31-3, illetőleg az 1896. és 1897. évi korrektúrákkal 33"8°/o ot tüntetett volna fel, holott abban a kulcsban ilyesmi nincs. Ez az a kulcs, ez az a kiszámítás, a mely miatt, ha jól tudom, Horánszky Nándor t képviselőtársam a hetes albizottságból kilépett. Van még a quótabizottság történetében az, a nevezetes momentum is, hogy a preczipuum kérdésével foglalkozva, abszolúte nem fejtett ki olyan erélyt, a milyen erélyt ki kell fejteni akkor, mikor jogtalan követelésekkel áll szemben egy nemzet, a mikor közjogának védelméről vau szó. (Igaz! Ügy van! a szélsd baloldalon.) Mondhatom, őszinte sajnálattal láttam a miniszterelnök úr tegnapi nyilatkozatából is azt, hogy míg egy részről hirdetik az egész világnak, hogy a békés együttélésnek kapcsolata még nagy vagyoni és emberéleti áldozatok árán is mindenképen fentartandó, addig saját tényükben és működésükben lépten-nyomon tárják elénk azon tüneteket, a melylyel azt mutatják, hogy Ausztriával szemben érdekeink megvédésénél egy hajszálnyival sem vagyunk kellemesebb helyzetben, mintha akár az orosztól, akár a tatártól kellene várnunk jogaink elismerését. (Igaz ! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Hát micsoda államkapcsolatot vagy államszövetkezetet akarnak az urak feltüntetni Európa előtt abban, hogy területi integritásunkat pénzért kell megváltanunk, hogy adózási viszonyaink önálló rendezését, jogosultságunkat, melyet soha senki eddig kétségbe nem vont, drága pénzen kell megvásárolnunk, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) az osztrákok alkotmányát a mi pénzünkön kellett megszerezni és az osztrákok czivódása közben ez alkotmányt a veszélyből a mi pénzünkön kell megmenteni?! (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát én azt kérdem, mire alkalmasak ezen tünetek, a melyeket a t. túloldal és tegnapi beszédében a t miniszterelnök úr úgy tüntet fel, hogy a preczipuum megváltását valami ellenértékkel ki kellett egyenlíteni; hogy nem lehetett kívánni, hogy az osztrákok a preezipuumról ingyen lemondjanak, mert hisz ez törvényben gyökerező joguk volt ? Hát ha egy törvényhozási aktusunkban botlást követtünk el, ha egy kötelékbe tartozónak kívánják tekinteni ezt a két államot, a melyek mindegyikét én külön-külön függetlennek tartom, akkor ezt a botlást pénzzel, nem pedig egy törvénynek egyszerit revíziójával kell kiigazítani ? (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Ellenséges hatalmakkal szemben igenis lehetséges, hogy előfordul az a helyzet, hogy ha nem karddal, hát pénzen kell visszaszerezni az elveszett területet; de hogy mi Ausztriától pénzért váltsuk vissza akár Horvátországra, akár a preczipuum által érdekelt határőrvidékre vonatkozó, akár az átutalási eljárásból ránk származó jogainkat, azt én a magyar közjog szempontjából sem elfogadhatónak, sem megengedhetőnek nem tartom. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Nagyon fontos szerepet játszik a quótakulcs, a melyre nagyon sokan és tegnap a miniszterelnöki székből maga a miniszterelnök úr is azt jelentette ki, hogy megbízható kulcsot arra vonatkozólag, minő az adózási képessége két külön államnak, találni nem lehet, és ennélfogva el kellett fogadni a relatíve legjobbat, mely mellett még a folytonosság is tanúskodik. Én nem tartom bizonyítéknak azt, hogy valami azért, mert régen fennáll, jó, és hogy erre eklatánsabb példát ne hozzak fel, hivatkozom arra, hogy ez a kormányzati rendszer, a mely az 1867: XII. törvényezikk alapján alakúit úgynevezett szabadelvű párt kezében Magyarországot idáig eljuttatta, szintén elég hosszú történeti múltra hivatkozhatik, de bizony nem jó. Állítható ezzel szemben, hogy egy más, bizonytalan rossz, szembeállítva ezzel a rosszal, talán még nagyobb veszedelmeket rejt. (Egy hang a baloldalon: Ok is támogatták! Ott van az egyházpolitika!) Most nem az egyházpolitika van napirenden, Nagyjuk tehát egy kissé nyugodni, mert én nyugodni Nagyom mindig. A t. képviselőház megengedi nekem, hogy egy kis visszapillantással azt mondjam, hogy én az Összefüggést nemcsak abban látom, hogy a mi 32 éven át jó volt önök szeriut, az most is
