Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-498

14 498. országos ülés 1899. deczember 4-én, hétffin. az eddigi eredményeket, szóval az így rendelkezésre álló adatok egyenlőtlenek. Egyenes adórendszerünk például még elnevezésben is különbözik az osztrák egyenes adóktól, még a földadó is, mely pedig mindkét államban az adókataszteren nyugszik, e kataszternek különböző időben és különböző elvek alapján történt elkészülte következtében egyenlőtlen adókat adna ; ha még hozzávesszük azt, hogy Ausztriában épúgy, mint Magyarországon, a földadó összege kontingentálva, vagyis változatlan összegben van megállapítva, az egyenes adó legfőbb tényezőjét kontingentált természeténéi fogva a törvényhozás megmerevítvén, a vagyonosság fejlődését többé nem mutathatja és az adóképesség kritériumául nem szolgálhat. A házadónál Magyarországon »z adókulcs a házosztályadó alsó osztályaiban a kevés lakást tartalmazó házaknál sokkal nagyobb, mint Ausztriában. A kereseti adó pedig még elnevezésében is különbözik az analóg osztrák adóktól. Az egyenes adóknál az adóeredmények tehát csakis igazságtalan, egyszerűen önkényes alapot nyújtanak. A fogyasztási adóknál még egyenlőtlenebb adórendszerünk. A hús és bor fogyasztási adó kulcsa egészen eltérő. A vám- és kereskedelmi szövetség értelmében egyenlő elvek szerint kezelendő a szesz-, sör- és czukoradó, a nálunk külön meghonosított sör- és czukorfogyasztási adó, valamint az italadó következtében hatásában egészen máskép kell hogy nyilatkozzék a fogyasztásnál. Az ásványadó, a mely hasonlókép a vámés kereskedelmi szövetség szerint egyenlő elvek szerint kezelendő azáltal, hogy Galiezia saját termelésű olajat raffinál és nálunk vám alá eső külföldi olaj jön kezelés és fogyasztás alá, hatásában mindenesetre egyenlőtlen. A jövedékek, a só, dohány és lottójövedék egyenlő elvek szerint kezeltetnek ugyan, de kivált a dohányjövedék oly egyenlőtlen viszonyokat tüntet fel, hogy az egyforma és összehasonlításra alkalmas alak itt sem található föl. Az illetékek és díjak oly sok változásnak voltak a lefolyt 25 év alatt mindkét államban alávetve, hogy most már egészen eltérő rendszer alkalmaztatik. Mindezeknél fogva jelenleg az adóeredményekböl meg lehet ugyan tudni az adóterheket, de épen, mert a teher időközben nem egyenlőképen rovatott fel az adóképes adóalanyokra, a két, nem egyenlően megterhelt állam polgárainak adóképességi fokát az adóeredményekből igazságosan megállapítani nem lehet.« Épen ezt voltam bátor én is bizonyítani. És itt egy ló példáját hozza fel Matlekovits Sándor t. barátom. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Ha tetszik, a ló példáját is felolvasom. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon. Olvassa) : »Ha két lónak az erejét meg kivánnók állapítani abból, hogy az egyik véletlenül üres szekeret húz, s a másik 10 mázsával terheltet, s ebből azt következtetnők, hogy az utóbbi tízszer erősebb, bizonyosan hibás következtetést vonnánk. Azt következtethetjük, hogy a tíz mázsa teherrel járó ló elég erős 10 mázsa vonására, de az üresen járó ló vonóképességéről tájékozásunk nincs, semmiesetre sem mondhatnók, hogy tízszer gyöngébb a társánál.« És hogy ne olvassak tovább, ámbár élvezetes ez is, mint minden, a mit a t, barátom ír, azt jegyzem meg, hogy így fejezi be, hogy »az adó eredmények tehát nem alkalmasak a hozzájárulási aránynak meghatározására és más alapot kell keresni.* Épen ezt mondtam én is, t. ház. Azt is mondtam a pénzügyi bizottságban, hogy helytelen az az érv, mely szerint kihasítandók mindazon adónemek, melyek csupán egyik, vagy másik államba létesíttettek. Ez helytelen, mert ezáltal önkényre és furfangra van bizva az összehasonlítás alapja. Egy furfangos állam azon adónemeket fogja úgy átváltoztatni, hogy kihasítandók legyenek azon adónemek, a melyeket érdekében van össze nem hasonlítani. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Az igen tisztelt miniszterelnök úr ezen érvemre szives volt azt válaszolni, hogy én valamiképen olyan helytelenséget ne kívánjak, hogy kihasítás nélkül hasonlítsuk össze az adóeredményeket, mert akkor a quóta 38°/o lenne. A miniszterelnök úr ezen válaszát a sajtónak egy része is, mint diadalmas választ mutatta fel. Holott legyen szabad szerényen megjegyeznem, hogy sohasem mondtam egy szóval sem azt, hogy azt ajánlom, hogy az adóeredmények minden kihasítás nélkül hasonlítgassanak össze; hanem azt mondtam, hogy abszurdum az adó-eredményekből következtetni a hozzájárulási képességre, és hogy az a korrektivum is abszurdum, a mely az összehasonlításból áll; mert mint kifejtem, a kihasítás egyszerűen a kapzsiságnak, önkénynek és furfangnak nyit ajtót. Ez a két állítás, tudniillik az, melyet én koczkáztattam, és az, melyet a t. miniszterelnök úr megezáfol, tökéletesen eltérő egymástól. Eddig felszólalásomban megállapítottam először azt, hogy Magyarország már 67-ben magas quótát vállalt el; másodszor azt, hogy Magyarország haladása azóta túl lett szárnyalva Ausztria haladása által; harmadszor bebizonyítottam azt, hogy ennélfogva a quótának kisebbnek kellene lenni, nem pedig nagyobbnak; (Helyeslés Ügy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) negyedszer bebizonyítottam azt, hogy az adóeredmények összemérése teljesen elhibázott alap. Ötödször pedig, még ha ez nem is volna elhibázott alap, bebizonyítottam, hogy ez azért sem volna