Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-505

505. országos ülés 1899. deczember 13-án, szerdán. 173 ban hozzám érkezett, itt fekszik előttem, az van benne, hogy az osztrák bizottság kész a tárgyalásokat újból felvenni, ők mondják, hogy készek még egyszer felvenni a fonalat és újból tárgyalni, — hát mit jelent ez? Ez az jelenti, hogy o akar újból tárgyalni, (Nagy zaj a szélső baloldalon. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!), ha a magyar bizottság is ebben az nézetben van és a tárgyalásra meghívja. Ez törvényesen, helyesen történt és elvállalom érte a felelősséget. (Zajos helyeslés a jobboldalon és a középen.) Azt mondja a t. képviselő úr, hogy a bizottságnak nem volt joga az 1887-iki alapon eljárni, nem volt joga elfogadni azon számítási methodust, a mely az 1887-ben felállítottak, (Zaj.), mert hiszen — azt mondja a képviselő úr, — ez a bizottság önálló testület, mely nem tartozik az előzőknek Nagyományait átvenni, Hog}

T a t. képviselő úr mit akart bizonyítani ezzel, nem tudom. Azt, liogy nem törvényes ez okból, gondolom nem akarta bizonyítani, pedig mégis így formulázta a vádat. Nem köteles, az bizonyos, és ha más alapra akart volna állni, más alapra helyezkedhetett volna. De nincs-e jogában azt mondani, hogy miután az előző bizottságok, a melyek az ország mandatárusai voltak, ez alapon számítottak és miután én, mostani bizottság, úgy tartom, hogy ez helyes, igazságos és méltányos, hol vau az megírva, hogy akkor neki nem volt joga azt mondani, hogy azon számítás alapján áll. De nem mint az 1887-iki bizottságnak ajánlatát, vagy annak számítását terjeszti elő, hanem mint a magáét, csak hivatkozik arra, hogy így történt akkor is. Azt mondja a képviselő úr, a törvénytelenségek keresésében még tovább menve, hogy részletes adatokkal támogatni kell a javaslatokat és azért ez a javaslat nem törvényes. Bocsa natot kérek, azt én tudom, a törvény előírja, hogy részletes adatokkal támogatott javaslatot tesz a bizottság. De bátor vagyok figyelmeztetni a t. képviselő urat, hogy azt a számítást és azt a javaslatot, a melyet ez a bizottság tesz, azon alapon a melyeu tette, a legrészletesebb adatokkal támogatja, és azért — bocsánatot kérek, — ötletnek is rossz azt mondani, hogy ezért nem törvényes a javaslat. Ezt nem fogadhatom el. Azí mondhatja a t. képviselő úr, hogy azon részletes adatok nem elegendők, nem helyesek, de azt nem mondhatja, hogy nincsenek. A quótabizottság olyan adatokat nem is terjeszthetett elő, a melyek nem az ő alapjára vonatkoznak; neki azon adatokra támaszkodva kellett kidolgoznia a javaslatot, a mely adatok motiválják az ő álláspontját. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Olyan adatokkal, a melyek nem azon alap konstruálását és az ezen alapon tett számítást motiválják, a bizottság nem huzakodhatott elő, ő más alapon nem járhatott el, mint ezen az alapon. {Hosszantartó zaj a szélső baloldalon.) Pichler GyÖZŐ: Tisza Kálmán is felállott és azt mondotta, hogy ad.itok nélkül dolgozunk ! Széll Kálmán miniszterelnök: Azt mondja a t. képviselő úr és ugyanezt a közbeszóló képviselő úr is mondja, hogy felállott Tisza Kálmán mondván, hogy most már adatok nélkül dolgozunk. Hát bocsánatot kérek, hogy k'", vagy micsoda újság irta ezt, nem tudom . . . Pichler GyŐZÖÍ A Pester Lloyd (Zaj!) Jó lap ! Széll Kálmán miniszterelnök: Az nem így irta és az nem is tartozik ide. Hanem akárhogy történt, nem történhetett máskép, mint hogy a bizottságnak joga volt felállítani a kérdést és azt mondani, hogy én megtettem a magam számításait magam, én álláspontomat fentartom veletek szemben most is, ti kifogásoljátok, ti kontrovertáljátok egyes lényeges részét, hát én nem vitatkozom többet ezen kontroverz egyes kérdésekre nézve, hanem próbáljuk meg, hogy a magunk által felállított alapon, a magunk által odaállított tételeken, a melyeket ti kontrovertáltok, de a mi felett mi tovább vitatkozni nem akarunk, megmondjuk mi jön ki a mi számításunk szerint, ha ti lejöttök erre a számítási eljárásra. Minden számban ajánlat így történt. így méltóztassék felfogni a quótabizottság eljárását és nem másként. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt mondja az igen tisztelt képviselő úr, hogyan lehet az, a mi már magában véve nagy ellenmondás, hogy a mikor a miniszterelnök ezt a törvényt előterjeszti, azt előleges szentesítéssel látja el a korona, pedig utóbb a korona dönti el a kérdést, és hogy ez nem quadrál. Bocsánatot kérek, de ezt a kifogást sem ismerhetem el alaposnak, mert az kétségtelen, hogy 1867-től fogva ez mindig így történt, pedig sohasem volt kizárva, hogy egyik vagy másik parlament az elébe terjesztett javaslatokat nem veti-e el és nem dönt-e a korona. (Zaj a szélső baloldalon.) Ez sohasem volt kizárva. És mert így történt, mondhatom, hogy preczedensek szólottak a mostani eljárás mellett. De nem erre hivatkozom. Hanem kérdem, történhetett-e ez másként. Hiszen kérem, a mikor a korona a beleegyezését adja egy javaslat előterjesztéséhez, mikor megadja — mint minden javaslatnál, — előleges hozzájárulását, akkor ő igenis, mint a törvényhozásnak faktora és kiegészítő része, gyakorolja ezt a jogát. Ha pedig a 21. §. alapján dönt, akkor ez egy rezervált, egy specziális esetre körülirt arbitrium, a melyet a törvény a szükség esetére —• a mely most, hogy előáll e, vagy nem áll elő, ma még nem tudjuk, — egyenesen kikötött, a mit tehát elkerülni nem lehetett. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszem tehát, t. kép-