Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-498
19 498. országos ttlés 1899. deozember 4-én, hétfőn. fel; 1894-ben 8 milliót. Az ezen emelkedés elérésére és a vas feldolgozására fordított tőketöbblet 30 millióra tehető. Magyarországon 2,100.000-ről 3,200.000 re emelkedett a termelés ebben az időben. A kibővítések csak néhány nagyobb osztrák vasműnél 1885 óta olyan öszszeget reprezentálnak, mely Magyarország összes tőkebefektetését ebben az iparágban felülmúlja. Utalni kell továbbá a czukor- és sörgyártás óriási fejlődésére Ausztriában. A czukor-iparnál 1889 óta a termelt mennyiség körülbelül 3,300.000 métermázsa ezukorra tehető, a mihez körülbelül 30 millió tőkebefektetés volt szükséges. A sörgyártás 10 évi időszakban 3 millió hektoliterrel emelkedett, a mi hozzávetőleg 25 millió tőkebefektetést vett igénybe. Ezzel a mi fejlődésünk össze sem hasonlítható, ebben a négy iparágban magában az utolsó évtized folyamán befektettek körülbelül 155 millió forintot, a mi sokkal fölülmúlja mindazon összegeket, melyeket mindenféle ipari és kereskedelmi vállalatba 1885 óta Magyarországon beruháztak.« T. ház! íme, szerencsés voltam felolvasni a budapesti kereskedelmi és iparkamara jelentéséből az említett számokat és most hozzá teszem azt, hogy csupán az 1885—1890-ig terjedő öt éves cziklusban az osztrák hivatalos iparstatisztika szerint a gőzmotorok száma emelkedett átlag 273 °/o-kal s a gőzmotorok lóereje 62*7 °/o-kal. A mi a részleteket illeti, azok is nagyon érdekesek. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Egy néhány tételt felsorolok, szintén a budapesti kereskedelmi és iparkamara jelentéséből. A textiliparnál a lóerő 67°/o-kal emelkedett, a művészeti és pipere iparnál 95°/° kai, a bőráru iparnál 85°/o-kal, az élelmi és élvezeti árúk iparánál 38°/o kai, a fémiparnál 102°/o-kal, a műszer, óra, etc. iparnál 67°/o ka], a kő, agyag és üvegiparnál 88°/o-al stb. A midőn azt látjuk, hogy az osztrák ipar csupán öt évi cziklus alatt mily óriási emelkedést tanúsított, holott Magyarországon úgy álltak a dolgok, amint szerencsés voltam előadni a földmívelésügyi miniszter úr adataiból: akkor lehetetlen, hogy arra az eredményre ne vezessen az összehasonlítás, hogy Ausztria haladása óriásilag nagyobb volt, mint Magyarországé. (Úgy van! Úgy van! a ssélsö baloldalon.) De tovább megyek. Az osztrák iparfelügyelők jelentése szerint 1885—93-ig összesen 2678 új gyár keletkezett Ausztriában és 4502 telepkibővítés volt; továbbá, a gőzkazánok száma csupán a mezőgazdaságnál 1876-tól 1890-ig 1516-tal szaporodott, tehát 231 százalékkal. T. ház! Kérdem önöktől, hogy midőn ilyenek a tények, — melyeket ebben a házban senki meg nem czáfolhat, — akkor igaz-e, vagy nem, hogy a quótaarány, a mely helyesen, vagy helytelenül 30°/o-ban állapíttatott meg Magyarország terhére 1867-ben, nemcsak, hogy nem emelendő, hanem leszállítandó. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Pichler GyŐZŐ: Ez nem politika, hanem számítás kérdése ! Polczner Jenő: Nekünk mindig áldozatot kell hoznunk! Papp Elek: Hogy rabok legyünk! (Úgy van a szélső baloldalon.) Kossuth Ferencz: S ezt nem én mondom, hanem ismét olyan bizonyságra hivatkozhatom, a mely mindenesetre alapos, mert senki sem fogja kétségbe vonhatni a budapesti kereskedelmi és iparkamara véleményeinek alaposságát, és senkisem fogja azt állítani, hogy Lánczy Leó iparkamarai elnök úr nem jó kormánypárti ember. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A budapesti kereskedelmi és iparkamara a következőképen nyilatkozik (olvassa): „Magyarország quótáját, ha a közös vámterület fentartatik, le kellene szállítani, ellenben egyetlenegy alapos érv sem hozható fel a quóta felemelése mellett." (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Ezt a budapesti kereskedelmi és iparkamara mondja. Pichler Győző: Elnöke Lánczy Leó! KoSSUth Ferencz (folytatólag olvassa) : „Mert a mit Magyarország állítólagos mezőgazdasági és ipari nagy fellendülésének alapján a quóta felemelése iránti követelésüknek megokolására felhoztak, a mint kimutattak, merő túlzás és hazánknak Ausztriához képest még mindig szerény haladása mellett egészen figyelmen kivűl Nagyja Ausztriának óriási fejlődését az utolsó évtizedekben, a mely inkább azt okolná meg. hogy Ausztria quótája emeltessék fel." Tehát amit én mondtam, ugyanazt mondja a budapesti kereskedelmi és iparkamara is. Pichler Győző: Lánczy talán velünk fog szavazni! Kossuth Ferencz: Ezen kétségtelen igazság daczára miképen van tehát az, hogy a magyar quótabizottság mégis azt találta, hogy a magyar quóta felemelendő? Elsősorban ez onnan van, hogy téves alapot fogadott el az öszszehasonlításra, én határozottan állítom, hogy a teljesítési képességet a befolyt adókból kiszámítani abszolúte nem lehet. (Úgy van! a szélső baloldalon!) Az adófketés első teherként tekintendő. Az adót megfizettetik még akkor is, midőn azt úgy hajtják be, hogy eladják a szegény embernek a vánkosai; (Úgy van! a szélső baloldalon.) ; az adó ekkor is befolyik, de az illető adófizető garas nélkül marad, sőt néha adósságokkal marad terhelve. Ellenkezőleg, megtörténhetik az, hogy valaki az adót megfizeti és nemcsak hogy nem árverezik el azért a vánkosát, hanem ezután még vagyona is marad és semmi adóssága nincs.