Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-505

178 505. országos öles 1899. deczeniber 13-án, szerdán. léteznek közös viszonyok; azt pedig senki — úgy hiszem — állítani nem fogja, hogy az ott említett közös viszonyok egyedül a trónöröklésre Tonatkoznak: hiszen az említett törvény a fejedelem személye melletti miniszterre bízza, hogy ezen viszonyokra nézve Magyarországot képviselje; a trónöröklés pedig rég elhatározott dolog, az kérdés alá nem is jöhet, az szakadatlan folyamatában semmi képviseletet nem tett szükségessé. Egyébiránt maga az 1847—48dki országgyűlés is így fogta fel a pragmatika szankezió értelmét. Ugyanis azon feliratában, mely az 1848-iki törvények alapjául szolgált, a márezius 14-iki feliratban azt mondták az ország rendéi: »a legújabb időkben kifejlett események inulaszthatatlan kötelességül teszik figyelmünket azokra fordítani, a miket Felséged uralkodóháza iránti hűségünk, az összes birodalom iránti törvényes viszonyaink és hazánk iránti kötelességünk megkíván. És ugyanaz a felirat folytában ismét azt mondják: »E tekintetben lehetetlen aggodalommal nem tapasztalnunk a nyugalom bomladozásának azon jeleit, melyek a pragmatika szankcziónál fogva velünk egyesült birodalom némely részeiben mutatkoznak.* íme ezen felirat is azon összes birodalomról és ezen birodalom iránti törvényes viszonyainkról szól; aggodalommal említi a nyugalom bomladozásának jeleit a pragmatika sankcziónál fogva velünk egyesűit birodalom némely részeiben. Kérdezem : egyedül a trónöröklési viszonyra vonatkoznak ezek? Hiszen az bomladozni akkor sem kezdett, annak megállapított rendje fenyegetve nem volt. (Élénk tetszés a középen.) Léteztek tehát és léteznek közös viszonyok, és ha azok csakugyan léteznek, nem természetes-e, hogy azon ügyek is közösek, melyek ezen viszonyokra vonatkoznak vagy azokból erednek. (Főikiáltások a középen: Ügy van !) Közös viszony, közös ügyek nélkül sem az állam, sem magánosok életében nem igen létezhetik. »Ha valaki a pragmatika szankeziót figyelemmel végigolvassa, nem fog kétkedni azon, hogy ennek megkötésénél egyik főezél a viszonos védelem is volt.« (Zajos felkiáltások a szélső baloldalon : No hát itt van! Viszonos védelem!) Bocsánatot kérek, én nem mondtam, hogy a pragmatika szankczióban a viszonosság szó van. Áz ellenkezőjét mondtam. Azt mondtam, hogy a pragmatika szankezió a »kölcsönös« szót használja, de a 48-iki törvények nem a kölcsönös védelemről beszélnek, de közös viszonyokról. És azt mondtam, hogy miképen értették meg a 67-iki törvényczikk megalkotói és ennek bizonyítására fel is olvasom most Deák Ferencz akkori beszédjét. Azt mondja Deák Ferencz (olvassa): »Némelyek nem tagadják ugyan a védelem közösségét, de kétségbevonják a birodalom közösségének elvét.« Azt mondja Deák Ferencz erre (olvassa tovább): »Oseink, midőn a szankezió pragmatikában kimondott feloszthatatlan és elválhatlan birtoklás elvének kimondásával kötelezve lőnek annak fentartására, ésmegvédésérejól tudták, hogy a védelemnek olyannak kell lenni, mely czélra vezessen; már pedig csak az együttes erővel folyó közös védelem lehetett sikeres, az állandó rendes katonaság fölállítása óta, minden időben, a különvált seregeknek különnrííködése pedig zsibbasztó lett volna a szükséges védelem hatására...« Meggyőződésem tehát az, hogy a közös és viszonos védelem oly kötelezettség Magyarországra nézve is, mely egyenesen a pragmatica szankczióból foly, melyet az ország soha kétségbe nem vont, melynek hű teljesítését soha meg nem tagadta. Ha kötelesek vagyunk fentartani és megvédeni az elválhatlan birtoklás elvét, kétségtelenül tartozunk a védelemnek oly módjáról is gondoskodni, mely czélszerű legyen, különben a pragmatika szankeziónak ezen feltételét magunk játszanók ki. (Élénk helyeslés a középen.) Hát, t. képviselőház, (Halljuk! Halljuk! a jobb- és baloldalon. Zaj a szélső baloldalon. Elnök csenget.) én nem akartam ezekkel a czitátumokkal a t. ház figyelmét fárasztani, de provokáltak, mert tagadták a mit mondtam. Ezzel bebizonyítottam, hogy jól hivatkoztam, köteles voltam vele azért, (Nagy zaj a szélső baloldalon: Felkiáltások a jobb- és baloldalon: Csend!) mert meg kellett mutatnom, hogy a mit mondtam Kossuth Ferencz képviselő úrral szemben, hogy ugyanis a 48-iki törvény közös érdeket és közös viszonyokat ismer, teljes joggal mondtam. A pragmatika szankezióról akkor nem beszéltem, sőt azt mondtam, hogy ez az invicem ac insimul nem közöst jelent, de a 48-iki törvény a közös szót használta, és azok a kik megalkották a 67-iki kiegyezést, úgy magyarázták a pragmatika szankeziót, hogy a viszonos védelem közös is és ez a kötelesség fennáll és a pragmatika szankczióból kifolyólag áll fenn az országra. (Helyeslés a jobb- és baloldalon. Ellenmondás a szélső baloldalon.) Én azért, mert ezt vallom, és vallom a 67-iki alapon, (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) azért nem fogadhatom el a határozati javaslatot. (Halljuk! Halljuk ! a jobb- és baloldalon. Zaj a szélső baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő urak ezen az oldalon. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem fogadhatom el a határozati javaslatnak nézetem szerint a 48-iki törvénynyel sem megegyező további fejtegetését, a melyet felállít, hogy el kell törölni a közös ügyeket és a kölcsönös védelmi kötelezettség alapjára kelí állanunk és ez alapon alkudozzunk és tárgyaljunk az osztrákokkal. Mert azt tartom, hogy azok anagymotivu-