Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-506

50<>. országos ülés 1899. deczember 14-én, csütörtökön. 203 Széll Kálmán miniszterelnök: Komjáthy Bélának feleltem a politikai erkölcs tekintetében. Barta Ödön: Ha Komjáthy Bélának fe­lelve mondotta is a t. miniszterelnök úr, én a szerző­séget magamra veszem, mert a szavahihetőség eljátszásának vádját én emeltem, állok érte, be is tudom bizonyítani. Méltóztassék utána nézni, hány helyen hangoztatják most is, hogy ime, a magyarok le akartak a minket jogosan illető járulékból valamit törni, de mi nem engedtük. Ha nagyon kíváncsi a t. miniszterelnök úr, a legfrissebb helyen, dr. Menger tegnapi beszédé­ből is meggyőződhetik, hogy »abzwicken« szót használt, hogy mi akartunk »abzwieken« az ő jogaikból, és így áll a külföld előtt a dolog, hogy Magyarországnak nem sikerült az osztrák érdekek megczvikkolása, hogy én is az ab­zwicken szót használjam, hogy tehát Magyar­ország a maga érdeke javára az osztrák érdek kárára akart eljárni. Ezt érte el a quótabizottság az ő határozott állásfoglalásával, a mely mellett egy napig nem tartott ki. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Endrey Gyula: Czígánykodás volt! Barta Ödön : Az 1899. évi quótabizottság jelentése, a mely az 1899. november 17-én tar­tott ülésből kelt, kijelenti, — nem akarok vissza­térni, mert unalmas lenne, az 1896. óta szer­kesztett mindazon üzenetekre, a melyek mind azzal végződnek, hogy tovább nem megyünk; hiszen Polónyi Géza t. képviselőtársam részlete­sen kimutatta ezt a múltkor, — mondom, tehát, hogy az 1899-iki bizottság kimondja a 34'25-öt, de — így folytatja a jegyzőkönyv szerint a bizottság — »jelentse ki egyszersmind a ma­gyar hetes albizottság, hogy a magyar bizottság nem volna képes ezen utolsó ajánlaton túl menni«. Hogy ennél az utolsónál még utolsóbb is van, azt csak a színtársulatoknál szoktuk ta­pasztalni, a hol utolsó, legutolsó és közkívánatra még legeslegutolsó előadás is van. Endrey Gyula: Véglegesen legutolsó! Barta Ödön: Nem akarom ezt tovább részletezni, de rámutatok arra, hogy ha egy komoly testület egy ország nevében mondja, hogy ez utolsó szava, akkor az a bizottság, az a testület — legalább ott, .a hol alkotmányos érzületre és az ország szuverenitására valamit adnak, — több lépést nem tehet. Gsak más tes­tület járhat el, Az előző testület a maga meg­bízását visszateszi megbízói kezébe és azután más testület újabb megbízás alapján mondhatja: »Én olyan körülményeket akarok bevenni az esztimáczió körébe, a melyeket elődöm nem vett be; én ezt meg is te«zem«. Széll Kálmán miniszterelnöki A míg azon az alapon állnak! Barta Ödön .* így bírálták ezt külföldön is. Máskor, a jövőben hogyan legyen tehát ér­téke annak, a mikor a magyar bizottság azt mondja, hogy ez utolsó szavam, ezt megváltoz­tatni nem szándékozom? Széll Kálmán miniszterelnök: A míg azon az alapon állnak! Barta Ödön: Bennünk is megingatta a quótabizottság a hivatalos okmányok iránt való hitünket teljes mértékben, mikor tegnap a t. miniszterelnök úr leleplezte a quótabizottságbeli bizalmas dolgokat, melyeket a szentgotthárdi választókon kivfíl e nagy földön másnak nem volt szabad megtudnia, hogy ők 1896-ban azon az alapon álltak, hogy korrektúrákat fognak alkalmazni, holott a jelentésben mindenütt azt mondták, hogy semmi körülmények közt quóta­emelésnek helye nincs. Széll Kálmán miniszterelnök í Azt soha­sem mondtamj Barta Ödön! • Kénytelen vagyok meg­jegyezni, hogy különbség vau a hang közt, az bizonyos. A konklúzió hangja egészen világos és kétségtelen; hogy azonkívül a jelentés kere­tében mi mindent lehet beleokoskodni, az ránk, kik a bizottság jelentését bíráljuk, nem lehet irányadó. Mi azt hittük, és hinni óhajtom a jövő­ben is, hogy mikor a kormány vagy a quóta­bizottság az ország érdeke felett alkuszik, akkor a kilátásba helyezett korrektúráknál nem azt tartja szem előtt, hogy mely korrektúrákkal lehet az ausztriai terheket kisebbíteni, a mienket pedig emelni, hanem olyanokra gondol, a melyek helyre­hozzák azon sérelmet, mely a fennállott alap mellett is Magyarországra méltatlanul nehezedett. Ezután tudjuk, hogy a mi a hivatalos jelen­tésekbe belejön, annak csak a fele igaz, az a fele, a mely nekünk árt, de a mely nekünk javunkra esnék, az soha sem igaz. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Nem keresem a pikantériát. Őszintén szólva, minden irányzat, a melyet úgy lehetne értelmezni, hogy valakit személyében bántani akarok, távol áll tőlem. De lehetetlen­ség a quótabizottság jelentésének beterjesztése után vissza nem tekintenem azokra a momen­tumokra, a melyek eddig egy 7 ilyen megállapodás beterjesztését akadályozták, holott a t. miniszter­elnök úr szerint már 1896-ban is tisztában vol­tak azzá], hogy felemelik a quótát és ő már akkor is körülbelül 34 körül mozgott. Nem lehe­tett beterjeszteni azért, mert nem mert senki ezen javaslattal állni Magyarország elé. Nem az volt az oka egyedül, hogy Ausztriában az állapo­tok megbomlása folytán nem volt kilátás arra, hogy ezen zsákmánynyal megelégedjenek és felNagyjanak az egymás közti verekedéssel, hanem az az ok is megvolt, hogy nem volt magyar n*

Next

/
Thumbnails
Contents