Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-498
498. országos ülés 1899. deczember 4-én, hétfőn. 15 S az adó ebben az esetben is csak úgy befolyik, mint a másikban, tehát mind a két esetben befolyt az adó. Miképen lehet azonban azt következtetni, hogy egyforma teljesítési képessége van annak az embernek, a kinek a vánkosát árverezik, és annak az embernek, a kinek vagyona marad az adó kifizetése után ? (Úgy van! a szélső baloldalon.) De hogy lássuk, miképen aránylanak az osztrák és a magyar viszonyok az adó kérdésében, legyen szabad felhoznom, hogy 1870-ben Magyarországon a 13 milliót tevő lakosság fejenként átlag 11 forint 90 krajczár adót fizet. 1895 ben, mikor az iparkamara referált, — mert ezeket az adntokat is az iparkamara referádájából vettem, — a 15^2 millió lakosra már 27 forint 20 krajczár adó esett fejenként, tehát 11 forint 90 krajczárról felemelkedett 27 forint 20 krajczárra. E'lenben Ausztriárau 1870 ben a 20,400.000 lakos fizetett fejenként átlag 15 forint 60 krajezárt, 1895 ben a 24 millió lakos fizetett fejenként 25 forint 80 krajezárt, tehát Ausztriában a fejenkinti teher 60°/o-kal szapororodott, Magyarországon pedig 125°/o-kal. Ezekkel az adatokkal tehát bebizonyítottam azt, hogy az adó Magyarországon sokkal többet növekedett, mint Ausztriában. Egyébiránt az adó növekedésére vonatkozólag az 1896-iki magyar quótabizottság is nyilatkozott, még pedig az általam is igen tisztelt Széll Kálmám miniszterelnök urnak az aláírásával. (Halljuk! Halljuk!) Ezen bizottság jelentésének 47. lapján a következőket olvasom. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Ha még a helyesbített számítás szerint is áll az, hogy 1868—1893-ig Ausztria bevétele csak 89°/o-kal, Magyarországé pedi<í 265°/o kai növekedett, ez csak újabb megerősítése annak a már előbb hangoztatott körülménynek, hogy Magyarországnak fejletlen, néha-néha szándékosan is elhanyagolt állapotánál fogva azon szükségletek, melyek a királyság törvényes önállóságának helyreállása után minden irányban nyilvánultak, a jövedelmek erőszakosabb növelését is követelték, Hogy pedig ezen szükséglet kielégítésére még a 265°/o-al felemelt bevételek sem voltak elegendők, azt azon tény igazolja, hogy Magyaország államháztartásában 1868—1894 közti években együttvéve 691,951.000 forint hiány állapíttatott meg, a mely összeget kölesönökkel kellett fedezni, holott Ausztriában ugyanazon idő alatt csak 296,405.000 forint hiány merült fel.« Ez volt az 1896-iki quótabizottság véleménye. A pénzügyi bizottságban már volt szerencsém felhozni annak bebizonyítására, hogy as adómennyiség abszolúte nem jelzi a gazdagodást, vagy a vagyoni állapotot, azt az adatot, a melyet az imént is említettem, hogy tudniillik ha a hetvenes évek búza árát veszszük tekintetbe, a kilenczvenes években 152,000.000 forint értékcsökkenés volt csupán a búza árában Magyarországon, a földadó pedig úgy a hetvenes, mint a kilenczvenes években 33 x /2 millió körűi forgott, az adó tehát ugyamiz volt, a midőn az egyik 10 évi periódusban a másikhoz viszonyítva 152.000,000 forint értékveszteség mutatkozott. De hogy még kirívóbbá tegyük ezt a példát, (Halljuk ! Halljuk !) felhozom a nyolczvanas évek árait, a midőn az adóbevétul 33 — 34 millióról 37,—38 millióra emelkedett, holott Magyarországon a búza értéke 75 millió forinttal csökkent, íme tehát az adó emelkedett, az érték összege pedig csökkent. Ez világosan bizonyítja ihézisemet. (Úgy van! Úgy von! a szélső baloldalon.) Az igen tisztelt miniszterelnök úr a pénzügyi bizottságban volt oly sziveä erre az érvre azzal felelni, hogy én elfelejtettem azt, hogy Magyarországon a földadót nem növelték. (Mozgás a szélső baloldalon.) Ezt, t. ház, én nem felejtettem el, de egy szóval sem beszéltem a földadó emeléséről vagy leszállításáról; hanem mindössze is felhoztam azokat az összegeket, a melyek befolytak; így tehát azt, hogy kinek felelt a t. miniszterelnök úr, nem tudom, de nekem semmiesetre sem, mert én nem beszéltem az adó felemeléséről, vagy annak csökkenéséről. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Felhoztam továbbá a pénzügyi bizottságban a közvetett adókról is egy példát, még pedig azt, hogy 1882-tőí 1892-ig a szeszadó megnégyszeresedett, (Halljuk! Halljuk!) a termelés pedig csak megkétszereződött. Már pedig azt nehezen lehet állítani, hogy a megnégyszereződött adó a megkétszereződött termeléssel arányban van. (ügy van! a szélső baloldalon.) De ha el is fogadnók azt az abszurditást, — még azon bizonyítékok után is, a melyeket felhoztam, — hogy az adóeredményeknek összehasonlítása azt fejezheti ki, hogy milyen a két országnak a teljesítési képessége, még akkor sem lehetne az adó eredményeit, mint összehasonlítási alapot elfogadni, mert az adórendszer a két országban teljesen eltérő. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezt nemcsak én mondom, hanem mondja az én t. barátom is, a ki ép most rám mosolyog, Matlekovits Sándor. (Derültség a szélső baloldalon.) Legyen szabad tehát Matlekovits Sándor igen tisztelt barátom egy nagyon érdekes müvéből felolvasnom a következő passzust (olvassa): »Magyarországon az adórendszer most egészen más, mint Ausztriában. Az adózások részletében egyenlőtlen alapokon, minden egyes esetben pedig egyenlőtlen eljárás után adja meg
