Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-506

190 500. országos ülés 1899, deczember 14-én, csütörtökön. kénytelenek voltak németül darálni; a ki németül nem tudott, annak hallgatnia kellett, mint a némának. Voltak olyanok is, — itt van egy jelenleg közülük, — a kik hallgattak, nem akarván magukat bezáratni, de volt olyan is, a ki nem akart hallgatni és magyarul beszélt, de többet is ült ám szobafogságban, mint a menynyit szolgálatban volt. Ezeknek a tiszturaknak a fizetésére kell, hogy adjuk a quóiát. Már most kérdem, hogy mit gondolnak akkor, ott a t. túloldalon és a t. kormány, hogy a 48-as honvédeket nem akarják fizetésjavításban részesíteni. Tíz krajczárnyi nyugdíjjal engedik őket meghalni. (Igaz! Ügy van! a szélső haloldalon.) Tíz krajczár naponta azoknak a nyugdíja, a kik teljesen vagyontalanok. A kik két forintnál több adót fizetnek, azok már nem kapnak egy fillért sem. Hát igazság ez? Én remélem, hogy a t. miniszterelnök úrnak sokkal jobb, magyarabb szive lesz, mint elődjének volt, kinek egy csepp magy;;r érzéke sem volt a 48-as honvédek iránt. Elvárom, úgy a túloklaltól mint a t. miniszterelnök úrtól, hogy ha a katonatiszti fizetések emelésére van pénze az országnak, jusson a 48-as ínséges honvédek koldustarisznyájába is egy pár fillér. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Legalább húsz krajczárt csak megérdemelne az a honvéd, hogy ne haljon meg éhen, mert az a tíz krajczár kötélre elég, hogy felakaszsza magát, de megélhetésre vajmi kevés. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Nem kérem én a \t. túloldaltól és a kormánytól azt, hogy a nyugdíjas tisztek fizetését emelje. Azok megélnek úgy a hogy, mert mégis 200—300—-400 forint nyugdíjat kapnak, de az a szegény, 36 forint nyugdíjat élvező közhonvéd, vagy a 60 forint nyugdíjat élvező altiszt hogy éljen meg ebből? Én csak az altisztek és azon tisztek fizetésének javítását kérem, a kik az osztrák hadseregből jöttek át hozzánk és tanítói voltak a honvédeknek. Ez utóbbiak elvesztették az osztrák hadseregnél nyugdíjukat, várfogságot is szenvedtek, megérdemlik tehát, hogy legalább egy pár száz forinttal emeljék a nyugdíjukat. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De magasabb költségvetésre is van szüksége a közös hadügyminiszternek, és így a költségvetés emelésével párhuzamosan a quóta arányában a teher is fel fog emeltetni. Tervbe van véve újabb gyorságyúknak a beszerzése, hadihajóknak az előállítása, mert el akarnak menni az osztrák urak világot próbálni, Khiuába, gyarmatot teremteni az osztrák ipar és kereskedelem számára. Tervbe van véve azonkívül újabb ezredeknek a szervezése és alakítása; azoknak a felszerelésére szintén nem kevés pénzt fog kérni a hadügyminiszter úr. És mindezeket meg kell nekünk fizetnünk, mert az osztrák akarja, és az elég; ha az osztrák az mondja, hogy muszáj, nem is kell azt indokolnia. Mi nem akarunk háboiúskodni senkivel, legalább én úgy tudom, hogy minket nem akar megtámadni senkisem, azt is tudom, hogy nem készülünk Montenegrót einverleibolni az osztrák Gesammt-Monarehiába, sem Szerbiát nem akarjuk bántani, sem Bulgáriát. Hát mire kell megint az a sok pénz? A fegyvergyakorlatokra, mert a katonásdit le kell játszani minden esztendőben, az osztrák katonai szellem értelmében. A manővert meg kell tartani minden évben, pedig sok pénzbe kerül. De ez mindegy, meg kell tartani főkép azért, hogy a magyar legénység valahogy el ne felejtse a német kommandót, a hiert, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) a Dienstreglementet, a Rückwertskonzentriren-marsch-ot, hogy bele gyakorolja magát az új német lépésbe. A Magyarországgal közösnek nevezett osztrák hadsereg pompásan tud manőverezni, szépen tud parádézni és felvonulni, azt nem lehet tagadni, de mindez nem használ, mert ha háborúba megy, megverik. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiába, nem lehet róla tenni, hogyha a manőverek jól sikerülnek is, a tulajdonképeni háborúban csütörtököt mond a tudományuk. így mondott csütörtököt 1848-ban is, a mikor Auersperg, Windischgrätz, Jellasieh Bécs tájékán Összejöttek három hadsereggel és megpróbálták, hogy Magyarországot hét oldalról fogják megtámadni és össze fogják törni. De, hogy ez a kivitelben nem sikerült, az bizonyos, és hogyha a muszka segítségére nem jön, hát az osztrák hadsereg nem az országból, hanem még a bőréből is kiszalad. (Derültség és felkiáltások: Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiába uraim, a hol a hadseregben nincsen szellem, a hol csak zsoldért küzd a katona, ott nem szívesen vereti magát agyon. Mert azért, hogy kiássák a csontjait és sírboltba tegyék, azért ne higyje senki, hogy bátran neki megy az ellenségnek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hanem, ha nemzeti érzelmű dicsőség után vágyik, ha hazaszeretet vezeti a katonát, akkor megmutatja, hogy a fegyvernek és bátorságnak minő ereje van nagyszámú zsoldos haddal, a katonai gépekkel szemben. Igazolja ezt, t. képviselőház, a burok esete. (Igaz ! Úgy van ! a szélső baloldalon. Félkiáltások: Éljenek a burok!) Azok a marsokat az ekeszarvánál gyakorolják, nem tanultak azok czifra, parádés felvonulásokat, de az eredmény mutatja, hogy van bennük hazaszeretet és hazájukért élni-halni készek. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A quóta felemelésében én leginkább a 7-es bizottságot kárhoztatom. És én bátran elnevezem őket a Sieben Schwaboknak, mert ők a sváb, az osztrák érdeket szolgálták és nem a magyart, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert elNagy -