Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-505

505. országos ttlés 1899. deczemfcer 18-án, szerdán. 179 raok, a melyek a 67-iki törvényczikk megalkotóit vezették, és a melyek a 67-iki kiegyezés megalkotását megokolták, hogy azon nagy motívumok ma. is állanak; (Igaz! Úgy van! a jobb- és baloldalon.) nzt tartom, hogy Európa ezen helyén azokkal a nagy államcsoportosulásokkal szemben, melyek a nyugaton vannak, és azokkal a népekkel szemben, amelyekkel jó barátságban akarunk élni, de a kik tőlünk nagyon is idegenek és a kik nem mind barátaink, ezen a helyen itt a Balkán párkányán, azt tartom, hogy oly monarchia állhat csak meg erőben, súlyban és tekintélyben — ée ebben találja védelmét, támaszát és biztonságát Magyaror-zág is, (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) és a magyar nemzeti állam, — a mely monarchia oly kapcsokkal fíízi össze a két álhmot, mint a hogy azt a 1867: XII. tcz. megállapítja. (Elénk helyeslés a jobb- és baloldalon. Ellenmondás a szélső baloldalon.) Madarász József: Le vele! Széli Kálmán miniszterelnök: A t. képviselő urnak tudom más a meggyőződése és én tisztelem is, de engedje meg, hogy én figyelmeztessem, hogy az nekem 32 év óta vallott nézetem, és engedje, hogy kifejtsem a magamét és megmondjam, — senkit sem bántva, senkit sem támadva — mérf nem osztozom az önök felfogásában (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) És abból, hogy nem fogadom el a határozati javaslatoknak motiváczióját, abból magából folyik, hogy nem fogadhatom el a konklúziójukat sem, nem fogadhatom el Kossuth Ferencz határozati javaslatát, a mely arra utasítja a kormányt, hogy adjon be törvényjavaslatot az 1867 : XII. törvényczikk eltörlése iránt. Nem fogadhatom el, mert azt veszedelmes, végzetes, bennünket a bizonytalanságba sodró kísérletezésnek tartanám, melyet a mai viszonyok közt és az ország jól felfogott érdekében merész koczkázatnak tartok. De nem fogadhatom el Polónyi Géza képviselő úr javaslatát sem, mindezeknél fogva, és nem fogadhatom el még azon hozzátételek kedvéért és okáért sem, a mely ben a javaslat végén jónak látja azt mondani, hogy miután a 32 év óta tartó viszony bizonyos közösséget teremtett, hát egyezkedjünk . . . Polónyi Géza: Vagyoni közösséget! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem fogadom el, mert az nem egyezkedés, hanem az 1867 : XII. törvénycikknek liquidácziója, a melyhez én kezet adni és alkalmat nyújtani nem fogok. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) Beismerem, t. képviselőház, hogy az áldozat, a melyet a kiszámított perczentuális eredményen felül politikai motívumokból, — a miknek szükségére és jogosultságára rámutattam — ez a javaslat az országra rá akar róni, beismerem, hogy súlyos áldozat, — félszázalék is nehéz teher — és az én legjobb meggyőződésem szerint mégis jobb e megoldás, .mint annak elodázása. Mert ha tíz évre és a preczipuum kérdésének eldöntésével parlamentáris úton, mint nemzet nemzettel, mint állam állammal rendezzük ez ügyet, hosszú időre az 1867 : XII. törvényczikk szellemében járunk el és az ország érdekében cselekszünk Az összes gazdasági kérdések megoldásának és elintézésének érdekében és azon nagy érdekekből, melyek Magyarország gazdasági és pénzügyi életét ehhez fíízik, nem tudnék mást tanácsolni. Azt mondja egy képviselő úr: a ki pedig ezt tanácsolja, ez nem tehet máskép, — nem így mondja szó szerint, de ez az értelme — az csak szolgalelkűségből teheti. No hát, t. képviselő úr, önnek joga van felettem ebben a házban legjobb belátása szerint bírálatot gyakorolni, de nincs joga mást állítani, mint a mi igaz és gondolja meg, igaz-e az, a mit mond és igazságos-e az én rám vonatkozólag. Én, t. képviselő úr, ezt a helyet nem kerestem, (Igxz! Úgy van! jobbfelöl és a baloldalon.) erre a helyre ennem törekedtem,és mikor engem az események előtérbe állítottak, mielőtt erre a helyre ültem, az első szó, a melyet én ajkaimról kiejtettem, a feldúlt béke helyreállítására, az ország jogainak védelmére volt szentelve. (Igaz ! Úgy van ! jobbfelöl és a baloldalon.) Én ezt a küzdelmet folytattam és akkor álltam ide, mikor úgy láttam, hogy kötelességem ide állani. És azt mondja öntudatom, hogy kezem között nem érte csorbítás az ország egyetlen jogát se. (Igaz! Úgy van! jobbfelöl és a baloldalon.) És legyen arról meggyőződve a t. képviselő úr, hogy engem nem vezet más, a mint nem veze tett soha, mint önnön lelkiismeretem szava és meggyőződésemnek ereje. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfelöl és a baloldalon.) Nem a hataloméri; jöttem én ide. Nem. (Zaj a szélső baloldalon.) Önök sajtolták ki belőlem, hát jogom van arra hivatkozni, hogy ez rám nem illik. Nekem nem parancsol semmi, és nem parancsol senki, mint bensőm sugallata; nekem nincs más czélom, nekem nincs erős motívumom, mint hazám érdeke, a mit teszek, arról nyíltan számot adok. (Éljenzés jobbfelől és a baloldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) Ezt teszem abban a tanácsban, a korona tanácsában, és ezt teszem ebben a házban, a nemzet tanácsában, és nem teszek egyebet. De tudom, hogy ilyeneket is tűrni kell, mert vele járnak ennek a súlyos kötelességnek teljesítésével. Hát én tűrni fogom, de nyílt homlokkal mondhatom, hogy a t. képviselő urnak nincs igaza. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfelöl és középen.) Én ma is bebizonyítottam beszédemnek legelején, hogy a mit önöknek proponáltam, azt én már három évvel ezelőtt így tartottam, és csak azzal a fraktával pótoltam meg, a melynek motívumát is adtam. 23*