Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-506
204 506. országos ülés 1899. deczember 11-én, csütörtSkSn. államférfi, a ki magára merte volna vállalni a felelősséget, hogy az ország színe előtt megczáfolja azon álláspontot, a mely köztudattá vált, hogy Magyarország közterheit emelni nem lehet. (Felkiáltások a baloldalon; Tehát éljen Bánffy!) Ugyan, Nagyják kérem azt a Bánffy-féle megjegyzést. Legyenek a t. képviselőtársaim itt mellettünk, a kiket úgy neveznek, hogy baloldal, nyugodtak az iránt, hogy az én meggyőződésem Magyarország közállapotai és közviszonyai tekintetében a Bíinfly-kormányra vonatkozólag ugyanazok voltak, mint ma. (Felkiáltások balfelöl.- És nincs különbség?) Van: megszaporodott az a többség, a mely a kormányt támogatja. Az az aposztrofálása a Bánffy-védelemnek nem nagyon találó és nem egyezer mondtam e), hogy az engem nem bánt. Nem a t, képviselőtársaim biráira nekem a tekintetben, hogy mikép teljesítem hazafiúi kötelességemet. Birám csak egy van, mint a t. miniszterelnök úrnak: a lelkiismeretem, és az iránt époly nyugodt vagyok, hogy helyesen jártam el, akár Bánffyt támad tam, akár ezt a kormányt támadom, mert támadásaim forrása és háttere sohasem volt más, mint Magyarország politikai és közgazdasági érdekeinek megvédése. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. baloldali szomszédaim arra kényszerítenek, hogy most már ennél a kérdésnél maradjak, mert nem akarok rá visszatérni, és nem csak az a hit szűnt meg és van megingatva a nemzetben, melyet joga volt helyezni — alkotmányosságában bízva, — olyan testületek nyilatkozataiba, melyek a kormány és az állam szuverenitását képezik, hanem az a hit is, melyet a nemzet nagyjai, vezető férfiai iránt táplált és táplálni jogosult volt. Mondhatom, szinte bántó hatással volt rám, mikor azt. olvastam, hogy nagy viták folytak arról, hogy megengedtessék-e a szabadelvű párt kötelékében álló egyes exponált férfiaknak, hogy a quótaemelés ellen szavazzanak? És csak egyet találtam, kit annyira exponáltnak véltek a szabadelvű pártban, hogy ezt neki megengedték: ez Horánszky Nándor t. képviselőtársam. S kérdeztem magamtól, vájjon csakugyan oly fontos-e, hogy ő megszavazza-e a felemelt quótát, vagy sem? Egy irányban, igenis azt felelhettem magamnak : nagyon fontos, mert e szavazattól nagyon sok függ! Ez egészt rendszert fog képezni; ez fogja mutatni, vájjon az ország legelső ferfiainak mennyi szavahihetőséget kell tulajdonítani politikai nyilatkozataik tekintetében. S én mégis egészen tárgytalannak tartottam e kérdést. Bővebben foglalkozva a quótabizottságok jelentésével, arra a meggyőződésre jutottam, hogy Horánszky Nándor t. képviselőtársam fölöslegesen van belekeverve abba a vitába, hogy szabad e neki a fölemelt quótát megszavazni. Mert t. képviselőtársam, kiről frázis nélkül mondhatom, hogy kiváló tiszteletem tárgya volt mindig, nemcsak azóta, mióta e házban ülök, mert műveiben és beszédeiben mindig megtaláltam az államférfiúi higgadtság és mély tudás erős nyomait, mondom, t. képviselőtársam teljes meggondoltsággal és bizonyára tudatosan már régen megszavazta a felemelt quótát. Előttem van a quótabizottságnak 1899-diki irományfüzete. Ebben találhatók annak nyomai, hogy a bizottság az 1899. november 17-től 21-ig befejezett tárgyalásról szóló jelentést nem terjesztette a ház elé, holott azelőtt, más években azon a napon, a mikor a bizottság a tárgyalásokat meghiusultaknak mondta ki, a tárgyalások lezárattak és a jelentés aláíratott. De 17-tői 2l-ig egy pauza volt. Ez alatt történtek azok a dolguk, melyekre, ha az idő megengedi, még pár szóval visszatérek, de melyeket Polónyi Géza t. képviselőtársam bőven és alaposan mint sérelmeseket tüntetett fel; hogy tudniillik újabb tárgyalások kezdésére történtek lépések, más helyekről, mint a mely nelyek erre kompetensek lettek volna. Ekkor jött az 1899. november 21-iki ülés, melyen jelen volt Apponyi Albert és Horánszky Nándor t. képviselőtársam is. Ez ülésen utasításba kapta a 7-es bizottság: »Ha pedig ennél — tudniillik a 34"387 ezreléknél — magasabb számról volna szó, a 7-es albizottság felhataJmaztatik, hogy 34 , 4°/o-ig elmehessen, de e végső határt semmi körülmények között túl ne lépje.« Mondhatnám, szinte ördöge volt e bizottságnak, mikor kita'áíta e számot, (letszés a szélső baloldalon.) Itt utasításról van szó, melyet a 7-es albizottság a tárgyalás folytatására nézve kapott. Azt mondhatná valaki, hogy ezen utasításadáshoz sem Apponyi Albert, sem Horánszky Nándor t. képviselőtársaim nem járultak hozzá, mert ebből a jegyzőkönyvből az nem tűnik ki. A következő jegyzőkönyv azonban minden kétséget kizár. A következő jegyzőkönyv az 1899. november 22-én tartott ülésről szól. Hamar végeztek; a mint méltóztatik tudni, nem is volt üzenetváltás, csak szóbelileg intézték el. Permanencziáb tn volt a bizottság, vészbizottsággá alakúit a quótabizottság Budapesten. (Derültség és tetszés a ssélsQ baloldalon.) Horánszky Nándor: Fölösleges találgatni, holnap elmondom! Barta Ödön: Nem találgatok, egyenesen rámutatok. Az 1899. november22-én tartott ülésben Horánszky Nándor t. képviselőtársam is részt vett. Ezen határozathozatalnál az a különös dolog történt, a mit talán egyenesen az őszemélye ellen irányzott kísérletnek tekinthetni,
